Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

A HR mint az intézményességtagadó és a civilgyilkos mentalitás kiszolgálója

2010.01.08. 08:16 :: Saman

 

Amikor felpofoz a télapó,
Amikor, halálra gázol egy mentő autó
Kutatom, hogy mégis mihez hasonílthatnám,
Hogy a gázgyár esett rám"
 
Az intézményességtagadó hipotézist az elmúlt alkalommal Habermas életvilág - rendszerszemlélet fogalmi kettősével segítségével egy kicsit kiegészítettem.
 
"A struktúra oldalán lévő személyek államigazgatási jogosítványokkal rendelkeznek, számukra a panaszos fél munkaeszközként jelenik meg a napi gyakorlatban, ezért elvitatják a konfliktusban az emberi jogait. Nem vesznek részt partneri viszonyra épülő párbeszédben, mert a civil panasztevőt nem tartják kompetensnek a saját vagy az általa képviselt csoport problémájának képviseletére. 
 
Szélsőséges esetben a konfliktusban megengedhetőnek tartják a civil probléma felvető fizikai fenyegetését szervezeti mechanizmusok beindításával ilyen módon akadályozzák a probléma megoldását.
 
A jelenséget egyedi konfliktusokban Pál Tamás azonosította be a 80-as évek elején, az általa tartott képzéseken Dzsingisz Kán effektusként emlegette ezt a tünetegyüttest."
 
Röviden úgy szoktuk leírni a Dzsingisz kán effektust, hogy "aki rossz hírt hoz, karóba huzatik".
 
Aki társadalmi problémákat merészel tematizálni, vagy akár csak a saját életvilágában a szervezeti kommunikáció síkjára emeli a probléma felvetést, az kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a zsákmányszerző struktúrák levadásszák.
 
 
A BKV esetpéldában azért kezdtem el a szakszervezetek jelenlétét firtatni, az összes újságcikk kommentjében, mert itt a BKV dolgozók tették oda az arcukat a lassító sztrjákhoz a szakszervezetek szerepe nem átlátható.
 
Egyének vannak közösségi szerepben a szolidaritás védelme nélkül.
 
A BKV hivatalos karóba húzó bizottságot alapított, fölülvizsgál minden egyes "nem forgalomképes a buszom" tipusú döntést és ez a bizottság kezdte el megtizedelni a sofőröket és műszaki szakembereket.
 
Még mindíg ott a szaksszervezetek kezében a lehetőség, hogy előlépjenek a függöny mögül és megvédjék a kirugott embereket. Amennyiben ez nem történik meg, abban az esetben egy tipikus esetet láthatunk arra, hogy a hazai demokráciában csakis egyénként, kiszolgáltatott kisemberként lépünk az érdekérvényesítés porondjára. Azaz nem számíthatunk másokra. Ha vagyok olyan erős "jedi lovag", hogy egyedül megváltoztatom a kereteket, akkor  máris indulhat az érdekképviseleti akció.
 
A zsákmányszerző struktúra is ebből nyeri az erejét. A pártokrácia megveszekedettül hisz abban, hogy a civilek alapvetően együttműködés képtelenek. Sem helyi kisközösségi szinten, sem, az országos nagy hálózatok szintjén nem lesz semmilyen összefogás, közös érdekképviseleti megmozdulás.
 
A zsákmányszerző struktúra alapvetően az intézményességtagadó kultúrális mítoszra épít és addíg fennt is tudja tartani ezt a hatalmát, ameddíg magunkban nem változtatunk ezen.
 
Itt most nagyon fel van dobva a labda, teljesen világos, hogy ezeket az embereket a "nem álltam be a forgalomba törött tükörrel" - jellegű szabálykövetés miatt kirugták az állásukból. A szolidaritást megbontása a célja ennek a BKV döntésnek.
Amennyiben mezítlábas állampolgárként, azaz egyénként állnak a sofőrök a BKV struktúrákkal szemben, az több szempontból igazolja az intézményességtagadó hipotézis életvilág / rendszerszemlélet jelenséggel való összefüggését.
 
Egyrészt konkrétan ebben az érdekérvényesítési akcióban lehet olyan a percepciónk ( a sajtócikkek teljesen egyértelműen ennek állítják be), hogy az egyének, egyedül a szabad akaratukból egyszer csak el kezdték követni az írott szabályokat. Ezzel levetették magukról azt a korábbi karizmatikus vajákolást, hogy maguk kockáztatnak, azaz félig - meddig forgalomképtelen buszokkal is kifutnak, legfeljebb némi plusz munkával kompenzálják a műszaki hibákat. Velük szemben a BKV bizottság, mint intézményesség tűnik fel. A mellettük álló intézményességek, azaz a szakszervezetek és a független civil erők sem védik meg őket ebben a helyzetben. Azaz a saját érdekképviselet, a jószolgálati érdeképviselet, a nyilvánosság kontrolljának megfelelő működése és a tiszta szabályok hiánya egyszerre jelenik meg demorácia deficitként.
 
Maga a kiinduló konfliktus egy olyan össztársadalmi jelenség, ahol az aktuális gazdasági vállság egyik költségvetési tartalékaként a buszsofőr tipusú emberek bérkerete lett megjelölve. A kormány olyan szabályozást vezetett be, amely megszüntet sokféle kedvezmény tipusú bérhez kapcsolódó juttatást. Amikor ezt végrehajtják a különböző cégek HR osztályai, akkor ők is tehetetlen senkik a nagy hatalmas kormányzati struktúrkkal szemben.
 
Ha a cégek az adózás alá eső jövedelemben kompenzálni akarnák az életvilágban azaz a családi költségvetésben megjelenő összeget, az nem egyszerűen azt jelentené, hogy a korábban kifizetett 10 Ft-ot kiegészítjük másik 10 Ft adóteherrel, hanem az életvilágban megjelenő 10 Ft-ra 20 vagy 30 Ft adóteher nehezedik. Ha esetleg lenne a cégeknél valamilyen fellelhető pénztartalék az életvilág oldalon elvesztett pénzek kompenzálására, ezzel valójában a költségvetést etetnénk olyan módon, hogy ennek 3/4-e landol a zsákmányszerző pártokráca kontrollja alá és 1/3-a jelenhet csak meg az életvilágban.
 
Eleve olyan a hazai adórendszer, ami 60%-os SZJA tartományba sorolja azt a bérszinvonalat, ami kimozdul az éhenhalasztás tipusú sávból. Az elképesztően magas TB járulékkal együtt már ott tartunk, hogy ebben a sávban jóval több pénzt ragad el a zsákmányszerző struktúra, mint amit megkaphatnak az emberek. A buszvezetők bruttó 210e Ft-os bére már olyan magas, hogy ott már ez a zsákmányszerző struktúra érvényesül.
 
A cikkek kommentjeit olvasva feltűnik, hogy amikor a szakszervezet belép ebbe a helyzetbe és azzal a minősítéssel próbálkozik, hogy ezesetben a BKV agyalágyult, a karóba húzó bizottság maga a nonszensz, milyen fogadtatást vált ki az emberekből. Az emberek nem a szolidaritás megjelenését látják meg, hanem a zsákmányszerző struktúra jelenik meg a szemük előtt.
 
A szakszervezteknek két szerepe feltűnő ebben a matrioska baba szerűen egymásba épülő konfliktusban.
 
Ők védik vagy nem védik Kis Pistát a BKV HR orsztályával szemben. Egy szinttel feljebb, ők tárgyalnak bérről, kollektív szerződésről a menedzsmenttel, ők rendelkeznek érdekképviseleti tevékenységhez szükséges háttér infrastuktúrával az általam vezetett egyesületek pusztán a családi kasszám nemlétező tőketartalékaira támaszkodhatnak bármilyen érdekképviseleti kampánytevékenységben. A mi civil intézményesültségünk nem haladja meg a mezítlábas állampolágr azaz a  BKV-nál dolgozó egyének szintjét. Nagyjából ugyan akkora szolidaritási hullámot váltotott ki a mi mozgalmaink kiirtása a hazai közéletből, mint amekkora vehemenciával odaállt a társadalom a kirugott buszsofőrök mellé.
 
Ennél lényegesebb sík az, hogy a szakszervezetek képviselik az életvilágot a jóléti társadalom modell felé vezető úton, például a minimálbér kérdésben. (pontosabban jelen esetben az ellenkező irányba vezető úton). Emlékeztetnék arra a momentumra, hogy a kormány nevezetű apparátusi érdekcsoport az idei bértárgyalásokra azzal ment el, hogy ők már a költségvetést úgy alkották meg, hogy nem terveznek semmilyen béremelést. Nem szeretnék a hivatalnokaikat azzal zavarni, hogy az OÉT más minimálbérben állapodott meg és ezesetben át kellene írni tervszámokat, ezért ha lehetne akkor az idén ne (sem nem) tűzzék napirendre a bérkérdést.
 
Mekkora mandátumképző vehemenciával szállunk be a saját érdekképviseleteink támogatásába a helyi vagy az országos tárgyalásoknál? A szakszervezetek által írott cikknél én kommentemen kívül talán 1 pedzegeti még azt, hogy nahát "halle luja" megjelentek az állampolgári öszerveződések és meg akarják védeni a kirugdosott kisembert. A többi 32 kommentelő azon akad ki, hogy mit keres a BKV dolgozóknál 32 szakszervezet. Minek ez! Ezek bizonyára csak közpénznyelő szervezetek! A napnál világosabb, hogy nem a tagok tartják fenn őket! Egészen biztos, hogy semmi közük az életvilág védelméhez, ezek a zsákmányszerző struktúra által manipulált intézményességek.
 
Így múlik el a világ dicsősége!
 
Jelen pillanatban ott tart a kultúrális percepciónk, hogy a saját érdekképviseletek azért nem tudják a sajtónyilvánosság előtt az érdekképviseleti munkájukat végezni, mert az intézményességtagadó mentalitás az előbukkanásuk pillanatában átsodorja őket a túloldalra.
 
A kiszolgáltatott (úgyis egyedül hagyanak a többiek) fogolydilemmában gondolkodó kisember a sajátérdekképviseleti megmozdulásban nem azt látja, hogy megtört az individualizmus, kiléptünk a magánszférából (az intézéményességtagadó attitűd a nőies és individualista attitűd együttese), hanem a sajátrédekképviselet megjelenését is átkereszteli, őt támadó, őt veszélyeztető struktúrává. A civil szervezetek vagy a szakszervezetek felé ugyan az intézményességekkel szembeni mocsári betyár düh jelenik meg, mint az állammal szemben.
 
A BKV jelenlegi megoldása is az. Ennek a konkrét esetpéldának is az a megoldása, hogy az életvilág térjen vissza maga mocsarába. Ezentúl nézzék el megint 190 busznál minden reggel, hogy nem működik az index lámpa, el van törve a visszapillantó tükör, megrepedt az alváz, nem működik a fűtés... Tekintsenek el a szabályoktól, mert az élet az ilyen.
 
Ehhez képest mi jelenik meg a struktúra tetején? Ahogy a blogomba belinkelt parlamenti felszólalás videofelvétele mutatja, a struktúra tetején a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráca a mennyekbe magasztalja magát azügyben, hogy mekkora rendet csináltak ők itt a BKV-nál.
 
A bohózat következő percében megjelenik a rendőrség és lesitteli HR igazgatót sikkasztás szerű valami miatt.
 
Egy Habermas ihlette létra különböző fokain próbáljuk megnézni, hogy vannak-e áldozatai ennek a társadalmi konfliktusnak, milyen anyagi érdek háttere van ezeknek.
 
szereplőkáldozati érintettségadok - kapok mérleg
adófizetőkamikor milliárdos nagyságrendű közpénzt lavíroznak illegális vizekre, olyankor az adófizetők kirabolt  áldozatokaz adóelkerülés kultúra által tolerált hozzáállás
utasokamikor nem jönnek a menetrend szerinti buszok vagy kettétörik a csuklósbusz az utasok alatt, olyankor megkárosított áldozatok a fogyasztóka bliccelés elfogadott fosztogatási módja a rendszernek
BKV dolgozókamikor kirugják amiatt a buszsofőrt, mert alkalmazza a műszaki átvétel szabályait és nem vállal irreális kockázatot, olyankor áldozata hazaviszem a kalapácsot vagy a gázolajat régi hagyomány az ilyen cégeknél (nem rendelkezem semmilyen tapasztalattal ezesetben)
BKV felsővezetésamikor a pártokrácia azzal az igénnyel lép fel, hogy fizessen a pártkasszába százmilliókat, valahogy oldja meg, hogy ez ne tünjön fel a törvényes rendnek, olyankor az adminisztratív menedzsment áldozata milliós fizetések, végkielégítések egyéb juttatások kompenzálják azt a kockázatot, hogy a sikkasztásért ezeknek az embereknek kell a bíró előtt felelniük, mert ők a végrehajtók
parlamenti döntéshozatala pártokrácia fél már az érdekképvisleti szituációkban szemtől szembe beszélgetni a közérdekről civilekkel. A társadalmi tervezés intézményivel ezért ellenséges.

a pártokrácia irreálisan sokat lop a közkasszából, mert nem tudhatja, hogy mikor sodorja el egy népharag. Eszkalálódó sebességgel egyre beszűkültebbenek érzik azt az időintervallumot, amikor még van lehetőségük megfejni a közkasszát. Ettől egyre tetten érhetőbb a korrupciójuk.

A pártokrácia kontrollja nem az ellenzék. Ott kartell szerűen leosztják a zsákmányt. A valódi ellenség civil kontroll vagy bármilyen más demokratikus kontroll. Ezért irtották ki a demokrtaikus kultúra fejlesztésével foglalkozó civil mozgalmakat.

 
Politikai szocializációs szempontból a történet hasonlít az egér üldözi anyókát, anyóka üldözi a kutyát, a kutya üldüzi a cicát, cica üldözi az egeret című össznépi körbekergetőzésre.
 
Mindenki a másik kezében. A rendszer leggyegébb láncszeme azonban a pártokrácia kontrollja. A pártokrácia túlhatalma a civil kontrollal szemben.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr641655941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hülyetojás 2010.01.08. 12:34:28

Szeretem a modelljeidet, Sámán, mert egyszerűek, lényegre törők és általában vizuálisak, de mégsem szájbarágósak.

Ebben az esetben azonban érdemes figyelembe venni, hogy a BKV HR-igazgatója jelenleg <a href="http://vastagbor.blog.hu/2009/10/19/az_utod">"egy nyugalmazott rendőr alezredes"</a>, ráadásul "nem Juracsik az egyetlen, aki rendőrből lett BKV-s..."
Így, ebből általánosítani a közszolgálat HR-vezetőire egy kicsit elhamarkodottnak tűnik. Az én személyes tapasztalatom ezt az általánosítást nem erősíti, bár őszintén szólva nem is gyengíti egyértelműen...

A többivel maradéktalanul egyetértek.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2010.01.09. 03:11:40

Már megint sikerült nem kifejtenem azt a témát, amit a cím megírásakor lényegnek tartottam... bocs

Erről a rendőr múlt témáról nem is tudok semmit, de max ez is egy zsákmányszerző maffia beágyazottságra jutaló jelnek tudom értelmezni.

Asszem írok egy két cikket általában a HR-ről. Sok egyetemi élményemet megírtam, be is linkeltem ide egyet.

Nem csak a közszálgalit szféra HR-esei vannak kutyaszorítóban, de ők nyilván egész durva helyzetben vannak most.
süti beállítások módosítása