Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Tudástársadalom konform üdülési csekk

2010.05.13. 11:05 :: Saman

Pár hete beleszaladtam abba a cikkbe, amikor egy szakszervezeti vezető az étkezési jegyek rendszerének kritikájával épp egy foglalkoztatás élénkítő fejlesztési eszköz ellen ágált. Kommenteltem is, hogy talán nem az a megoldás, ha tovább rombolunk, hanem az ha további munkahelyteremtő eszközöket csinálunk hasonló módon.

Tegnap reggel épp azon kezdett el zakatolni az agyam, hogy lehetne-e hasonló megcímkézett - becsatornázott pénzekkel a tudás intenízv fejlesztések piacát felélénkíteni.

Az üdülési csekk egy olyan turizmust támogató eszköz, ami a szolgáltató iparok közül a szállásadókat és az étkeztetőket helyezi fókuszba. Ha üdülési csekkel vagy hasonlóval a strandokon vagy sportlétesítményekben is lehet fizetni, akkor már olyan határterületen vagyunk, ami inkább a humán szolgáltatások világa és kevésbé a fizikai szükségleteink a szolgáltatás célpontjai.

Az üdülési csekkesdi vagy a pedagógusoknál a könyv utalvány, a közalkalmazotti ruhapénz mind mind olyan területek, amelyek konkrét társadalmi csoportokra célzott, de bizonyos iparágakat előnyben részesítő rendszerek.

Ha az üdülési csekkesdit kiterjesztenék kifejezetten képzési terültere, ez egy lépés lenne a tudás alapú társadalom irányába mutató fejlődés felé.

Az sem lenne haszontalan, hogy ha a korosztályok közötti egyenlőtlen fogyasztást és a földrajzi területek közötti eltérő piaci jelenlétet kompenzálná az állam.

El bírnák képzelni olyan nemzeti tudástársadalom programot, amely a humán szakmák képviselői közötti discurzust felszítja azzal, hogy mindenféle tréningre, itt különösen szemléletformáló T csoportokra és nem rendszerezett információk megismertetésével foglalkozó kurzusokra gondolok, beszélnek arról, hogy a saját területükön miként használhatók a modern fejlesztési eszközök.

A Globe - Hoffstede kutatás elég lehangoló képet fest az ország lelki állapotáról. Komoly versenyképesség korlátozó kulturális tényező, ha alapvetően kudarcfélőek vagyunk, ha nagy a bizonytalanságtűrő képességünk, ha szélsőséges mértékben előbbre soroljuk a magánéleti dolgokat a hivatalos és munkával kapcsolatos ügyek ellé, az individualizmusunk külön egy nagy katasztrófa stb..

Szerintem nagy jelentősége van annak, hogy az asszertivitás vagy más erőszakmentes kommunikációs irányzatok, konfliktus kezelési módszerek milyen sebességgel szivárognak át a köztudatba.

A PC kérdés külön megérne egy misét. Nálunk ugye eltemetné egy sajtómunkás, mielőtt ez egyáltalán divatba jött volna...

A közéleti és munkaerőpiaci kirekesztettség, az ezzel kapcsolatos kulturális korlátok, maga a szakmáknak a tudástársadalom konform innovációja mind mind olyan kérdések, amelyekről szerintem sokat kellene beszélnie a pedagógusoknak, a szociális munkásoknak, a munkaerőpiaci fejlesztéssekkel foglalkozó szakembereknek, a HR szakmáknak, az újságíróknak, a civil aktivistáknak és azoknak a polgároknak, akik hajlandóak aktív polgárként viselkedni.

Van egy zöld mozgalmakban eléggé ismert utópia, amely egy függetlenedett USA beli állam alternatív - fenntartható fejlődés szemléletű életmódját írja le. Abban az utópiában 6 órás munkaidőt vezettek be, így megnőtt a foglalkoztatottság, a fennmaradó időben pedig a polgárok sokkal intenzívebb közösségi életet élnek. Heves vitákat folytatnak akár apró ügyekről akár nagy nemzeti stratégiai kérdésekről van szó.

Én a magam részéről ilyen jellegű utalványt ingyen is odaadnék olyan családoknak, akik önmaguk költségvetéséből nem tudják táborba küldeni a gyerekeiket. Sőt, ha kamaszok nagy tréningfogyasztóvá válnak, akkor megengedném nekik, hogy a kortárs segítő munkájukkal bónuszokat szerezzenek, amiket beválthatnak tréningre - szupervízióra.

Működött hasonló az én gyerek koromban. Amikor 16 évesen túl voltam annyi T csoporton, hogy a középiskolás diákönkormányzatoknak probléma megoldási technológiát, szellemi alkotási technikákat tudtunk tanítani, akkor a mi önképző körünk, a Debreceni Diák Menedzser Klub nemcsak arra pályázgatott, hogy a mi önképzéseink finanszírozást megoldjuk, hanem a diákmozgalmakban már képzőként is megjelentünk.

Alapvetően én szegény családból származom. Már a szeptemberi iskolai felkészítést is sokkal többször a nagycsalád nyögte ki, mint a szűkebb családom, egyszer asszem a középiskolás kezdésnél dolgoztam is egy hónapot konzervgyárban és akkor a helyi CSSK is adott valami segélyt. Később iskolai gyermekvédelmisként realizáltam, hogy ma már nem tud egy CSSK egy ilyen helyzetben segélyt adni (max 3000 Ft-ot adtak volna egy olyan esetemnél, akiket elhagytak a szüleik), és ugye a gyermekmunka meg tilos lett, helyette meg nem találtak ki semmit.

Ma egy ilyen hátterű gyereknek semmi esélye egyáltalán a továbbtanulásra se, nemhogy arra, hogy ifjúsági vezető vagy később ehhez kapcsolódó civil vezetőképző karriert fusson be. Ha az iskola egyáltalán belegondol abba, hogy valahogy elvergődjenek-e valamilyen tábor jellegű helyzetbe, akkor is könnyen megbukik a kezdeményezés azon, hogy a szülők nemhogy finanszírozni nem fogják de kifejezetten ellenzik ezt a lépést. "Mi szegények vagyunk fiam, nekünk ilyen nem kell!"

Az én esetemben az is lemérhető, hogy akkori intézményességeknek társadalmi mobilitás ügyben is lehetett hatása.

Jobb oldali lapok cikizték a kormányt azzal, hogy Romániában az érettségiző fiatalok laptopot kapnak az államtól ajándékba. Ezt pont az RMDSZ érte el, akiknek pl. a környezetvédelmi minisztert adó ifjúsági szárnyának politikusai nagy számban a tanítványaim, beleértve a minisztert.

Szerintem ha a szegények gyerekei államilag lennének elcibálva valahogy egy T csoport élményig, ha a helyi közösségiségeken keresztül lenne lehetőségük tudás társadalom konform mobilitási pályákon elindulni, olyan készségeket tanulhatnának, amit se a család, se az iskola, se az ortodox embergép típusú szervezet /nálunk tömeges a Talylord Fordi - neofordi szervezeti kultúra/ nem fog tálcán eléjük tenni.

Mellesleg a táborosdi újraélesztése ne adj isten az ifjúsági mozgalmak - társadalmi tervezés mániás mozgalmak - tanuló szervezet logikán szerveződő kultúrák felerősödése az egy lisszaboni szerződés konform fejlődési irány lehetne.

Mindaddig, amíg nem éri el az átlagos bérszínvonalunk a nyugati 75%-át, én értelmét látnám annak, hogy 5-6 km autópályányi pénzt ilyesmire költsünk.

Az EU csatlakozást menedzselő MSZP - SZDSZ kormány évi 700 milliárd majd évi 1000 milliárd fejlesztési pénzt strukturált, ennek minimum 30%-át kötelező humán felzárkózás ügyben elkölteni.

Azok a szervezetek, amelyek vastagon az információs társadalom - tudás társadalom kérdés single issue mozgalmai, azokra szinte egytől egyig el tudom mondani, hogy esetleg egy-két pár tízmilliós programot ha csinálhattak ebben az időszakban. Ahelyett, hogy ők lennének a vezérhajók, ahelyett a kormány páriának tartja ezeket, soha szóba se állnának egyikkel se!

Hiába hiszi azt egy Corvinus (Közgáz) Egyetem HR tanszéke, hogy most aztán eljön a humán fejlesztések kora... talán egy-két 50 milcsis projektet ha csinálhattak, pár kutatást most nem közvetlen brsüsszeli forrás finanszíroz.

A Szervezetfejlesztők Országos Szövetségének asszem nem volt semmilyen EU-s projektje.

A SOL - Társaság a Szervezeti Tanulásért még nem volt része ilyesminek, bár a Piac és Profit-tal partnerségben fantasztikus FF rendezvénysorozattal involválják az erre érzékeny üzelti szereplőket.

A Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért 1 ilyen programban lett résztvevő.

A Teleház Szövetség egy országos programban volt partner.

Annak is megérett talán az ideje, hogy ne tétlenül nézzék ezek a körök, a tudástársadalom téma mellőzöttségét, hanem éves jelentéssel vagy valamilyen érdek képviseleti jellegű visszacsatolással tartsanak tükröt arról, hogy ha csupa ipari társadalom jellegű célra költjük el az időt és a közpénzt, akkor miként szakadunk le kulturális és gazdasági síkon a fősodortól, immáron a közép kelet európai versenytársainktól is.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr261999459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Clear-water 2010.05.18. 14:05:38

Szia

Korábban, talán vagy 5 éve volt Magyarországon olyan, hogy Internet utalvány. Internetet lehetett belőle fizetni. Éppen az egyik nagy utalvány kibocsátó cégnél dolgoztam akkor. Volt sportutalvány is, amivel uszodákban, body building termekben lehetett fizetni vele.
Hogy most mi van, azt nem tudom.
De a lényeg az, hogy lenne hozzá háttér, infrastruktóra.
süti beállítások módosítása