RDH Blog - RSS 2.0
Nonprofit ügyekben járatos kollegáim jót tudják, hogy minden pályázatban elvárják tőlünk, hogy fejtsük ki: miért pont arra a célcsoport szegmensre koncentrálunk? Miért arra kellene fordítani a köz figyelmét? Miért arra kellene közpénzeket költeni?
A célcsoport szegmentálást most egészen másra fogjuk használni.
Azt keressük, hogy a Szanyi Tibor féle válaszlevélben ő hová teszi a hangsúlyt. Megtudhatjuk, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának kik állnak a figyelme középpontjában.
„legnépesebb csoport a piócáké, amelyek azért alakulnak, mert az a hangadó, aki a szerveződés elején kikiáltja magát elnöknek,”
Felületes és laikus szemlélődés estén ez csak egy indulati megnyilvánulás arról, hogy hogyan szerveződnek a civilek.
Aki maga is civil aktivista, abban talán megfogalmazódik, hogy nagyon nehéz napjainkban civil vezetőnek lenni. Óriási elhivatottságra van szükség ehhez. Ez az elkötelezettség fájhat a politikusoknak. Ezért próbálja meg, a szervezeti köntösben megjelnő magánembernek titulálni azokat, akik közösség nevében jönnek.
Klasszikus intzéményességtagadó attitűdként is értelmezhető ez a mondat. Ha valaki azt állítja, hogy egy közösség küldötteként kíván szólni, menten azt kell feltételeznünk, hogy mandátum nélküli magánemberről van szó.
Sokat elmond ez magáról a Szocialista Párton belüli mandátum képzési kultúra léte vagy nemléte kérdésről.
„Nem szokta a cigány a szántást!” tartja egy mondás. Feltételeznünk kell, hogy Szanyi Tibor nemigen tapasztalt meg maga körül olyasfajta közösségi kultúrát, ahol egy közösség számon kéri a vezetőjét, és nem engedi, hogy karizmatikus rögtönzések sorozatát csinálja a közösség akarata helyett. Jól látszik ez Gyurcsány vagy Bajnai munkásságán is. Ők karizmatikus programokat hirdettek, egy különbség van a kettő között. Gyurcsány ötleteit leszavazták egytől egyig, Bajnai pedig átverte az ötleteit a demokratikus passzírozó gépen.
Csakhogy én nem vagyok laikus és felületes ebben a témában.
Nem állunk meg ott, hogy Szanyi Tibor a civil világban képződött mandátumokat súlytalannak tartja.
Meggyőződésem, hogy az általa írt vallomás határozottan kijelöli azt a célcsoport szegmenst, ami a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia halálos ellensége. Pont emiatt hívom őket civilgyilkosnak.
Számomra ugyan az a célcsoport szegmens a tudás alapú társadalom letéteményese.
A Domschitz féle fejlődéselmélet szerint ezen az innováción keresztül vezet az út a fenntartható fejlődés kultúrájába.
Ha a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia napi szinten irtogatja ezt a célcsoport szegmenst, akkor nem egyszerűn territoriális agressziót fejt ki a politika független intézményesült civil világ ellen, hanem egy fontos jövőkép ellehetetlenülésén dolgozik.
Ebbe kapaszkodok bele, amikor feltűnik egy oszágértékelő beszédben az, hogy „a realista emberek tudják, hogy egyéni sorsuk jóra fordulása az összekapaszkodásban rejlik" – ami ugyan annak a célcsoport szegmensnek a megjelenése.
Azt firtattam, a hozzá intézett kérdésekkel, hogy akkor most fordult-e a pártok hozzáállása ezügyben? Továbbra is halálos ellenségnek tartják, a civil aktivistákat vagy ezután megnyílik az út az állampolgári önszerveződések világa előtt. Válasza világos és egyértelmű. Marad a civilgyilkos paradigma. Ez az „elit” ebben hisz.
Az, hogy a célcsoport szegmense pontos, és hatékony, azt onnan lehet tudni, ha valaki elmélyül Pál Tamás közösségfejlesztő fogalomrendszerében. Ennek az iskolának az elméletéből látszik, hogy kikről is beszélünk mi most.
Az Igazlátó Nap szervezésének első lépése Pál Tamás számára, hogy van-e a probléma megoldó folyamat elkezdéséhez egy koordinátor csapat.
Ha ez nincs meg, nem lesz társadalmi tervezés, mert nincs, aki megszervezze.
Az is egy fontos fogalmi kérdés, hogy a képviselők nem ugyan azok a személyek, mint a koordinátorok. A folyamat megszervezésért, levezetésért felelősséget vállaló önjelölt aktivisták nem vállalnak képviselői szerepet. A képviselők azok lesznek, akik mandátumot kapnak.
A Szanyi Tibor féle levélben világosan lehet olvasni ennek a fogalmi térképnek a segítségével. Nem tartja képviselőnek a civil világ vezetőit.
Éppen ezügyben húzza le a keresztvizet róluk. Ezek szerint döntően koordinátorokkal van dolgunk.
Számomra, mint közösségfejlesztő számára a koordinátor éppen olyan értékes figura, mint a képviselő. Aktív polgár.
Nem is foglalkozom azzal, hogy Szanyi Tibor piócamitológiája egy összetett képzavar ez ügyben, hiszen hogyan vitathatja a mandátum létét vagy nem létét egy olyan helyzetben, ahol választott egyesületi vagy alapítványi vezetőkkel állunk szemben.
Az intézményesült szerepek „gyűrűhordozóira” nem lehet azt mondani, hogy magánemberek. Az, ahol bebizonyosodik, hogy erről van szó, az bűncselekmény. Zusi elvtárs ezügyben lett lesittelve. Milyen érdekes, hogy a pióca pártokrácia polyácafilozófiája szerint ez a támogatott civilek 60%-át teszi ki. What a fuck!
Persze tudom, hogy az intézményességtagadó kultúrában ez annyira „normális”, hogy képes ezt egy olyan magas rangú politikus kinyilatkoztatni, aki oda van eresztve a Nemzeti Fenntartható Fejlődés stratégia intézményrendszerének felépítéséhez.
Very funy!
Hamarosan folytatjuk…
Kommentek