címzett: Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa
tárgy: A civil szektor elveszett függetlensége
avagy a Halász – Zuschlag – Hegyi paktum következményei
Tisztelt Szabó Máté Úr!
Beadványomban kivizsgálásra ajánlok egy jelenséget, amely 12 éve zavarja a civil szektor természetes fejlődését, aláássa a szektor szereplőinek függetlenségét, meggátolja az érdemi érdekegyeztető munkát a közéletben, kontraszelekciót eredményez például a munkaerőpiaci reintegráció területén folyó fejlesztésekben.
· Beadványomban igyekszem történetiségében megmutatni, hogy honnan indult és mivé fejlődött a Halász – Hegyi – Zushlag paktum óta tartó forráselosztási kultúra. Igyekszem általam megismert esetpéldákkal alátámasztani azt, hogy nem néhány egyedi esettel, hanem egy széles körben elterjedt jelenséggel állunk szemben.
· A saját értékítéletem szerint kiragadok néhány olyan társadalmi jelenséget, amelyeken látható, hogy milyen társadalmi következményekkel járt a politikusok ezen irányú viselkedése.
· A téma körbejárásához vagy napirendre tűzéséhez egy kérdéssort fogalmazok meg, amelyet nem tekintek lezárt kérdéslistának, amennyiben szükséges ki lehet egészíteni a témához tartozó egyéb kérdésekkel.
· A témában elindított társadalmi párbeszéd első válasz reakcióit mellékelem, ebből kiderülhet az Ön számára, hogy miért kellene inkább parlamenti intézményes keretek között választ keresni a felmerülő kérdésekre.
A beadvány kibővített formája nyilvánosan elérhető a reszvetelidemokracia.blog.hu weboldalon, ahol háttércikkekben részletesebb ismeretanyag és esetpélda gyűjtemény támasztja alá az itt megfogalmazott problémákat.
Történetileg honnan indul és milyen főbb állomásai vannak a civil szektor függetlenségét felszámoló folyamatnak?
A FIDESZ kormány megalakulása után az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságában kialakult az a forráselosztási gyakorlat, hogy a két nagypárt, a FIDESZ és az MSZP listái alapján osztják el a civil forrásokat , mellőzve a pályázatelbíráló szakértők és a kisebbségbe szorult bizottsági tagok véleményét.
A civilek számára ingatlanokat elosztó folyamat sajtóbotrányaiból, majd a Zuschlag perben felvonuló minisztériumi folyamatok napvilágra kerüléséből láthatjuk, hogy a jelenség nem állt meg a bizottság keretein belül, kiterjedt más redisztribúciós eljárásokra, előkészítve a közelgő EU csatlakozás korszakát a politika közeli korrupció számára.
A folyamat megtizedelte a politikafüggetlen civil szerveződéseket, rögtön az első évben olyan szervezetek, mint a Cukorbetegek Egyesülete vagy a Szívbetegek Egyesülete nem jutottak érdemi működési forráshoz, míg a TESCO Egyesület például több tízmilliós fenntartási forrást kapott. Béki Gabriella volt az egyetlen személy a pártokráciában, akik felemelte szavát a jelenség ellen. 2002-ben interpellált is ezügyben a parlamentben.
Később méginkább a társadalmi kontrollt teljes mértékben ignoráló forráselosztási gyakorlatok alakultak ki. Csak a példa kedvéért, a kormány által civil szervezeteknek elosztott számítógépek esetén egy öt tagú bizottságot hozott létre az illetékes minisztérium, egyetlen valódi civil tagja volt a bizottságnak, egy nem a terület által odaküldött, hanem a politika által delegált áll civil, az elnök szavazata duplán számított és ennek ellenére bevitt a Minisztérium képviselője egy listát a pályázókról, amelyen három oszlop szerepelt: ” 1. Ezeket mindenképpen támogatjuk, 2. Ezek közül lehet válogatni, 3. Mit képzelnek ezek?”.
Nem tartom túlságosan nagy jelentőségű kérdésnek, hogy mely civil szervezetek jutnak ilyen módon számítógéphez, ezért nézzünk egy sokkal nagyobb súlyú gyakorlatot:
Egy munkaerőpiaci fejlesztésekkel foglalkozó nemzetközi konferencián hallottam egy a pályázatok elbírálásában résztvevő civil vezetőtől, hogy a legnagyobb munkaerőpiaci fejlesztési programot, az EQUAL-t aláíró miniszter ugyan úgy figyelmen kívül hagyta a szakértők javaslatát, és olyan nyertesek jelentek meg, akik nem is pályáztak a határidőig. Olyanok is, amelyeknél a szakértők mindegyike alkalmatlannak tartotta a benyújtott programot, azaz pénzügyi, szakmai, társadalmi hasznosság, megvalósíthatóság és egyéb szempontok szerint is az egyik legalacsonyabb értékelést kapta.
A pártok által delegált quvázi civil szervezetek felfutása annyira meghatározóvá vált az elmúlt 12 évben, hogy egy MSZP-s országgyűlési képviselő azzal nyitotta a helyi LEADER csoport alakuló ülését, hogy mondják meg a civilek és vállalkozók, hogy az MSZP –hez vagy a FIDESZ-hez kötődik-e a szervezetük. A LEADER olyan közösségfejlesztő metodika, amely kifejezetten tiltja a politikai erők szavazati fölényének kialakítását.
Milyen következményekkel jár az, ha a civil szektor nem képes az érintettek érdekeit becsatornázni a róluk szóló politikai döntésekbe az állampolgári önszerveződéseken keresztül?
A 73-as olajvállság után a fejlett országokban is lezajlott egy nagy munkaerőpiaci átrendeződés, amely lehetővé tette, hogy az iparból kiáramlott munkaerő a humánszolgáltatásokban, vagy rendszerezett információ előállításával foglalkozó területeken elhelyezkedhessen.
Hazánkban rendkívül alacsony a nonprofit szektorban foglalkoztatottak száma. Ezen belül az állampolgári önszerveződések oldaláról szinte alig jelentek meg intézményesült szolgáltatások. Szanyi Tibor nyilatkozata szerint az intézményesült civil szolgáltatók között 60%-os túlsúlyban lehetnek a quvázi civil szervezetek, azaz a Halász – Zushlag paktum révén túlsúlyba került pártszervek, amelyek civil köntösben zsákmányszerző módon erodálják a III. szektor erőforrásait.
Az EU csatlakozáskor a civil szektor nem tudott annyi magasan intézményesült szolgáltató szervezetet felmutatni, akik azEU humánfejlesztési programjaiban releváns teljesítményt tudnának felmutatni. Az pedig kifejezetten fehér holló számba megy, ha egy intézményesült civil alapokon nyugvó szolgáltató szervezet, likvidtőke tartalékokkal rendelkezik egy-egy EU program végrehajtásához. Mindez tovább erősíti a humánbefektetéseink kudarcait.
Különösen veszélyesnek tartom azt a fajta támogatási módot, ami a Zuschlag perben napvilágra került, azaz olyan quvázi civil aktivitást, ami semmilyen tevékenységet nem takar. A pártok emberei pusztán a döntéshozatali erőfölénnyel visszaélve miden féle társadalmi hasznosság nélküli programokra költik el a fejlesztési forrásokat, miközben sorra pusztultak ki azok a civil missziók a hazai közéletből, amelyek például a demokratikus kultúra fejlesztésével foglalkoztak.
Hová tűnt az Országos Diák Unió, az Egyesület a Diákönkományzatokért, a Mikroműhely Egyesület, az Iskolapolgár Közéleti Alapítvány, a Patronáló Közösségi Háló, a Demokratikus Oktatás és Kormányzás Közös Kelet-Európai Központja, a Soros Debate Program, az erőszakmentes kommunikáció kultúráját terjesztő mediátor képző szervezetek?
Az érintettek részvétele nélküli forráselosztás kifejezetten előhívta azt a gyakorlatot, hogy az állampolgári önszerveződések között egyre másra jelennek meg kétes hátterű szervezetek. A Nyíregyházi önkormányzat családsegítő központjának munkatársai egyszer csak egy egyesület keretei között találták magukat. Az önkormányzat kiszervezte a humánszolgáltatásokat annak reményében, hogy ha civil köntösben jelennek meg, abban az esetben a városba vonzott EU források mértékével kevesebbet kell majd költenie ezek fenntartására. A civil szektor progresszív szervezeteinek, életben maradási esélyeit a pártfinanszírozási maffiakultúra kifejlődésén túl, az önkormányzatok ellehetetlenült költségvetési helyzete is meghatározó módon befolyásolta. Sokkal jobb az országnak, ha a részvételi demokrácia nem a demokratikus közbeszédben való részvételt jelenti, hanem azt, hogy utcai randalírozó csoportok rendőrökkel harcolnak?
Az interpelláció kérdéssora
A parlamenti pártok kiépítették és fenntartották-e azt a döntéshozatali kultúrát, amely szélsőséges mértékben mellőzi az érintettek állampolgári önszerveződéseinek részvételét a döntésekben? |
| |
Tervezik-e azt, hogy rehabilitálják a Halász - Zushlag paktum miatt kipusztult vagy meggyengült független állampolgári önszerveződéseket? |
| |
Átláthatóvá tették-e a civil szervezetek számára, hogy milyen témákat kellene napirendre tűznünk a társadalmi tervezés fórumain? |
Például a súlyos társadalompolitikai következményekkel járó lakáspolitikai intézkedéseket volt-e lehetőségünk társadalmi vitában érdemben megvitatni? |
Kapcsolódhattunk-e a saját véleményünkkel a sorsunkat súlyos mértékben befolyásoló döntésekhez a lakáspolitikai döntéseknél? |
A kérdéssor egyes kérdéseire kapott első válaszok, és annak a leírása, hogy miért nem tekintem érdemi válasznak az eddigi válaszreakciót.
Szanyi Tiborhoz intézett kérdések: | Az arra adott válaszok: |
Továbbra is fenntartották-e azt a döntéshozatali kultúrát, amely szélsőséges mértékben mellőzi az érintettek állampolgári önszerveződéseinek részvételét a döntésekben? | Igen. |
12 éve Önök a szakértői véleményeket mellőzve, pártlisták alapján szokták elosztani a közpénzeket az olyan bizottságokban, ahol az "egyéni sorsuk jóra fordulása az összekapaszkodásban rejlik", - tipusú civil vagy vállalkozói missziók forráshoz juthatnának. Kifejtené nekem, hogy mi változott ezügyben ebben az évben? | Semmi. |
Rehabilitálták-e a Halász - Zushlág paktum miatt kipusztult vagy meggyengült független állampolgári önszerveződéseket? | Nem. |
Mi történt ebben az évben ebben a témában? | Semmi. |
Átláthatóvá tették-e a civil szervezetek számára, hogy milyen témákat kellene napirendre tűznünk a társadalmi tervezés fórumain? | Nem. |
Például a súlyos társadalompolitikai következményekkel járó lakáspolitikai intézkedéseket volt-e lehetőségünk társadalmi vitában érdemben megvitatni? | Nem. |
Kapcsolódhattunk-e a saját véleményünkkel a sorsunkat súlyos mértékben befolyásoló döntésekhez? | Nem |
Miért nem tekintem érdemi válasznak a Szanyi Tibor által megfoglamazott választ?
Az interpellációm elején határozottan felvázoltam azt a világképemet, hogy felelősnek tartom a politikai elitet a politikafüggetlen civil szektor kiirtásáért és ezért demagóg megközelítésnek tartom, ha ugyan azok az agresszorok beszédeikben a társadalmi összefogás jelentőségét hangsúlyozzák.
El is kezdtem szervezni, hogy a blognál szélesebb fórumon nyissunk vitát az interpelláció és a válasz kapcsán felmerülő civil függetlenséget érintő témákról.
Szanyi Tibor válaszolt a feltett kérdésekre, hiszem, hogy válasza hűen tükrözi az MSZP sőt a teljes parlamenti pártokrácia hozáállását az állampolgári önszerveződésekhez. A fenti fórumon igyekszem esetekkel, újságcikkekhez kapcsolódó meglátásokkal érvelni amellett, hogy a civil aktivitás kulcsfontosságú volna a korrupció elleni küzdelemben, a demokrácia megerősödésében, az információ alapú társadalom vagy a tudás alapú társadalom felé vezető úton. Nem rejtem véka alá azt a véleményemet, hogy a parlamenti pártok viselkedése ezzel szembe megy, szerencsére a neten lehetőség van arra, hogy a vélemények, jogértelmezések, társadalom statisztikai adatok bármilyen mértékben egy-egy vita folyamat mögé szervezhetők.
Érdekes reakció Szanyi Tibor részéről, hogy ő is úgy gondolja, hogy az általa ismert civileknél 60%-os többségben vannak a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia quvázi civil szervezetei. Pontosan elismeri azt, amivel megvádoltam!
Nagyon nagy slamasztikába kerültünk ezáltal, mert önmagában nem mondhatjuk a civilek döntéshozó platformjaira, hogy amennyiben azok elkezdenek a politikától függetlenül, önkormányzó módon működni, akkor az megtisztítja a rendszert. Annyira kisebbségben vannak már a függetlenek, hogy a pártok lobbi csoportjai akadálytalanul érvényesíthetik zsákmányszerző érdekeiket még az olyan aprópénzek kiosztásánál is, mint amikor egy-egy számítógépet osztanak, vagy ami általában az NCA forrásait jellemzi.
Talán az Országos Cigány Önkormányzat átpolitizáltságán látszik az, hogy mit jelent a párt színek alapján szerveződő platformok groteszkbe hajló belháborúja.
Valamilyen módon mégis vissza kellene fordulnunk a normalitás felé. Valahogy el kellene kezdeni lebontani a pártkötődésekre alapuló korrupt korszak kommunikációs csatornáit.
Rehabilitálni kellene a függetlenségük miatt kipusztított szervezeteket.
Kettős döntéshozatali szintű formákkal ki kellene iktatni a "saját magunknak forrást osztunk" bizottságokat a forráselosztó rendszerekből.
Újra kellene éleszteni a demokratikus részvételt ösztönző fórummódszerek terjedését.
A társadalmi tervezést hálózatszerűen facilitáló szervezetek megerősítésével közelebb kellene vinni az állampolgári önszerveződések világához, sőt a nem intézményesült közösségiségekhez a közügyeket, helyi, országos és EU-s kérdésekben is.
Biztosítani kell a civil közösségiségek sajtómegjelenésének lehetőségét.
Szanyi Tibor válasza azért volt megnyugtató számomra, mert ő is úgy látja, hogy a pártok és civilek párbeszéde, forráselosztási közös döntéshozatali fórumaik, a célkitűző funkció közös gyakorlása, a hiánypótló szociális szolgáltatások kiépítésének és fenntartásának felelősége... stb. nem helyes, ha zsákmányszerző érdekeknek van alárendelve. Ez így nem működik.
Örülnék neki, ha élénk párbeszéd indulna be a civilek között, a civilek és a pártok relációjában is arról, hogy miként tudnánk visszatérni a szektor valódi függetlenségéhez.
A jóléti társadalom intézményeinek kiépüléséhez elengedhetetlenül szükség van arra, hogy erősebb civil szektor vegyen részt az érdekvédő munkában és a célkitűző – jövőkép alkotó folyamatokban is.
Mit várok egy ombudsmani vizsgálattól?
Arra kérem az Állampolgári Jogok Biztosát, hogy készítsen jelentést a Halász – Zushlag paktum után kialakult forráselosztási kultúráról és annak gyűrűző hatásairól.
Adjon visszajelzést a parlamenti pártoknak az általuk kialakított és kontrollált döntés előkészítési folyamatok minőségével kapcsolatban.
Vállaljon közszereplést, a vizsgálati eredmények nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy a Kormány, az NCA és az illetékes parlamenti Bizottság esetleg néhány civil műhelymunka vagy konferencia tűzze napirendre a kérdést.
A legfontosabb kérdés azonban az, hogy a pártok által delegált quvázi civil szervezetek vagy az eredetileg állampolgári önszerveződésnek indult, később a pártok szekértáborához csatlakozó QUVANGO-k ilyen mértékű megjelenése sérti-e a független állampolgári önszerveződések jogait?
A 60%-os mértékű arány kimeríti-e az alkotmánysértés esetét. Sérti-e a következő paragrafust:
2.§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."
Erőszakos hatalomgyakorlásnak minősül-e a szakértői vélemények és a civil érdekképviseletek véleményeinek mellőzésére épülő forráselosztási gyakorlat?
A pártoktól független civil szervezetek megtizedelése, a közéletből történő kiiktatása azt a célt szolgálta-e, hogy az MSZP és a FIDESZ az alkotmányban megfogalmazott: a hatalom gyakorlás "kizárólagos birtoklására" tegyen kísérletet?
Tisztelettel: Katona Csaba
elnök
2010-02-20. London
RDH Blog - RSS 2.0
Kommentek