Munka hol vagy? címmel cikk jelent meg a Svédségek blogon.
Felsorolja, hogy az ottani munkaerőpiaci szervek prognosztizálják egy-egy egyetemi diploma elhelyezkedést - megléhetést biztosító esélyeit.
A végén poénként megemlíti a szerző, hogy egyetemi diplomát szerezni "társadalmi vállalkozó" szakon.
"A közgazdasági diploma biztos kártya szokott lenni, ám túl sokan gondolták így az utóbbi években, így devalválódott. Nem sorolják a nyerők közé. Ugyanígy a jogászi, szociális, vagy gyógyszerész képzettséget sem, s a természettudományos, rendszerelméleti vagy művészi szakokra páyázók sem számíthatnak könnyű elhelyezkedésre végzés után. Érdemesebb valamely humán munkaterületre koncentrálni: úgy fest, öt év elteltével is valószínű, szüksége lesz a társadalomnak ápolókra, orvosokra, gyógytornászokra, pszichológusokra teológusokra, építészekre, viselkedés- és társadalmi mozgásokkal foglalkozó szakemberekre. Akik pedig fogorvosok, orvosbiológusok, informátorok, szak- és mindenféle más tanárok szeretnének lenni, egészen biztosan álláshoz jutnak majd.a közeljövöben szerzett friss diplomájukkal a zsebükben."
Ez persze a svéd társadalom. Ott, ha egy civil kezdeményezést fogyasztanak az emberek, akkor előbb utóbb arról a fajta hiánypótló szociális szolgáltatásról szerződést köt vele az állam, így a szolgáltatások biztosítása, vagy hálózatszerzű elterjesztése mögött kalkulálható állami források jelennek meg.
Nálunk például a pécsi "Európa kultúrális fővárosa" projekten látszik, hogy ha egyszer-egyszer azt látnánk, hogy a civilek bekapcsolódhatnak valaminek a döntéselőkészítésébe, akkor is meg lehet tenni, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia a saját sógornőit bízza meg a kivitelezéssel.
Pécsett is és más civil öteltekkel is az szokott történni, hogy az elszánt társadalmi vállalkozókat egyszerűen ötletrabszolgának tekinti a kormány. Olyasminek, aminek nincsenek emberi jogai, nincsen értéke a szellemi termékének, nincsen értéke az ügyfélkörének, a szakami tapasztalatainak. Bár mikor ki lehet fosztani, meg lehet alázni, meg lehet erőszakolni bármilyen civil szakterületet.
A hajléktalanelltástól vagy a fogyatékkal élő emberekkel való törődésig bármilyen klaszikus civil területen megjelenhetnek a pártokrácia sógornői és elpusztíthatnak mindent, ami ott létezett.
Annak érdekében, hogy később ne kelljen szembesülniük a rablógazdálkodással ezért inkább teljes mértékben ki szokták írtani a terület állampolágri önszerveződéseit, hogy az életben maradtak ne siránkozzanak a fülükbe 6-8 év mulva.
Ez történt például a demokráica kultúrfejlesztéssel foglalkozó civilekkel.
Az EU amikor bepánikol azügyben, hogy Japán vagy az USA esetleg újabban Kína és India erőteljesebb növekedési adatokat tud felmutatni a májusi mérlegekben, olyankor két páternosztert kell ide képzelni. A centrum országok jóléti társadalma magas minimál bérrel és magas foglalkoztatottsággal tartja fenn a belső piacait, az ipari termelés ezért versenyképesebb Kínai vagy Indiai módon, ahol nincs nyugdíjrendszer és társai.
Az USA és Japán pedig a tudásintenzív teljesítésben szokott megverni bennünket, ami szintén aggasztó európai szemmel nézve.
A tudás társadalom vagy a fenntartható fejlődés új polgáreszményt kíván. Nem lehet ezekben kultúrákban érvényesülni, ha nincsen meg a belső reprezentációja olyan eszközöknek, ami lehetővé teszi korszerű intézményességeknek az érvényesülését.
A svéd tükör azért egy jó visszacsatolás nekünk magyaroknak, mert mi a tökéletes ellenkezőjét csináljuk.
Ott óriási a biztonság. Nagyon nagy a társadalmi szolidaritás. Erős és korszerű modernizációjuk van.
Jól láthatóvá teszi az ő szisztematikus építkezésük, hogy a hazai korrupt és buta politikai elit hogyan írtja a modernizáció alapjait.
A hétköznapi attitűdökbe belemaró hatása van a politikusaink feneketlen setétségének.
Kultúrálisan leszakadunk a kor modernizációs kihívásaitól.
Ajánlott cikkek:
Nacionalizmusnuk svéd tükörben
Van-e sanszunk egy sikeres nemzeti szintű kultúraváltásra
Nemzeti szintű kultúraváltások
Na ez meg kinek a gyerke? - a svéd modell és a kirekesztő nyugdíjmódosítások
Kommentek