A hvg hasábjain Papp László Tamás jól beszólt a politikai korrektségnek, el is temeti már a cikke címében. Két cikk is született, ami tovább tárgyalja a kérdést, de egyik sem taglalja, hogy mi a funkciója a PC-nek és azt sem firtatják a szerzők, hogy mi az ára annak, ha a csoport-csoport közötti konfliktusok felerősödését célzó közbeszédnek szabad teret enged eztán a kultúra. A jobb oldali polititikai szocializáció mainstream fundamentumáról beszélünk.

A legutóbbi cikk azzal kezdődik, hogy "a politikai korektség "elfogadhatatlan"".

Az "elfogadhatatlan" egy olyan minősítés, amely manipulál engem (is). Az emberi erőszak sajátos eszköztárának egy részével arra akar rávenni, hogy az én tudatomban is azonosuljak a szerző által sugalmazott állásponttal.

Magam is fogadjam el, hogy nincsen olyan ember a világon, beleértve önmagamat, ami valamilyen szempontból akceptálná a PC-t.

Ez egy elég érdekes érzelmi territoriális agresszió.

Kicsit furcsa kettősség van benne, mert már már diliházba valónak vagy valami gázos figurának kell érezni magam, ha nem azonosulok, azaz elfogadom létezőnek a PC-t, vagy akár ne adj isten használható eszközt látok benne walamire...

Ez ugye egyszerre egy kirekesztő irányultságú territoriális agresszió és egyszerre próbálna egy "törzsbe" ... "falkába"... "politikai táborba" ..."véleményközösségbe" integrálni. Fogjunk össze és átkozzuk ki a PC hívőket!

Emiatt az egyirányú utca "érzelmi hatáskeltés" miatt zavaros a kép, mert ha a PC nem létezik, nem eszköz semmire, akkor okafogyott tematizálni ezt a kérdést.

Ha meg eszköz, az emberi kultúra egyes embercsoportjai, például a nyugat európaiak és az ezredforduló körüli hvg újságírók használják ezt az ő lelkökben, akkor talán én nyelven kellene hozzáfogni ehhez a témához.

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy 'én nem látok eszközt benne!'

'Nem tudom, hogy mások számára ez miért érdekes téma!'

'Ellenemre lenne, ha a hazai kultúrában annyira fontossá válna ez mint a nyugati demokráciákban!' 'Rossz érzések keletkeznek bennem, ha korlátozni akarják a beszédtémáimat, stílusomat...'

Nekem rengeteg vonatkozás eszembe jutott. Számomra a PC egy új és érdekes jelenség.

A reszvetelidemokracia.blog.hu-n gyakran írok a politikai szocializáció körüli kérdésekről. Írtam már cikket a Daniel Quinn féle fenntartható fejlődéshez köthető versengés definíció és a hazai cigányság - JOBBBIK konfliktus háttere közötti összefüggésekről.

Asszem írok pár cikket arról, hogy milyen etológiai háttere van a nacionalizmus újhullámainak.

Az is érdekes téma lenne, hogy nekünk magyaroknak ez mennyiben jelent más kihívást, ez egyáltalán fontos kérdés-e, tekintve, hogy mi eleve totál ellenkező irányba ülünk a lovon.

Mi semmi esetre sem szeretnénk emberként megtisztelni másokat.

A vitákban számunkra ezért fontos a másik megcímkézése, hogy felmentsük magunkat a párbeszéd korlátai alól. Ha nem kell embernek tekintenem a másikat, mert ő kommunista, fasiszta, vagy agylágyult civil, vagy indiai bevándorló, lengyel, nő, kiskorú, buddhista stb. stb. akkor felmenetem magam a normális kommunikáció kereteinek felvállalásától. Ezt már fősodorként kapjuk a politikusainktól és a sajtómunkásoktól! A PC magyarországon nem menő! Mikor volt az? Sose! Ebben csak fokozatok vannak. A mostani közállapotokhoz képest úgy is mondhatjuk, hogy amikor még Göncz Árpádot a szívbaj kerülgette, amikor meglátta az első árpádsávos zászlót... akkor még talán más lehetett a kultúra, mint a mostani.

A PC egy olyan kulturális eszköz, ami segített a II. világháborút vagy annak utómunkálatait esetleg a 68-as progresszív mozgalmakat megjárt generációknak egy multikulturális alapú társadalom kialakításában.

Van ehhez nyílt munkaerőpiac, magas foglalkoztatottsággal és magas minimálbérrel...

Világkereskedelemmel...

stb.

Azért fontos nekünk lehúzni a keresztvizet a PC-ről, mert szeretnénk egy olyan frameworköt magunk körül, ami elvarázsolja ezt az egész posztmodern khaoszt.

Sok sikert Németh Györgynek ehhez.

Szerintem nem fog ez összejönni, mert ellenkező irányba történő folyótolás esete forog fenn!

Katona Csaba

reszvetelidemokracia.blog.hu