Egy erdélyi srác írt egy cikket arról, hogy milyen volt neki itt felnőni a magyarok között. Egészen kisgyerekként került ide, már óvodába is ide járt. Mégsem érzi, hogy befogadtuk volna. Románnak hívják mindenütt.
Érdekes, hogy a mi intézményességtagadó kultúránk mennyire fontosnak tartja, hogy megalázó minősítéseket használjon a nemzetiségi relációkban.
100 évvel ezelőtt volt ez nagyon éles kérdés, az erőszakos magyarosítás tomboló korszakában.
Nyelvileg soha sem használtuk a hétköznapi beszédben a körülöttünk élő nemzetiségek igazi nevét. A szlovákra azt a gúnynevet használtuk, hogy tóth, a románokra azt, hogy oláh, a szerbekre azt, hogy rác...
A mai korban ez a gúnynevesdi a határon túli magyarokra aggatott román, szlovák, vagy szerb... jelenik meg.
Sok romániai magyar és székely barátom van. Tudom, hogy nekik mennyire fontos a magyarságuk. Át tudom érezni, hogy mennyire fájdalmas megtapasztalni, hogy idehaza ez sokaknak nem jelent semmit, maximum okot arra, hogy megalázzák és lenézzék őket.
Kedves Fiktív!
Légy büszke arra, hogy Te nem olyan magyar vagy, mint azok, akik megsirattak anno.
Az a kultúra, amelyikbe Te beleszülettél az sokban hasonlít erre, ami ebben az országban van, de nagyon sokban különbözik.
Én itteni hajdu református és görög katolikus gyökerekkel sok szépet tanultam a családomtól vagy a gyerekkori helyi közösségeimtől, de később az erdélyiektől mégszebb magyarságot láttam, akár székelyekről, akár magyarokról volt szó.
Egy szentgyörgyi ismerősön úgy hívja az ő magyarsággal kapcsolatos érzésvilágát, hogy ő dupla magyar. Tényleg így van. Ti egy összetartó közösségi kultúrában nőttetek fel, ahol tisztelettel néz az egyik ember a másikra.
Ezért olyan hideg ez neked és ezért olyan üres.
Ha sokat akarsz olvasni arról, hogy mik a kultúránk korlátai, ha felkészültebben, mélyebb ráltással akarod megérteni, hogy mi az árnyoldal, olvass bele a blogomba.
Sokat gondokodtam azon, hogy magyar kultúra miként alapozza meg azt a kirekesztő korszakot, ami nekünk, mai fiataloknak osztályrészül jutott.
Én közösségfejlesztőként dolgoztam 16 éves koromtól. Erdélyben is rengeteg képzést tartottunk. Mára kiégtem, elmenekültem otthonról, Angliában szakácskodom.
Ismerem és tisztelem a saját gyökereimet, de ismerem a sötét oldalt is.
Nézz körül odahaza a székelyeknél vagy a Partiumban. Tisztázd magadban, hogy mi esik jól neked és nyugodtam rostáld ki a salakot. Ha szeretetteljes, toleráns közösségiséget keresel, azt nehéz magyarországon megtalálni. Nem lehetetlen.
Azért bocsánatot kérek a magyarországi magyarok nevében, hogy sokan megtagadják tőled a magyarságot és románnak bélyegeznek. Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit beszélnek.
Használd ezt a keresőben és olvass bele ezekbe a cikkbe.
Talán segít megérteni és feldolgozni azt, hogy miért románoznak le, Téged, a dupla magyart.
RDH Blog - RSS 2.0
Kommentek