A hvg.hu-n olvastam egy cikket arról, hogy ugyan mi lehet az összefüggés a népesség elképesztő mentális állapota és a politikai háttér között.
Ennél a politológusnál sem létezik az a szempont, hogy van-e élet a kormányzás vagy nem kormányzás bináris kódon kívül.
Egyszerűen olyan a cikk, hogy nem veszi figyelembe, hogy ez a pártokrnak és azon belül is a parlamenti pártoknak a bináris kódja. Az egyszerű ember nem ebben a dinamikában él!
Elképesztő, hogy politológusok mennyire amatőrök tudnak lenni időnként.
Ez a cikk alapvetően az egyéni egészségstatisztikai állapotokra építi a probléma felvetését, végigtekint a kormányzati szintű horizonton, de semmit nem taglal arról a struktúráról, ami összeköti a polgárt és a hatalom intézményeit.
A blgomban épp azt a témát igyekszem dokumentálni, hogy a hatalom birtokosai -és ebben a FIDESZ még az elvetemült, dilettáns MSZP- SZDSZ koalíciónál is veszélyesebb, - miként szoktak ellenségesen viselkedni azokon a frontokon, ahol az egyén tenni próbálna helyzete javításáért.
1. Óriási a munkaerőpiaci kirekesztettség. Az évi 1000 milliárd EU fejlesztési pénz nyomán semmilyen munkaerőpiaci integrációs képességet nem sikerült felmutatnunk 2004 óta. Nem kell nekünk se foglalkoztatási paktum, se EQUAL, se LEADER, se mentorok, se szociális szövetkezetek, se semmi (54- féle ilyen eszköz van: www.munkahelyteremtes.hu)
Egy 61 országban elvégzett vizsgálat szerint 59-ek vagyunk a kudarcfélő - siker orientált skálán.
2. A közéleti kirekesztettség messze meghaladta a Kádári diktatúra méreteit. (az MSZMP-nek közel egymillió tagja volt, ma nálunk több párt tag van, mit amennyi civil aktivista, - ami egyedülálló az európai kultúrkörben - de ma a legnagyobb párt 30.000 tagot számlál. A kontrollcsoportként felemlegetett Ausztriában ma is félmilliós egy normális párt mérete, de ők kulturális értelemben Európában laknak és nem Afrikában.
A politikai részvétel minőségi különbségeiről meg ne is beszéljünk! A Halász - Zuschlag paktummban nekiálltak a pártok kiirtani a politikafüggetlen civil mozgalmakat 12 évvel ezelőtt!
60.-ikak vagyunk az individualizmus - kollektivizmus skálán.
3. A hazai közélet átlépett abba a tartományba, ahol az a mainstream, ha valaki intézményességtagadó. Ez mondjuk egy discurzus helyzetben kapásból azt igényli, hogy azon gondolkodjunk, hogy a vitapartnerünknek miért nincsen joga a szóláshoz. Meg szoktuk címkézni és ezzel azt gondoljuk, hogy a világ engedelmeskedik ennek a mágikus varázslatnak és ha ő komcsi, fasiszta vagy csak egyszerű agylágyúlt civil, akkor persze hogy nem kell arra figyelni, hogy mit is mond. Így kidolgoztuk a beszéd, közbeszéd nélküli demokrácia kultúráját, ami elég érdekes diszfunkciókat produkál, most például mi is volt a FIDESZ programja????!
A Globe - Hoffstede kutatás egy humán dimenziót is mér, ez amolyan kedvesség faktor. Természetesen ebben is 3.-ak vagyunk a 61 ország közül.
4. Az általam egyfolytában siratott kiirtott társadalmi mozgalmak épp azzal foglalkoztak, hogy helyi probléma megoldó folyamatokba bevonják az embereket. A közösségfejlesztés szakma ezt társadalmi tervezésnek hívja. Ilyenkor nem vagyunk hajlandóak elesett áldozat figurának látni a klienseket, hanem azzal közelítünk, hogy meg tudják ők oldani a bajaikat szabad felnőtt polgárként, csak kereteket kell teremteni ehhez.
A jövőorientáltságunk is sereghajtó, ebben is az utolsó 3 helyen vagyunk.
Nem untatom tovább a publikumot a Globe adatsorral, akit mélyebben érdekel a közösségfejlesztés halála, a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia depresszió gyártó politikai szocializációs wo-do varázslatai, az látogasson el blogomra:
Katona Csaba
sk.
reszvetelidemokracia.blog.hu
Kommentek