Szanyi Tibor miután a karma kerekéről leszakadván elérkezett a megvilágosodás nirvána állapotába, kinyilatkozta nékünk szent tanait.
Vélhetően még évszázadokba fog telni, míg annak mély értelmét a mi korlátolt értelmünkkel megfejthetjük, de azért próbálkozom tovább.
Azon gondolkodtam, hogy lényegében kinek szól ez a "pióca" metafora?
Az általam ismert civilek elképesztő alapítói erőbedobással küzdenek a civil missziójuk fenntartásáért.
Általában problémája a szektornak, hogy az erős intézményesült szervezetek többsége is alapítói kelepcében van, azaz még mindíg óriási a likvidtőke hiány a szervezet körül, amit az alapító karizmák hihehtlen erőbedobással kompenzálnak.
Nem nagyon ismerek olyat, aki jól él ebből.
Azok számára, akik ismernek civieleket, nehéz eladni, hogy a civilek különösen a szolgáltatói kör intézményesültségét elért civileknél megállna az a kép, hogy valami tök felesleges dolgot tologatnak óriási pénzért.
Az élősködő metaforájával él itt Szanyi Tibor.
Persze megint az én percepciómmal van a baj. A civil vezetőképzéseken az esetek 90%-ban valódi civilekkel találkozom.
Az a 60% nemigen jár tréningekre, akik a Szanyi Tibor ismerősei.
Ha találkozom velük, akkor én nem tekintem őket civilnek. Meglehet, hogy jogilag azok. Sőt ott ahol a Halász - Zushlag paktum döntnökei pártlisták alapján osztanak fejlesztési forrásokat, ott akár túlnyomó többségbe is kerülhetnek.
A zsákmányszerző politikusokat és az általuk grundolt quvázi nonprofit szervezeteket viszont magam is élősködőnek tekintem, de nem hívom őket állampolgári önszerveződésnek, mert per definíció nem azok.
Ebben a metaforában egy klaszikus indulatáttétellel állunk szemben.
Szanyi Tibor nem szereti megkapni mint politkus, hogy az ő kasztja társadalami hasznosságokat nem tud felmutatni, és szemtelenül túlfizetteti magát 0 sőt minusz tartományokban mérhető "teljesítményekért". Az további hab a tortán, hogy már a törvényeket félretolva lopnak rabolnak, csalnak.
Úgy gondolja, hogy kitűnő szublimálása ennek az, ha ő piócázza le a civileket.
Lassan lassan azonban felébred csipkerózsika álmából a civil társadalom, és elkezd visszakérdezni.
Megkérdezi, hogy miért tartjuk mi a politikusokat?
Mi az ő szerepük?
Mikor mondhatjuk, hogy jól végezték a dolgukat?
Mik az értékelés formái? Ki értékelheti a teljesítményüket? Mikor? Hogyan?
A fagyi visszanyal! Egyre többen és egyre többször meg fogják kérdezni a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia tagjait, hogy
"mé annyi a fizetésük?"
"mé lopnak azon kívül ötször annyit?"
"mit kapott cserébe a közjó?"
Kommentek