Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Nyisd ki a mennyek kapuját, zárd be a poklok kapuját!

2010.02.19. 00:03 :: Saman

Ezt a tanítványaim tanítványaitól tanultam.

Ők a Kultúrkörös tudásbázison túl egy erős dráma képzést is kaptak. Az egyik fantasztikus figurájuk beszélt nekem arról, hogy az a mozdulat, ami az indián vagy a más sámánista táncokban megjelenik... amikor felemeljük a körtáncban a jobb kezünket, felfelé nyitott tenyérrel, de hátra rakjuk a másik kezünket ... akkor ez az üzenet, egy lehetséges tolmácsolás... 

" Nyisd ki a mennyek kapuját, zárd be a poklok kapuját!"

Az egész életem arról szól, hogy eléggé felkészült vagyok-e ahhoz, amit élek. Kicsiszolt tisztasággal tükrözöm-e vissza azt a szerkezetet, ami bennem van vagy inkább elhomályosul, bezavarosodik.

Már vagy 6 éve nem vagyok szupervízió alatt. Ma súlyosan szembesültem azzal, hogy egy nagyon erős kiégés dolgozik bennem.

Van egy kollegám, aki rendszeresen felvetette ezt a kérdést, de eddíg nem érintett meg. Mindíg azt mondta, hogy ez az egész szakácsosdi csak arra való, hogy eltakarjam a korábbi kudarcaimat.

Pár hete meglátogattak a lányaim. Amíg otthon voltam egy hét nálam, egyhét anyánál modellt működtetünk. Ez még jónak is tűnt,  sokkal türelmesebb szülők voltunk, mert mindíg kipihent arcunkat tudtuk mutatni a gyerekeinknek. Valószínüleg beértek abba a korba, amikor már értékelik a szülői teljesítményt, így a kisebbik lányom felvetette, hogy talán jobb lenne ha most nálam, Angliában élnének egy kicsit... anyáék szoktak veszekedni ... meglehet, hogy jobb lenne apával..

Amikor visszamentek, feltettem magamnak a kérdést, hogy tudnám-e befogadni őket.

Mára kiforrott bennem a válasz.

 

Ugyan az a kiégett ember fogadná őket, aki otthagyta azt az életszakaszt.

Én már tudom, hogy mit jelent az emigráció magánya... Nem tudom őket átsegíteni azon, hogy senki nem beszéli a nyelvünket, senki nem érti, hogy ki vagy, mit akarsz... Fogalmam sincs, hogy hogy kellene átszervezni a mostani munkáimat...

Odahaza szembe fordultam azzal, hogy egy kiégett embert lássanak apaként, de úgy tűnik megálltam félúton. Még nem vagyok túl rajta. Az volt a benyomásom magamról, hogy felkészültem volna arra, hogy belépjek újra egy normális kerékvágásba. De, nem!

Nem tudok apa lenni.

Nem tudok szeretőként viselkedni.

Nem lehetek újra közösségfejlesztő szociális munkás. A kommentjeimben és a blog bejegyzéseimben is túlteng az indulat...

Most, hogy már lassan másfél éve vagyok Angliában, már itteni szociális munkás ismerőseim is mondják, hogy elég lehet az angolom ahhoz, hogy elkezdjek itt dolgozni azzal a fókusszal, ami bennem van.

A mostani állapotomban nem tudok.

Ki vagyok esve abból, ami lehetnék, vagy ami kellene hogy legyek a hétköznapi életemben. 

Azzal struktúrálom az időmet, hogy kapaszkodok az otthoni politikai pofozkodásba és várok valamire, aminek semmi esélye.

A Szanyi Tibor boxmeccsre szinte semmilyen civil közeg nem reagált. Nem érdekli a hazai civil elitet ha a MSZP ügyeletes miniszter elnök jelöltje lepiócázza őket.

Ha a Ve-ga levlistán nem jön be pár komment, akkor szinte 0 reakcióval zárhatom azt a "társadalmi vitát", hogy mit érez a civil szektor, ha lepiócázzák...

A válaszlevél megszületésekor azt gondoltam, hogy végre egy fordulópont. Walaki kimondta a pártokráciából, amit én is hajtogatok a saját élettapasztalataim alapján. Azt gondoltam, hogy most a civilek felbátorodnak és fel merik tenni azt a kérdést, hogy hová tűntek a független szervezetek, hová tűntek a demorácia kultúra fejlesztéssel foglalkozó szervezetek...

Nagyjából olyan érzelmi állapotban vagyok, mint amikor eljöttem otthonról.

Egy sláger arról, hogy min dolgozik a lelkemben

Mint egy olcsó filmzene,
Mit nem hallgat már senkise,
Lettem, értsd meg!
Nekem most néma lett szavam,
Itt lenn a zongora alatt

Várom végre hogy jön
Egy ördög majd a mennyből,
Talán majd angyalt küld a pokol
Hogy igen minden vesszen egyből,
Amit a szív a szemétbe szór

De nem lesz mindig az,
Bármit is akarsz
Csak amit a lélek eléd tehet
Nem megy minden úgy
Csak elkísér az út

A sors a neved

Mint egy eldobott virág
Mit sok száz láb tapos ma már
Lettem, értsd meg
Nekem most semmi nem szabad
Hát mosoly tépi arcomat

S várom végre, hogy jön
Egy ördög majd a mennyből
Talán majd angalt küldd a pokol
Hogy igen minden vesszen egyből,
Amit a szív a szemétbe szór

De nem lesz mindig az
Bármit is akarsz
Csak amit a lélek eléd tehet
Nem megy minden úgy,
Csak elkísér az út

A sors a neved

Nem lesz mindig az
Bármit is akarsz
Csak amit a lélek eléd tehet
Nem megy minden úgy
Csak elkísér az út

A sors a neved

Hát semmibe lépsz
Vagy a szívedbe marsz
Játszani kell, még ha bele is halsz

De nem lesz mindg az
Bármit is akarsz
Csak amit a lélek eléd tehet
Nem megy minden úgy
Csak elkísér az út

A sors a neved

De nem lesz mindig az
Bármit is akarsz
Csak amit a lélek eléd tehet
Nem megy mindig úgy
Csak elkísér az út

A sors a neved

A sors a neved

Átküldtem ezt ma a lányaimnak. Beszélgettem velük arról, hogy nem vagyunk se angyalok se ördögök. Ha én lennék most napi szinten a szemük előtt, akkor nálam fedfeznék fel, nincsenek már szárnyaim. Jól esett kimondani ezeket. Kinőttek már abból a korból, amkor még szentembernek nézik a szüleiket. Egyszer ugrattam őket azzal, hogy az én esernyőm a világ legszebb esernyője. A nagyobbik már nem fogadta ezt így egy az egyben, de a kicsi simán elkönyvelte annak. Beszéltünk arról, hogy ma már nem fogadnának így ilyesmit, mert már van saját értékítéletük.

Nekik is jó volt, mert hosszasan tudtunk beszélgetni erről így skypon.

Nekem is nagy felismerés, hogy ki vagyok égve. Nem érdemes azzal etetni magam, hogy esetleg már túl vagyok ezen.

Talán orvoshoz kell fordulnom és dolgoznom azon, hogy miként térhetek vissza hétköznapi szerepekbe. Hogyan lehetek újra apa, újra munkatárs, szomszéd, szerető vagy férj...

Az egyik mesterem, aki meghatározó figura abban, amivé alakultam, gyakran feszegette a szupervíziós csoport alkalmakon, hogy általában azt játszom, hogy szétcsapok a helyi viszonyokban és az általam vélt igazság nevében újra struktúrálom a dolgokat, de ettől átveszem a fejlődés felelősségét.

Olyasmibe vágtam a fejszémet, ami meghaladja az erőmet. Ekkora ellenállással szemben nem lehet részvételi demokráciát támogatni.

Talán nincs is erre szükség.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr971772112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása