RDH Blog - RSS 2.0
Az eredetileg alapvetően apolitikus jó magyar köznép agyát szépen átsúvickolták az utóbbi időben, hypo, gyökérkefe, súrolószer...
Intenzív politikai szocializációs felépítmény az a sajátos világlátás, ahol a kommunikációs problémáinkat, az együttműködési hajlandóságunk hiányának következményeit különböző bűnbakintézményekre próbáljuk meg rákenni.
Az én blogom is alapvetően arról szól, hogy a politikusok "krémje" követ el alapvető hibát az állampolgári önszerveződések világának megterhelésével, hiszen a kultúrakutatásokból és a közösségfejlesztési - gazdaságfejlesztési gyakorlatból tudjuk, hogy eleve nehéz a mi kulturális hátterünk ellenállásaival megküzdeni, sikereket felmutatni.
Tőlem aztán hideget meleget megkapnak a politikai elit tagjai, eposzi jelzőként a "civilgyilkos zsákmányszerző" jelző jár a politikusok felemlegetése mellé.
A minap beszámoltam arról, hogy a politikai paletta teljes skálája osztja már ezeket a nézeteket, nekem megdöbbentő volt, hogy az űberkonzervatív Lezsák Sándornak sikerült a leg cirádásabb eposzi jelzőt odabiggyeszteni a politikusterrorista politikusokhoz.
Az intézményességtagadó jelenség leírásához nem is nagyon szoktam elővenni az ártó politikusok ide vonatkozó rémtetteit, inkább hétköznapi élethelyzetekben írom le, hogy mi ez. Orvosi vagy rendőri korrupció, vagy a döntés előkészítési helyzetek kitűnő állatorvosi lovak.
Pörzse Sándort idézi egy cikk, ahol a hagyományos cigánybűnözés képeinek felemlegetése mellé az intézményességek közül kiemel három aktort.
"Ahogy van rendőrbűnözés, politikusbűnözés, van médiabűnözés is."
Az orvosterroristák, a rendőrbűnözők, a politikus bűnözők mellé megjelent a kampányban a média, mint bűnbak!
Kommentek