"Magyarországon úgy élünk, mintha nem ért volna véget a szocializmus - folytatta Orbán Viktor. Folyamatosan azt hallom, hogy nulla összegű játszma van itt, ez viszont egymással szembe fordítja a társadalmi csoportokat, ez nem jó - mondta a Fidesz-elnök, majd úgy folytatta: a cél az, hogy minél nagyobb legyen az elosztható kenyér; win-win politikában gondokodunk. A pénzügytechnikai kérdéseket ebből a szempontból Orbán nem érzi fontosnak, a lényeg szerinte az, hogy az emberek azt érezzék a döntéseink nyomán, hogy több lehetőséghez jutottak." hvg
A blogomban én is szoktam a játékelmélet szemszögéből értékelni a helyzetet.
Szerintem van olyan mítosz a közéletben, a kultúránkban, hogy a gazdaság vagy a forráselosztási helyzetek zéró összegű játszmák, azaz akik többet kaptak mondjuk egy fejlesztési forrásból, azok egyszerűen "az erősebb kutya ... " alapon többet kaptak és kész.
A másik két modellben végiggondolva. Az EU munkahelyteremtési eszközök (EQUAL, LEADER, foglalkoztatási paktum, mentor programok stb.) eleve win-win beálítottságú kultúrákra vannak kitalálva. Az a mítosz bennük, hogy a kommunikációs folyamatok megfinanszírozásával munkahelyteremtési eredményeket lehet elérni, ezekkel a módszerekkel.
Nálunk úgy költünk el évi 1000 milliárd Ft fejlesztési forrást, hogy annak semmilyen foglalkoztatás bővítő hatása nincs.
Ez azért van, mert elve a normális kommunikációt elszabotálják a pártok, márpedig a win-win helyzet az megállapodások és abba vetett bizalom útján érhető el.
Semmi sem lehet tudásintenzív, ami nem volt kommunikáció igényes.
A Halász - Zuschlag paktum óta a pártokrácia hadban áll a független állampolgári önszerveződésekkel, kiirtották a politikafüggetlen mozgalmakat.
Így a mi viszonyaink tömegével fordultak be a vesztes- vesztes utcába. Maga a politikai adok kapok maximum egy zsákmányserző modellt tud, ahol a FIDESZ degeszre nyerhette magát és minden más szereplő vesztett. A gazdaság szereplői, a civil társadalom intézményei, a független sajtó, a tudományos discurzus... A kontorllszervek felszámolt hatalma megjelent a FIDESZ-nél apró pénzre váltható választási győzelemként.
Később majd eldől, hogy a vesztes - vesztes vagy a rablógazdálkodás modellje az ami a politikai síkon kialakult. Mindkettő messze van a nyertes - nyertes viszonytól. Épp ellnekező irányban építkezett eleddig a FIDESZ, épp tűzzel vassal irotta azokat a szereplőket, akik tiszta viszonoyk érdekében kommunikáltak a rendszerben.
Nagyobb lenne a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia kivívott elfogadottsága, ha nem lennének ennyire nyíltan és erőszakosan korruptak, és nem tekintenék közellenségnek az életvilágot.
Jobban járnának a beszállítók, ha a futna az ország szekere és több megrendelés jönne még az államtól is.
A kisember és a piac felé is ellenséges az állam. Az adórendszerünk abban a jövedelmi sávban, ahol már diszkrecionális jövedelem keletkezne a bérben, ott 70%-os elvonást eszközöl. Ezzel nem csak a kisembert nyomorította meg, hanem aláásta a piacnak a "fizetőképes kereslet" című fundamentumát.
Ettől az állampolgár legitimálva érzi az adóelkerülő vagy a kriminálisan ügyeskedő (pl. lefizetek egy orvost, hogy rokkant járadékokkal biztosítsam, hogy ne az ellátatlan munkanélküliség csapdája fenyegesse a családomat...)
Ez a foglalkoztatási krízis, annak a tartós fenntartása és degresszív továbbfejlesztése klasszikus vesztes-vesztes ügy.
Remélem, hogy sikerül ezek legalább 30%-át visszavezetni a zéró összegű játszmák világába, mert a vesztes-vesztes viszonyok 12 éve történő építgetése már lerabolta az életvilágot. A sovány tehén sokkal biztatóbb perspektíva, mint a döglött tehén. Hogy walami dakotásan leírjuk a hazai fejlesztéspolitikát...
Érdemes lenne leltárt csinálni a foglalkoztatás fejlesztési ügyek körül. Anno projektvezetője voltam a Munkahelyteremtés.hu Programnak. Abban a rendszerben könnyen átlátható, hogy milyen intézményrendszerek fejlődtek ki. Meg kellene vizsgálni ezeknél egyesével, hogy mit lehetne tenni azért, hogy Magyarország ne a vesztes-vesztes módon viszonyuljon a munkahelyteremtés intézményességeihez.
Kommentek