RDH Blog - RSS 2.0
Az előző cikk folytatása
t – é –I:”Tanulj, képezz s kösd össze a szakosodott tudásokat!”
A 73-as olajvállság utáni rend elkezdte leértékelni a tőke szerepét és fokozatosan felértékelődik a rendszerezett információ vagy az emberi erőforrás szerepe a termékek árstruktúrájában, vagy a fogyasztói kosárban.
A tárgyi – anyagi dimenzió szerepe először értékelődik le. Először találkozunk olyan piaci folyamatokkal, ahol a szimbolikus sík és az a körüli technológiák forradalma a meghatározó.
Az információs társadalom kultúrájában az ember inkább eszközt lát a rendszerezett információval való manipulálásban, mint a tárgyi – anyagi eszközök síkjában. Prosperáló üzletté válik a rendszerezett információ értékesítése és az ezzel kapcsolatos struktúrák felépítése is.
A rendszerezett információ előállítása az információs technológia elterjedése miatt okafogyottá teszik a klasszikus munkaidő – munkahely megközelítést bizonyos területeken.
Megjelennek azok az atipikus munkavégzési formák, amelyek nem igénylik a munkahely vagy a munkaidő fogalmát, a teljesítés jutalékos volta, vagy teljes átláthatósága miatt eleresztik a klasszikus kereteket.
Termelő eszközzé válik a rendszerezett információ.
t –É -I: „Alkoss!” és művelődj!”
A kreativitás szakmák előretörése miatt felértékelődik a szabad emberi gondolkodás és a csoportos probléma megoldás körülményeinek – intézményrendszerének szerepe.
Termelő eszközzé válik egy olyan dimenzió, ami nem a tárgyi anyagi javak és nem is a szimbolikus síkon mutat előrelépést. Az értelem dimenzióban történő előrelépés jelent a tudás alapú társadalom felé tett lépéseket.
Érdekes kihívásokat ad Peter Senge a tanuló szervezet paradigma szerint szerveződő szervezeti keretek számára.
Peter Senge szerint csak azok a szervezetek kezdenek valóban az emberi erőforrásra támaszkodó módon építkezni, amelyekben a célok kitűzése közösségi teljesítmény, amelyeknek van csoportmunka kultúrájuk, ahol a személyek kalkulálhatnak a személyiségük adta korlátokkal (merthogy szupervízió alatt vannak), van rendszerszemléletük és esély van a szervezetben ezek szinergiájára.
A hazai szervezetek egyenlőre csak az olvasmányélmények alapján kacsintgatnak a stratégiai emberi erőforrás menedzsment paradigmájára.
Jelzett szinten nálunk csoportmunka kultúrára, a munkaerő fejében élő rendszerszemlélet felépítésére, szupervízióra vagy akár csak közös célkitűzésekre nincs idő.
Mélyebben viszont az az oka annak, hogy nálunk nem terjed az ilyesmi, mert nem látunk eszközt benne.
A kormány mindenféle szakmai ellenállás nélkül meg tudja tenni, hogy már a forráselosztás szintjén elszabotálja az emberi erőforrás fejlesztéssel kapcsolatos forrásokat.
Épp a Nemzeti Fenntartható Fejlődés vita körül hallottam olyan tudományos szerepelők szónoklatait, akik tagadják a Liszaboni szerződésben megfogalmazott információs társadalom vagy a tudás alapú társadalom paradigma létezését. A fejlesztéspolitikai kudarcunk nagymértékben arra épül, hogy ezügyben a hazai közéleti és vállalti kultúrafejlesztés szembe megy a világban zajló folyamatokkal.
Ki lehet jelenteni, hogy a hazai fejlesztési közeg hellyel közel tudás társadalom analfabéta.
T – É – I: „A bolygó tudatos részeként műveld a bolygót!”
A zöldek között járva gyakran szoktam Domschitz eme elméletét kerek perec fenntartható fejlődés elméletnek nevezni.
Ez a T É I innováció egy olyan kultúráról beszél, ami alapvetően eltér a környezetvédők által tematizált fenntartható fejlődés fősodortól.
Eszerint a modell szerint a kultúra változásába való befektetés okozhat olyan átállást, ami segít helyes módon irányítani a dolgainkat.
Ez a tőkeforradalom egy olyan embernek a természethez való viszonya, aki célszerűséget lát a természeti egyensúly újragondolásában és megalkotásában.
Ha elkezdünk fenntartható fejlődésről gondolkodni, akkor nem technológiai újítások hiánya vagy a törvényalkotás vaskalapossága jelent korlátot számunkra, hanem sok más, rálátást akadályozó korlát.
Munka szempontjából vélhetően ez eléggé más munkavilágot vagy elszámolási világot fog jelenteni. Már a tudás alapú társadalom korában elkezdi a kultúra felfedezni az "ember mint érték" paradigma szerinti befektetés értékét.
Ebben az innovációban a fenntarthatóságban célszerűséget látni képes ember egy minimum ahhoz, hogy ez kultúra méreteket öltsön.
Nem az a kérdés, hogy mondjuk a szellemi termékeket előállító piaci szegmensekben elkezdik-e követni mondjuk a Peter Senge -jellegű javaslatokat.
Egyenlőre korlátként jelenik meg, hogy az emberek tömegei nem ismernek mást, mint az elidegenedett munkavégzés fogyasztói célokért.
A személyiségemmel való korlát mellé bejön annak az érzékelése, hogy a kulturális gyökereink adta korlát helyett miként tudunk természeti egyensúly érzékeny életmódmintákat találni.
Kommentek