RDH Blog - RSS 2.0Mostanában végig gondoltam, hogy a hazai közéletben teljesen top témává vált az emancipációs mozgalmak által nyomott szabadság kérdése.
Számos emancipációs mozgalom értékei - céljai látszanak.
Abból a szempontból kezdtem el rangsorolni, őket, hogy melyek hogyan férnek hozzá sajtó megjelenéshez, mozgalom szervezési erőforrásokhoz. Melyek tudják támogatni a kisközösségi szerveződéseket, melyek szervezik frenchise-ba a helyi tevékenységet és melyek hagyják szabadon a célkitűzés és a tevékenység szervezés kérdéseit.
Azon kaptam magam, hogy ebből a nézőpontból a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia bekormányozta a tankját a mi utcánkba.
Azoknak a kis emancipációs mozgalmaknak, amelyeket rögtön felismerünk ebben a szerepükben, hiszen ők eleve erre szerveződtek, itt szépen lassan lett egy olyan konkurenciájuk, amely teljesen eltakarja a napot.
Tegnap cseteltem Delisával és gondoltam facilitatíve megpróbálom rávezetni arra, hogy tulajdonképpen mi is lehet az az emancipációs küzdelem single issue, aminek van vagy 4 millió híve.
Ez számunkra azért érdekes, mer a mi mozgalmaink maximum 5-30.000 hívet tudhatnak magukénak. Ő női emancipációs kérdésekben aktivizálja magát szívesen a civil közéletben, a mi mozgalmaink az állampolgári részvétel kérdésében folytatnak emancipációs harcot. Mindkét mozgalmiság romokban hever és a helyzet csak romlik.
Delisa 85 óta él Svédországban és főként a sajtón keresztül éli meg, hogy milyen is lehetett a rendszerváltás. Ez nyilván még nehezebbé teszi azt, hogy a hazai folyamatokból ezt a sajátos nézőpontot felvegye valaki.
Ahhoz, hogy valaki egy single issue mozgalom identitás mintáját átvegye, ahhoz sokat használ, ha van valamilyen személyes érintettség. E nélkül nemigen jön létre komoly érzelmi háttér, nem keletkeznek olyan emberi kapcsolatok - barátságok, amik miatt élő kapcsolat jön létre egy közösségi misszió és egy individuum között.
A II. világháború utáni szociálpszichológiai kutatások, például Mérei kísérletei feltárták, hogy referencia személyeket, mintaadókat kezdünk el követni ilyenkor.
A politikai marketing ezért igyekszik megmentő csodatévő szentember nimbuszt kreálni a pártvezetők köré, vagy megfordítva : azt a személyt teszik előre, aki alkalmas ennek a szerepnek a felmutatására.
A mostani cunami szerű politikai átrendeződést az idézte elő, hogy az MSZP nem mutatott fel ilyesmit. Ha kimondja, hogy ők a szegények és elesettek védelmezője, akkor azonnal kognitív disszonanciánk támad, mert ez a kép sehol nem felel meg a valóságnak. Éppen ezért baloldaliként perceptuálható single issue nincsen a közbeszéd palettáján tematizálva.
Olyan személyiségeket se tudott felmutatni az MSZP és az SZDSZ se a liberalizmus terepén, akik ezügyben jó érdekképviseleti háttérrel bírnának.
Ezzel szemben a jobb oldali politikai szocializációs felépítmény szisztematikusan elkezdte azt a vasat ütni, hogy " had legyünk már végre szabadon magyarok!"
Ez az emancipációs küzdelem a nőmozgalmi emancipációhoz képest, vagy a polgár / alattvaló - kérdésbe sűrített mozgalmisághoz képest némileg nagyobb célcsoportot sikerült bekebeleznie.
A "magyar-e vagy" mozgalomnak van vagy négymillió híve, a FIDESZ a pártok közül a legnagyobb taglétszámú törpepárt. A politikai marketing terepén azonban a szabad sajtó teljes hiánya miatt néppártnak lehet érzékelni a hazai piacon.
Technikai akadály is van. A konkurens parlamenti babérokra törő mozgalmak pl. az LMP vagy a JOBBIk úgy építették fel magukat, hogy családi kasszák benzinpénzeiből jutottak el idáig. Bugyuta utcai akciózással összebarkácsoltak valami ismertséget, helyi közösségépítéssel eljutottak addig, hogy legyen elegendő képviselőjelölt és a népharag beszavazta őket a parlamentbe.
A JOBBIK gyakorlatilag lenyúlta ezt a "magyar-e vagy" terméket, így a FIDESZ egy kicsit bajban van emiatt.
A kis mozgalmak számára ez egyébként nehezen felismerhető ügy. A mi identitásmintánk rettenetesen bonyolult tud lenni. Még a blogomat olvasók sem feltétlenül lehetnek tisztában azzal, hogy mi is a Kultúrkör Pál Tamás szárnyának ez az alattvaló - állampolgár üzenet csomagja. Nálunk az volt a Jani, aki Igazlátó Napot szervezett vagy képviselői szerepet vállalt az Igazlátó Napon, vagy erős helyi közösségi kultúra felépítésében vett részt és szívesen használták a társadalmi tervezés technikákat a tevékenység szervezésekor.
Ebből az identitás mintából akkor lehetett volna mainstream, ha a rendszerváltás komolyan veszi azt, hogy az egy politikai szocializációs kihívás és tényleg rákap az ország arra, hogy a helyi közösségi tervezéshez fórumtechnikák kellenek, erős helyi közösségi kultúrák kellenek. Nem voltunk teljesen elveszett lelkek ezügyben, asszem 450 iskolában volt Igazlátó Nap kb. 400 Civitas Vitakör...
De mindemellett ennek a mozgalmiságnak alapvetően kirekesztő a "magyar-e vagy" emancipációs mozgalmakhoz képest az életvilága. A marketing mix "csatorna" része nálunk úgy néz ki, hogy aki bekapcsolódott a tevékenységbe, az tudhatja, hogy mi ez...
A "magyar-e vagy" identitásminta mozgalmaknál nincsenek ilyen követelmények. Elég rájuk szavazni.
Az csak a szűk mozgalmi elit, aki konkrétan mondjuk gárdaegyenruhában felvonulva demonstrálja hogy ő nagyonmagyar. Vagy konkrét FIDESZ aktivistaként kopogtatócédulát gyűjt vagy antikommunista műsorokat készít a Hír TV Echo TV cégcsoportban.
A pártoló tag résznek elég csak szellemi síkon belátni azt a frameworköt.
Elég ha elhisszük, hogy ma magyarnak lenni az egy üldözöttséggel, kirekesztettséggel jár.
Elég ha belátjuk, hogy a munkaerőpiaci kirekesztettség az SZDSZ és az MSZP tudatos népíró stratégiájának munkája, hiszen a zsidók már Szent István korában is azzal foglalkoztak, hogy elvegyék tőlünk gyönyörű országunkat.
Ezt a politikai szocializációs felépítményt, járjuk már körbe, mint kristálytisztán emancipációs mozgalmi témát.
Szegény Delisának nem nagyon akart ráállni a feje, hogy általában a FIDESZ féle vonalat besorolja a mi mozgalmi témáinkkal egy szintre.
Már ott tartottunk, hogy lehetne-e olyan emancipációs mozgalmat csinálni, hogy a "szabad levegővételhez való jog" küzdelme.
Ehhez ugye be kellene mutatni, hogy walakik, walahogyan korlátozzák a szabad levegővételhez való jogot. Talán az oktatási rendszeren keresztül. A tornatanárokat már rég megvették, a fele már Norbi hívő! A médián keresztül is szuggerálnak bennünket, de a TESCO légkondi...!
A jobboldal hatalmas médiabirodalma bizony azzal tartja össze az értékközösséget, hogy Magyarországon a magyarok kisebbségi, sőt elnyomott kisebbségi és üldözött kisebbségi sorsra vannak kárhoztatva.
Ha ezt sikerült eladni az embereknek, akkor szerintem ezen az alapon azt is be lehetne bizonyítani, hogy a levegővételt manipulálja walaki!
Megfelelő ideológiai tartalommal persze.
Ahhoz, hogy ezt elhiggye valaki, ahhoz el kell érni, hogy tekintsen el attól, hogy az imént levegőt vett és ebben a tevékenységében senki nem korlátozta volt. Attól is el kell, hogy tekintsen, hogy közvetlen tapasztalatai legyenek arról, hogy a távolban, New Yorkban az IMF-ben Telavivban tényleg szőnek-e terveket arra, hogy korlátozzák az ő levegővételi szokásait.
A háttérben pedig szépen kiirtották a kisebb mozgalmakat.
Az MSZP és a FIDESZ közösen, a Halász - Zuschlag paktummal.
Így a valódi kultúra formáló terepeken, például az otthonszülés - kontra nőgyógyász érdekcsoport kérdésében, vagy az érdekképviseleti kultúrafejlesztés területén, vagy a gazdaságfejlesztés közösségfejlesztési vagy képzési kihívásainál már nyoma sincs azoknak a polgároknak, akik ott dolgoztak.
A "magyar-e vagy" mozgalomnak megvannak a maga házi nótafái, mint ahogy a Kádár-i érában is volt itt nőmozgalom, meg minden.
Majdnem minden.
Semmi.
Pontosabban közéleti sivatag.
De azóta annak az élővilága is sokat pusztult.
Kommentek