Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

A munka posztmodern értelmezése

2010.05.02. 00:11 :: Saman

A posztmodern fogalmának vulgáris meghatározásához éppen a munkához való viszonyt szokták felemlegetni.

A modernitásban lehetett tudni mi az ember szakmája.
 
Volt egy vállalat, aki beazonosítható volt munkahelyként.
 
Lehetett tudni, hogy mikor van a munkaidő, és mikor válik el a magánélet ideje.
 
Az emberi kapcsolatokban más stílusa volt a magánéletből származó kapcsolatoknak és a munkatársakkal való viszonynak. Mi a munka és a házimunka közötti különbség?
 
Ha ennek a világnak a határai feloldódnak, akkor már tényleg egy új világ vesz körül bennünket.
 
Ez a posztmodern.
 
Egyelőre ez egy negatív definíció, mer azzal mutat egy leírandó jelenségre, hogy megmutatja, hogy minek a helyén kellene keresnünk azt a walamit, ami régebben szilárd eligazodási pontokat adott ahhoz, szakmát válasszunk, életmódot, karriert építsünk.
Valójában ennyire nem sötét a helyzet. Nem teljesen ismeretlen fogalom, hogy mi az a munka, mi az magánélet, mi a munkahely, mi az, hogy munkatárs.
 
Pusztán arról van szó, hogy a főként gyári munkásként dolgozó modernizált emberhez képest ezek a dolgok relativizálódni, feloldódni látszanak.
 
Ebben a korban mit jelent vajon a MUNKA ünnepe?
 
Mennyiben tudunk meghajolni ez előtt az intézményesség előtt?
 
Amikor Csaba László arról kezdett el beszélni, hogy nálunk neki kellene látni a "munka alapú társadalom" kialakításának, akkor nagyon megörültem neki, hogy ez a nézőpont egy lényeges szempontból fűzi egybe a gondjainkat és a kilábalás útját.
 
A munka - intézmény tisztelete valóban fontos előrelépés lenne.
Kellene egy olyan közélet, amely nem tekinti ennyire lényegtelen kérdésként a foglalkoztatottságot.
 
A hazai discurzusban a munka világának és az államnak a munka világára gyakorolt hatásáról folyik még halovány discurzus, de nincsen már érdemi tárgyalás a munka és a magánélet között. Nem ismerjük el ennek a párbeszédnek a létjogosultságát. Kétfajta szélsőség jött létre. Vannak olyan élethelyzetek, ahol a munka világa elhanyagolható kis részként van jelen. Az aktív korú népesség 50%-a foglalkoztatott nálunk.
 
A másik szélsőség, amikor messze az egészéges mértéknél többet kell dolgoznunk a megléhetésért, a család biztonságáért.
 
Már maga a statisztikai fogalom is egy idejét múlt őskövület. 16 éves kortól sorolja be a homo sapineseket ebbe a kategóriába, és valljuk be, a modernizáció kiteljesedése miatt például nálunk konkrétan törvény tiltja, hogy valaki 16 éves korától munkába álljon.
 
A szüleim generációjánál ez más volt. Anyám 16 éves korában munkába állt.
 
Itt Angliában, az első munkahelyemen volt egy pincér srác, aki messze tehetségesebb volt mint a többiek. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy az egyik leg fiatalabb, neki van az egyik legnagyobb szakmai tapasztalata. 22 éves és 9 éve van a cégnél.
 
Hamar kiszámoltam, hogy 13 éves korában kezdett itt dolgozni. Konkrétan én akkoriban a Diákjószolgálati Csoportban "dolgoztam" a diákombudsman stábjában jogvédőként. Az ENSZ gyermekjogi egyezménye külön fellép a gyermekmunka ellen, ezt a hazai ratifikáció körüli tapasztalatok miatt tudom.
 
A srác 2 éves volt, amikor az ENSZ elfogadta ezt az egyezményt, úgy tűnik UK nem ratifikálta ezt még 12 évig, mint ahogy az USA és Szomália a mai napig nem.
A hagyományos (itt most tekintsük a modern világot annak) munka értelmezésen túl a munka és a munkára való felkészülés, a felelősségek felvállalása sokkal szélesebb világ, mint pusztán az intézményes világban való tájékozódás.
 
Amikor én voltam 2 éves  olyan jellegű felelősségeket bízott rám a család, hogy behozhattam a  nagymamán tyúkjai alól a tojást.
 
Egy totyogó gyerek számára ez kihívás. Ha megkockáztatja a háziasszony, hogy esetleg egy két esetben nem sikerül a misszió, akkor akár már kis gyereknél is odaadhatók meki szóló feladatok - felelősségek. Mégsem fordult elő soha sem, hogy a nagymamáim közül bárki elvitatta volna ezt a "munkához vagy munkafelelősséghez való hozzáférés jogát" egy kisgyerektől. Abban a korban kifejezetten szeretik és keresik az emberek azokat a ritusokat, ami elismeri a felelősségvállaláshoz való jogot.
 
A kb 0,2%-ban összetört tojások által okozott veszteség semmi ahhoz képest, ha egy gyerek számára neki való kihívásokkal felelősségteljes szerepeket lehet felkínálni. Kezdetben ezek lehetnek ennyire egyszerű, ritualizált ügyek.
 
A modernizált világban a munkára való felkészítés alapossága szerint léphetünk be a nagybetűs életbe. Ha szorgalmasan tanulunk, ha jó diplománk van, akkor másokhoz képest kedvezőbb pozícióból startolhatunk.
 
Amikor gyermekvédelmi felelősként dolgoztam egy gimnáziumban a Domschitz Matyi elméletét felhasználtam arra, hogy a pályaválasztás előtt álló diákokkal végig gondoltassam, hogy az általuk választott szakma milyen átalakulásokon megy keresztül manapság.
 
Érdemes-e ma olyan szakmát választani, ami 10 évvel ezelőtt divatosnak és biztonságos megélhetéssel kecsegtetőnek bizonyult.
 
Nehéz helyzetben vannak a nagy gazdasági világvállsággal egyenértékű khaoszt hozó korszakban élő fiatalok. Munkaerő piaci trendekre hivatkozott az elmúlt 10-15 év politikája, de valójában nem voltak érdemi progresszív trendek.
 
Nem tudjuk azt mondani a fiataloknak, hogy ez és ez a szakma fényes jövő előtt áll.
 
Az én esetemben nem tudom azt mondani, hogy az értelmiségi munka készségtára biztonságosabb megélhetési perspektíva, mint a kétkezi munkáké. A szellemi munkámért nem tudtam biztonságos bevételt produkálni, így választottam olyan kétkezi munkákat, ami a piac stabilitása miatt kalkulálható bevétellel jár. Ehhez persze a piacot is le kellett váltani. Odahaza a vendéglátósdi egy erősen családellenes tevékenységforma.
 
A szakács munkához, a bárpultos munkához és a gyorséttermi munkához is jó alapnak bizonyultak a posztmodern gyökereim.
 
Csíkszentmihályi Mihály érzelmi intelligencia kutató professzor mutatott rá arra, hogy ha egy tevékenység kihívást jelent a számunkra és tanulásra késztet, de alapvetően csinálható, teljesíthető ügy, akkor ez egy belső motiváció forrása lehet.
 
Áramlás élménynek, flow-nak hívja a csúcsteljesítménnyel kapcsolatos érzelmi állapotot.
Egyszerűen egy olyan tartomány a flow, amikor nehéz feladatokkal állunk szemben és a tanult készségeink, a pillanatnyi koncentrációnk maximumára van szükségünk ahhoz, hogy teljesítsünk.
 
Egy totyogó gyereknek ez lehet az, hogy épségben bevigyen egy tojást.
Egy felnőttnek, a rutinszerű feladatvégzésen túlmutató tanulásra van szüksége ahhoz, hogy a flow a hétköznapi élet részese legyen.
 
A hazai munkaerőpaici kultúra kifejezetten érzéketlen erre. Nálunk gyakori, hogy egy-egy szerepbe véglegesen vagy ennek a mítoszával lépünk bele.
 
A sikeres posztmodern kultúrák kifejezetten ösztönzik a váltást és az azzal kapcsolatos tanulást.
 
A Japán élethosszig tartó munkakapcsolat ezt vállaltaon belüli gyakori pozíció váltásokkal oldja meg, a dánok elképesztő mértékben áramlanak a nyílt munkaerőpiacon. Amikor kijöttem Angliába egy munkarő kiállításon választottam új munkát. A dán munkaügyi hatóság egyik prominense tartott előadást. Az ottani kultúra előnyének emelte ki, hogy számunkra elképzelhetetlenül nagy a munkaerőpiaci mobilitás, az emberek 70%-a vált munkát évente. A tudás így áramlik egyik szervezeti kultúrából a másikba.
 
Az USA-ban komoly versenyszellem él. Hozáétartozik a nemzeti identitáshoz a csúcsminőség, a csúcstechnológia mítosza, mint ahogy a japánoknál is.
 
Nekünk is meg kellene találnunk, hogy miként hódítjuk vissza a munka becsületét és társadalmi megbecsülését.
 
Furcsa, hogy egyszerre koncentrált a rendszerváltás utáni foglalkoztatáspolitika a munkásokra és ezzel egy időben gyakorlatilag megszűnt a munkásság nimbusza, társadalmi megbecsülése.
 
Csak a kétkezi munkás terepeken értünk el viszonylagos munkahely megtartó sikereket, de összességében nonszensz, hogy 2 millió munkaerő piaci szereplő tartja el az állami alkalmazottakat és az inaktívakat.
 
Vélhetően az a másfél millió ember, aki kívül rekedt a munkaerőpiacon, ők is javarészt kétkezi munkások. Az érdekképviseletek szélsőséges kudarca, a civilgyilkos zsákmányszerző mentalitás győzelmének eredménye, hogy érzéketlenek vagyunk a munkaerőpiaci kirekesztettség problémáira.
 
A 2007-es "Munkahelyteremtés" témában tartott országos társadalmi vitánkról a nyomtatott és elektronikus sajtó nem hozott le semmit.
 
Mindannyiunk érdeke, hogy elinduljon egy olyan jellegű közgondolkodás, ami új formákat talál arra, hogy a kirekesztettséget felváltsa a munkaerő piaci részvétel.
 
Meglehet, hogy ehhez posztmodern szemmel kell néznünk a munkára. Nekünk magyaroknak ez különösen nehéz lesz. Az atipikus munkavégzéssel kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy elképesztő lemaradásban vagyunk ezen a területen.
 
Kihívás lenne elfogadtatni magunkkal, hogy mi az a posztmodern világ, amiben élünk.
Nem lenne hiába való befektetés.
 
Jó munkát kívánok!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr591967623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Clear-water 2010.05.03. 15:13:09

Kedves Saman

Bámulatos, és naponta felfrissítenek írásaid. Hihetetlen tapasztalat állhat a háttérben. Szerényen meghúzódok a háttérben, és olvaslak :)

Nagyon érdekes az írottakkal összevetni a svéd munkamorált. 5. éve élek és dolgozok itt, és annyira érdekes a lojalitásnak, kompromissszukkeresésnek, a munkahelyi közösség építésnek ez a formája, hogy méltán nevezhetnénk svéd modellnek is. Nincs nagy versenyszellem, nincs nagy mobilitás, és a cégnél egy kicsit mindenki csinál mindent.

Üdv

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2010.05.03. 17:21:27

Kedves Tiszta Víz!

Örülök, hogy ha valaki megosztja velem, hogy adtam neki valamit.

Érdekes, hogy t9bbségben vannak a külföldön élő magyarok...

Imre Tokyóból, vagy most mikénehavóna Chilléből, vagy Ti svédországból...

Nagyon tetszik például Delisa blogja svédországról. Pont egy ilyen munkaügyi téma kapcsán akadtam rá egy cikkére...

Pár megnyilvánulás után kiderül, hogy így távolról is szimpatikus és kompatibilis témákat fogunk meg.

Egy barátom az egyik tábor végén azzal búcsúzott el tőlem, hogy a Dzsungel könyvéből elmondta a varázsigét:

"Egy vérből valók vagyunk Te meg én!"

Akkor ott ez biztosan azt jelentette, hogy az a szellemi út, amit járunk, egy közösséggé tesz bennünket. Jól esik, ha valaki rám talál a neten és időnként bekapcsolódik...

Jól esik hallani, hogy felfrissítelek!
süti beállítások módosítása