RDH Blog - RSS 2.0Akik rendszeresen olvassák a blogomat, meglehet, hogy találkoztak már azzal a családi sztorival, hogy a dédapám egészen idős koráig megveszekedettül fűzte a fiait, hogy vegye át valamelyikük a műhelyt.
A dédapám kerékgyártó mester volt. Konkrétan a 60-as években még nyomult ezzel. Asszem a legutóbbi cikkben épp kiszámoltam, hogy ha Széchenyi 1832-ben hirdeti meg a feudalizmus végét a mi kultúránkban, akkor kezdi el a modernizáció kereteit felvázolni, akkor a dédapám pontosan 130 év vertikális kulturális késésben van.
Most, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia természetfilozófus guruja kinyilatkoztatta, a fejlesztéspolitika egyik meghatározó paradigmáját, mely szerint III. szektor nincsen, de ha van, akkor meg minek... elgondolkodtam azon, hogy mekkora lehet a politikusoknál ez a fajta modernizációs késés.
Az egész korábbi gazdasági modell alapvetően ipari társadalom alapú. Fizikai termékek kereskedelmére alapuló gazdaságban hisz. A 73-as olajvállság után egyelőre önvédelemből engedi a humánszolgáltató szektor kibontakozását. Az is kiderült, hogy itt van valódi termékkör. Amikor egyetemi oktatást vagy nyelvtanfolyam jellegű terméket értékesít egy ország, de ebbe még az egészségügyi kapacitás is hellyel közel beleérthető, olyankor nem igazán fizikai termék értékesítéséből származik az árbevétel.
A termék előállítási költségeiben aránytalanul lecsökken a fizikai rész és megnő az emberi erőforrásra költött költséghányad.
A csúcstechnológiáknál is ugyan ez a helyzet, elkezdi ezért elhinni a régi világ mitológiája is, hogy a világ a tudás intenzív utcába fordult.
Itt nyugaton, a fizikai áruk termelése vagy a kereskedelem is lényegesen magasabb humán költségekkel jár, hiszen a jóléti társadalom szerződése magas minimálbérrel biztosítja az egyének szabadságjogait és a piac számára ez fizetőképes keresletet generál. Nominálisan magasabb adót fizetnek az itteni népek, hiszen egy dupla akkora bérkeretből akkor is több adóbevétel folyik be, ha csak 30% az adóarány a bérkeretben. Egy fele akkora bérkeretbe hiába 60%-az adóarány, nem lehet belőle ugyan olyan jóléti rendszert finanszírozni. Különösen alacsony foglalkoztatottságnál nem.
Ráadásul ez a modell a fél periféria országai számára azt is jelenti, hogy megfosztják a piacot a fizetőképes kereslettől, azaz aláássák annak fundamentumát. Nincs meg az az ézete az embereknek, hogy de jó a piac léte, de jó az állam léte, de jó a politika léte. Mindhárom struktúra megjelenhet zsákmányszerző struktúraként és kialakulhat egy polgárháborús szembenállás az életvilág és a struktúrák között. Az intézményességtagadó magyar politikai küzdőtérben a piacellenesség, az államellenesség és a politikaellenesség jelenik meg választható politikai alternatívaként, egy olyan masnival átkötve, ami a vertikális modernizációs vakságot át transzformálja horizontális etnikai ellentétekké.
Azokban az országokban, ahol magas a közkasszában, a piaci szereplőknél és a magánháztartásokban felhalmozott tőke, ott az is egy szociális biztonságfokozó faktor volt, hogy a tőke hozamait élvezzék ezek a szereplők.
Itt Londonban például a nem használt lakásvagyon értékesítése ugyan olyan nagy bevételi forrás, a lakosság számára, mint Pesten.
Ahogyan egy létező lakásvagyonnak vagy egy létező tőketartaléknak a hasznosítása, hozamokat tud produkálni befektetésekből, az már ugyan úgy emberi okosság kérdése. A pénzügyi rendszereket kezelő apparátusok mindenütt a legjobban fizetett gazdasági szereplők.
A mostani gazdasági környezetben tartósan kialakult viszont egy ebből adódó krízis.
Megszűnt az intézményes tőkefelhalmozással foglalkozó szervezetek tőkefelhalmozó képessége. Lényegében ezek nem produkálnak hozamokat. Esetleg megőrzik a rájuk bízott pénzt... Talán hoznak akkora hozamot, amint amit az infláció levett a félretett pénz értékéből, de olyan is előfordul, hogy nominálisan kevesebb pénzt adnak vissza az elszámoláskor, mint amennyit rájuk bíztunk.
Ha ezt elismerjük szerződéses keretek között, lényegében ez az állapot olyasmi, mint ha mi jótékonykodtunk volna velük. A saját pénzünkből fenntartottuk a X Z Y pénzügyi szervezet stábját, anélkül, hogy bármilyen teljesítményelvárással éltünk volna velük szemben.
Találkoztam most egy rövid interjú részlettel. Azt kérdezte valaki Obama gazdasági kabinettjének vezetőjétől, hogy hová tűnt a nyugdíalapok befektetési hozama. Azt válaszolta, hogy "I don't know." (nem tudom).
Ha már abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy a magyar baloldal nem is annyira ifjú Marxa ledemagógozott, had engedjek meg most egy demagóg gondolatkísérletet.
A jelenlegi helyzetben tőketermelő képesség ügyben a pénzügyi szektor átment noprofit szektorba, azaz maga is felél forrásokat, anélkül, hogy produktumot tudna felmutatni.
Szanyi Tibor szellemi atyja, Torgyán József, már vállalkozott is volna arra, hogy ez ügyben rendet tegyen a világban. Megígérte egy televíziós nyilatkozatában kb. 12 évvel ezelőtt, hogy ő majd szétnéz, hogy mi van ezzel a tőzsdével... és rendet tesz.
Itt Angliában óriási sajtótéma volt, hogy a pénzintézetek állami megsegítése feltétlenül járjon együtt azzal, hogy a pénzügyi apparátusi érdekcsoportok feje ne kapjon ezzel párhuzamosan óriási jutalékokat. Hogy lehet, hogy egy-egy Loyds Bank méretű cégnél 3 millió fontos jutalmak és sikerdíjak cikáznak, majd a jövő héten az állam átutal 6 milliárd fontos tőkeinjekciót, mert különben szétesik a kóceráj.
Maga a politikacsinálás is ugyan ilyen válságban van.
A magyaroknak nem kell elmagyarázni, hogy a politikusok lehet, hogy túlfizetik magukat, sőt kifejezetten nem függ össze a teljesítmény meg a fizetés nagysága. Ezek a mogulrendszerek sikeresen iktatnak ki olyan mechanizmusokat, ami kontrollálhatná valamilyen módon a zsákmányszerző tevékenységet.
Olyan zéró összegű játszmák teljesednek ki, ahol sok kis ember vesztesége néhány zsákmányszerző kezébe összpontosul.
Korunk tipikus nagy vállalkozói: Soros, Putyin, vagy a monopolhelyzetbe pottyant Gates.
Konkrétan nem tudom, hogy Sorosnak vannak-e HBO vagy National Geografic részvényei, de ha lenne, akkor az például egy olyan struktúra, ami versenykorlátozó és kirekesztő módon szedi be a sápot a mi piacunkon. A legutóbbi médiatörvényünk például úgy liberalizálta a TV piacot, hogy bárki megjelenhet új belépőként a TV-jével, aki már 5 éve ott volt.
Hasonló "szabad versengés bontakozott ki" Putyinhoz bennünket kötő hálózati rendszerekben.
Bárki szolgáltathat nekünk gázt, aki kiépít egy másik gázvezeték rendszert.
Ráadásul a hazai gázvezeték hálózatba mennyi közpénz és mennyi magán erőfeszítés van...
Valahogy Bill Gatesnek is meggyűlt a baja törvénnyel az Internet explorer körüli perben.
Ezért érdekes Szanyi Tibor megnyilatkozása, mert jó leíró szöveg arról, hogy miként gondolkodik egy zsákmányszerző struktúra egyik feje a társadalmi kontrollról és az ipari társadalom utáni világ foglalkoztatási megoldását jelentő irányvonalról.
A zsákmányszerzők szociális érzékenységével kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy nem először vezet piaci összeomláshoz és ezzel járó foglalkoztatási krízishez a monopóliumok hatalmának kiteljesedése. Magyarország azért ragadt benne az 50% körüli foglalkoztatottság / kirekesztettség modellbe, mert nekünk kulturálisan nem feltűnő a zsákmányszerző mentalitás. A mi liberalizmusképünk szerint, mindenkinek joga van annyit lopni, amennyit bír. Nálunk a negatív szabadság elvnek csak az egyik fele él. Azt értjük, hogy "mindenkinek joga van bármihez", de azt már nem, hogy "ezt korlátozza a mások ugyan ilyen szabadsághoz való joga." Nálunk nem korlátozza.
Az előző nagy gazdasági világválság tapasztalatai, sőt az előző világháborúk csoportdinamikájának tapasztalati ott vannak bennünk.
Elképzelhető, hogy a tudás alapú korszak azt is jelenti kulturálisan, hogy bekerül a gondolkodásunkba, a mentalitásunkba, a politikai döntéseink közé, az önmagunkra való rálátásból származó, heuréka.
A kultúrára való rálátás, a kultúra korlátaira való rálátásból eredő tapasztalat.
Ez a fajta, heuréka, a hazai politikai elitre nem jellemző. Nem véletlen, hogy a fasizmus restaurálása volt az egyetlen prosperáló szellemi reakciójuk a vállságra.
Szanyi Tibornak még az sem nagyon esett le, hogy mi a ló tüdő az a III. szektor.
"Megjegyzem, hogy amíg a magyar civil világ döntően a "van egy marha jó ötletem, alapvetően olyan, ami amúgy is kormányzati feladat, de adjatok hozzá nekem marha sok közpénzt,..."
Azt már meg se merném kérdezni tőle, hogy a piacgazdaságról mit gondol, vagy arról, hogy miért fizetünk adót. Mire fel volna az állami újraelosztás és miért választunk képviselőket arra, hogy mindezt felügyeljék?
A hazai politikai elit olyan, mint a dédapám. Megveszekedettül ragaszkodik a régi világhoz. Bármi áron vissza akarja vezetni a népet a Kánaánba. Ebből most nem a Kánanán a lényeg, arról itt nincsen semmilyen képünk. A lényeg azon van, hogy VISSZA!
Csurka Pista bácsi azzal kezdte fasiszta restaurációs pályafutását anno, hogy "a magyar ember rántott csirkét eszik vasárnap ebédre meg húslevest. Sajnos a zsidók ki akarják fosztani az országot, ezért fel kell lázadnunk, etc. etc." Mivel azt mindenki érti, hogy szokott-e rántott csirkét enni vasárnap, így félig meddig értjük ezt az üzenetet. Azt is értjük, hogy egyre kilátástalanabb a helyzetünk. A politikai palettán tényleg beazonosítható lett, hogy a mostani kormány mindkét pártja elég nagy kanállal osztogat a zsákmányszerző csoportoknak (médiatörvény, rádió frekvenciák, autópálya pénzek, etc.)
AZ EU források elosztásáról szóló közbeszédben tetten érhető ez a paradigma.
2003-ban egyfolytában azt hallgathattuk az akkor még nem látens munkaügyi minisztertől, hogy az EU csatlakozások között ott van rossz példaként a portugál vagy a görög példa, ahol beruházásokra szórták el a források 70%-át és csak a kötelező 30%-ot költötték el humán erőforrás fejlesztésre. Ezzel szemben az írek fordítva csinálták, 70%-ot költöttek humán erőforrás befektetésre és ők nagyon jól jöttek ki a fejlesztési folyamatból.
Nálunk a civilgyilkos zsákmányszerző annyira magabiztos abban, hogy nem létezik társadalmi kontroll a fejlesztéspolitikában, hogy már a kötelező 30%-ot is döntően épületekre költi.
Ez vélhetően azzal fog járni, hogy az EU apparátus nevezetű "társadalmi kontroll" egyszerűen visszautaltatja ezeket a pénzeket, de akkor ezek az elvtársak és Urak, már túl lesznek mindenen.
Vagy koktélt szürcsölgetnek pálmafák hűvösében egy karibi szigeten, vagy itthon keresnek nekik valami hűvös helyet.
Kommentek