A fiatal szlovák vagy román államiság miatt, e két nemzet beteges magyarfóbiában szenved. Startból azt gondolják évtizedek óta, egészen az autonóm állmiságuk kezdete óta folyamatosan, hogy a magyarok revizionista törekvései veszélyt jelenthetnek rájuk.

Persze az első és a második világháború igazolta a félelmüket. Bocs!

 A késő Kádári politikai szocializáció lejegelte a magyar nacionalizmust, de a rendszerváltás után politikai pártok sokasága csinált karriert abból, hogy eladja a magyaroknak azt, hogy "merjenek magyarok lenni". A Torgyán féle Kisgazda Párt volt a piacvezető, a népvezér glóriáját fényező politikai populizmus piacán, majd megjelent Csurka MIÉP-je, majd Orbán elfoglalta ezt a terepet és most ifjú trónkövetelőként Vona viszi a prímet, különösen a fiatal nacionalisták körében.

A nemzeti identitással való politikai szocializációs játék borzasztó irányt vett.

A magyarságideológia erősen modernizáció tagadó, a fizikai erőszak helyi csoportok közötti torzsalkodásának tüzével játszik és esetleg benne van a háborús - polgárháborús veszélyforrás lehetősége is. A skin headek hagyományos balhézási rituáléi ma már a politikai paletta meghatározó discurzus témájává transzformálódtak.

Mivel több oldalról megközelítettem már a témát, most írok egy összefoglalót a legfontosabb modellekből.

1. A hazai nacionalizmus mint paradox, egy homogén magyarság kisebbségi emancipációs harca. Ezzel szemben lehetne multikultúrális modell híve is.

2. A hazai politikai szocilaizáció elfolytja a kultúrális univerzálé szerinti modernizációs kérdéseket. Joggal lehetnénk a kreatív - tudásintenzív megoldások hívei.

3. A hazai rendszerváltás utáni politikai felépítmény sikeresen bevezette az országot egy jóléti társadalom ellenes zsákutcába. A humanisztikus mozgalmak, vagy a biztonságos társadalmak jól mutatják, hogy mi lenne a korszerű.

Az egyik legnagyobb blöf az elmúlt 150 évben iparszerű demagógia gyártással foglalkozó pártvezérek részéről, hogy egy alapvetően multikulturális közegnek adták el azt az üzenetet, hogy a Kárpát medencében mi homogén magyarságként élünk. A civilgyilkos kirekesztősdi befokhagymázott fakeresztjére az van ráírva, hogy "magyar-e vagy?", miközben jószerével senki nem tud tiszta pedigrét produkálni ezügyben.

Feltünő különbség, mondjuk a svédekkel való összehasonlításban, hogy ők valóban homogén etnikai közegben éltek / élnek, de velünk szemben semmiféle össznemzeti kirekesztőmechanizmust nem építgetnek. Sőt, tudtatosan nemzeti értéknek tekintik a nyitottságot más kultúrák felé.

Az is egy érdekes dimenziója a kelet európai kis népek nacionalizmusának, hogy a felvilágosult abszolutizmus óta idegenekhez kötjük sokszor a modernizációnkat, ezért  hajlamosak vagyunk "a múltunkkal szembe fordulás" ügyben rohamra vezérelt pártkatonáinkat a modernizáció ellen vezényelni. Ez a "kiöntjük a fürdővizet és nem veszünk tudomás arról, hogy a gyereket benne felejtettük" tipikus esete.

A kultuális univerzálé leckéje szerint egy humán integrációkban sikeres korban kellene járnunk. Ezt hívjuk tudás alapú társadalomnak.

Ehhez képest a kelet európaiak, különösen a magyarok, elképesztő munkaerőpiaci kirekesztést produkálnak, mi magyarok félelmetes hatékonysággal ignoráljuk például az Európai Unió gazdaságfejlesztési eszközrendszerét.

Nálunk az EQUAL, LEADER, mentor programok, szociális szövetkezetek, foglalkoztatási paktumok stb. stb. na ná, hogy puffogtatott frázisként hullanak a semmibe. A közösségfejlesztési kihívásokra mi vakok vagyunk.

Hátat fordítunk a modernizációs kérdéseknek és a románoktól vagy szlovákoktól ellesett, vagy a Horthy korszakból ismerős fóbiákkal próbáljuk palástolni a közbeszédben, az össznépi butaságunkat.

A sajtó, a tudományos elit durva módon együttműködik a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciával ennek a politikai szocializációs felépítéménynek a létrehozásában és fenntartásában.

Ennek lehetne az az alternatívája, hogy teret engedünk a tudástársadalom integrációs eszközrendszerének. Mondhatnánk azt, hogy ez a kultúrális sokszinűség az oka annak, hogy sok magyar gyökerű képes csúcsteljesítményt produkálni. Már a konyhaművészetünk is egy kreatív sokszinűség.

Egy harmadik lényeges meglátás ezen a téren a kirekesztéssel kapcsolatos kultúra formáló munka erőforrásainak felismerése - használata. Másképp állnak hozzá a humánfejlesztő szakmákhoz vagy a polgárbarát intézményrendszerek kiépítéshez azok a népek, akik a mi szabályszegő és szalonpolitizáló közéleti kultúránkkal szemben a szabálykövetés és a széles körű integráció társadalmát építik.

A mi társadalmunkban azok a progresszív mozgalmak, amelyek politikai szocializációs kérdésekkel például állampolgári részvételi kérdésekkel foglalkoztak, halálra ítéltettek a Halász  - Zuschlag paktum által. A szakdolgozatomat abból írtam, hogy összefoglaltam, hogy kik milyen fórumtechnikákkal, társadalmi tervezési eljárásokkal, tréningekkel, erőszakmentes kommunikációs kultúrák terjesztésével erősítik a fiatal magyar demokrácia politikai szocializációs alapjait.

Feltűnő, hogy jószerével egyik moszgalomnak sem léteznek már a szervezeti keretei.

Ezt a blogot azért kezdtem el, hogy ezen elhalt mozgalmak szemszögéből tükröt tartsak.

Hiszem, hogy "a kockakővel és Molotov koktéllal dobáljuk egymás és a rendőrök fejét" című részvételi demokrácia mozgalmaknak van alternatívája.

A civilgyilkos vs. emberközpontú értékvita nemcsak egy lehetséges Norvég alap vagy Svájci alap elszámoltatásnál bontakozhat ki, amikor valóban skandinávok értékelik a mi munkahelyteremtési vagy fennratható fejlődés téren pordukált teljesítményünket, hanem ez a vita zajik belpolitikai síkon is.

Egy egy apró kérdésben is kitapintható, hogy a hazai rendszer hogyan ragaszkodik a közéleti kirekesztettség szélsőséges formáihoz.

A civilgyilkos mentalitás nem csak azt jelnti, hogy a pártokrácia esküdt ellenségnek tekinti az állampolgári önszerveződéseket, nem csak azt jelenti, hogy ezek a kultúrák tagadják a szabad identitás választáshoz való jogot, azt is jelenti, hogy ellenségképeket gyártanak. Azt gondolják, hogy a nyugatiak, a zsidók, a cigányok, a buzik, vagy az ex Magyar királyság területéből kivált népeknél a magyarok, egyszer csak elpusztítnanak majd bennünket, tehát jogos önvédelem, ha eleve felkészülünk valami közelgő összecsapásra.

Ismerős ez a szólam. Ady se értette, hogy mi ez a hurrá optimista lelkesedés a háborús készülődésre. Bibó se értette, hogy mi ez a hurrá optimista kirekesztősdi és népirtósdi a II. világháború körül.

Sok boldog Trianon napot!