iii felvetette a kommnetjében, hogy ha a hazai közéletben lenne visszahívhatóság, akkor az káoszba taszítaná a közéleti viszonyokat, ezért nem szabad bevezetni.
Korábban már eljutottam arra a gondolatiságra, hogy nálunk tényleg egyfajta kiszámíthatóságot adott az, hogy magas a parlamenti belépési küszöb, nincsen független sajtó, harmatgyengék a civil érdekvédelmi erők és nincsenek független forrásaik, nincsenek kiépült társadalmi tervezési kommunikációs csatornák, amelyen az állampolágri érdekek megjelenhetnek, ezért kialakult a zsákmányszerző civilgyilkos hegemóniák versengésére és szinfalak mögötti együttműködésére épülő korszak. Leéltünk 10-12 évet abban a világban, ami abban hitt, hogy kell két Góliátpárt és az arra épülő váltógazdaság.
A maffiaszerű Góliát pártok azzal a mítosszal győzködik a saját tagságukat a közjótól messze elrugaszkodott sőt kifejezetten életellenes, demokrácia ellenes, biztonság (kiszámíthatóság) ellenes napi tevékenységre, hogy ha az ellenfél miatt kell ezt a tevékenységet folytatniuk.
Kívülről a rendszer megingathatatlannak látszott az elmúlt választásokig, a mítosz működött.
Ezzel szemben az amerikai rendszer arra épül, hogy helyi szinten KELL azt a veszélyt elhárítania a képviselőnek, hogy esetleg helyi csoportok megindítják a visszahívásáról szóló kampányt. Nem takarózhat azzal, hogy a pártmaffiaközpont mit kér tőle szavazás ügyben. Ő van felhatalmazva és Ő felelős. Ő kockázat.
Nálunk a pártmaffiák abban hisznek, hogy nem nő elő a földből egy másik pártmaffia. Csak az létezik és csak az fog létezni az idők végezetéig, amelyikkel meg a szinfalak között hoci-nesze alapon együttműködik.
Ha nálunk bevezetnénk a visszahívhatóságot, az valóban okozhatna olyasmit, mint amikor a "népszavazással be lehet-e szálni utólag a döntéshozatalba" című heuréka leesett az országnak. A Varga Károly féle kutatás éppen azt tartja magyaros döntéshozatali modellnek, hogy a döntéselőkészítésből kirekesztett csoportok, meg szokták fúrni a végrehajtást és újabb az előző döntést jelentős mértékben fölülíró döntést kényszerítenek ki.
Meglehet, hogy tényleg lépten nyomon nekiesnének a helyi képviselőknek, csakhogy nem úgy, ahogy az eddigi politikai tapasztalataink mutatják. A Meggyesy kormánynál alakult ki olyan politikai egyensúly, hogy talán 3 képviselel volt meg a parlamenti többség és hasonló szoros eredmény volt előtte is és utána is. Ezekben a nagyon kiegyensúlyozott helyzetekben tényleg 10-15 választókerület megfordítása borítaná a kormány többséget.
A FIDESZ szokott mindent és bármit elkövetni, hogy ez is be is következzen, bizonyára azt hisszük, hogy ezesetben már rég meg is tette volna.
Csakhogy ez a világkép a Góliátok egymás fölötti kontrolljára épült, amiből a polgár kimarad. Ebben a javaslatban nem az ellenzék az egyetlen kontroll, mert a polgárok kontrollehetőséghez jutnak.
A visszahívhatóságon alapuló rendszer a polgár kezébe adja a felelőséget. Nálunk már az is valami, hogy egyáltalán bevonja a polgárt ebbe a felelőségbe a jelenlegi kirekesztettségből.
Nálunk felépítették a pártok azt a rendszert, amiben semmi esélyed nincs nagy civil érdekképviseletként sem arra, hogy érezhető módon erodáld a pártok kivívott elfogadottságát, ezért a pártok elkezdték elhalt nem létező, nem figyelembe veendő faktornak tekinteni az állampolgári érdekartikulációt. A medve falka nem harcol palotapincsivel.
Lehet, hogy a visszahívhatóságra épülő framework első körben tényleg az "olcsó játék hülye gyerekeknek" -című khaoszt hozná el, mert boldog boldogtalan el tudná indítani a folyamatot, és a kivívott elfogadott. Csakhogy leszálnánk arról a lóról, amin ez a rendszer alapul. Valahogy márpedig le kellene szállnunk.
A nagy pártok (már csak egy van) önkorlátozásában bízni, szerintem nagyobb kockázat, mint ez a khaosz, amitől itt félünk. A FIDESZ kommunikációjában éppen az a hátborzongató, hogy soha sem félt attól, hogy a káosz szinttel szervesen összefüggő elemeket hívjon elő. Sem a politizálásban sem a közélet viszonyainak iránytásában sem a társadalompolitikában semennyire nem érdekli a FIDESZt, hogy esetleg az amit csinál az a káoszt hívja elő. Vagy nincsen erre rálátásuk, vagy nem érdeklő őket, azaz nekik ez nem létező kockázat.
Itt most a Seres Mária vagy az iii féle világkép is megmutatja, hogy a politkai modellek a fejünkben olyanok, hogy csak a kormányerőknek van érdemi részvételi joga. Ez az, amit megfordítana a visszahívhatóságintézmény megjelenése a hazai demokráciában. Nem a maffivezér fölülről történő elfogadottságára épülne a rendszer, hanem valódi kivívott elfogadottságra. A rendszerváltás után, különösen az elmúlt 12 évben kiépült pártmaffia rendszer ezen eleme a káosz vagy maximum a szerep szinthez illeszkedik szerves módon.
A kivívott elfogadottság a demokráciához szervesen illeszkedő alap.
Alapjaiban demokráciaellenes a jelenlegi "demokrácia kultúránk".
Az is felmerül ebben a vitában, hogy az LMP vagy iii mi mást javasolna megoldásként? Mi a gyógyír, ha nem ez?
Miután befejeztem ezt a cikket, a napi sajtóban az első cikk, amit kinyítottam éppen erről ír. Debreczeni József Orbánról írott könyvében, mintha hasonló diagnózisra épülő akasha krónikát szedett volna össze.
Kommentek