Az egyik néhai mesterem erősen gondolkodik azon, hogy a 80-as években keletkezett diagnózisa alkalmas-e a mai korban a szocializációs kérdések körüli problémák megragadására. Nagyon nem tetszik már... Valami újat, valami mostani képet kellene alkotni...

Az akkori diagnózis valahogy úgy hangzik, hogy a család anyagias kultúrája, a szülőként az anyagi sikerek hajszolása miatt, elértelenednek az érzelmek, ez a diszfunkció alapjaiban ássa alá a család funkcióját.

Az iskola információkkal kifizet, a hazai oktatás számos kontraszelekciós mechanizmusa mutatja, hogy a tudás mint érték nem jól megalapozott a hazai oktatásban.

Az akkori kádári "munkaerőpiacon" a legtöbb ember nem tudta azt csinálni, amit szeretne, az akkori rendszerről azt mondta anno a Korom Pali, hogy szocializációs szempontból nem jön ki a munka világából az, hogy a munka érték és nem is tükrözi vissza a rendszer. Nem tudjuk értékén kezelni a teljesítményt. Más logikák mentén válik valaki elismertté a munka világában.

A szocializációnak tehát három kiemelt fonmtosságú területét látja Korom a munka, a tudás és az érzelmi életünk világában.

Az egyén nézőpontjából is, a családban is sőt a társadalomban is nagy bajok lesznek, ha nincsen rend ezek körül a dolgok körül.

Bennem azt hívta elő Korom elbizonytalanodása, hogy itt nem a modellel van a baj.

Tény hogy nagyon megváltozott a világ.

Ma nem ugyan úgy értéktelen a munkával felmutatott teljesítmény mint a tervgazdaságban. Itt egészen másképpen csináljuk. A mai középkorúak már nem is igen értenék, hogy mi volt a baj a késő Kádári társadalomban, nekünk már egy új kor a tapasztalati körünk.

Bekövetkezett egy olyan változás is, amit egy ifjúsági mozgalomnak, (ami egészen a 6 éves gyerekek szintjétől odateszi magát) figyelembe kell vennie, hogy a vidéki gyerektársadalom akkora tömege él szegénységi kultúrában, ami a Kádári biztonság világában elképzelhetetlen volt. Ha a Ve-Ga úgy marad,... Mint rendes tradicionális iskola, nem változik, akkor is lenő mellőle a társadalom. A gyerekek egyre nagyobb tömegével azért nem tud megfelelően szót érteni, mert túlságosan felső középosztálybeli elitista vajákolás ezekről az értékekről beszélni. Ez a tevékenység - gyakorlati manifesztáció nem szerves a szegénységi kultúra szokásos kódrendszeréhez.

Például ezek a gyerekek nem járnak táborokba és nincsen ilyen korosztályi törődés élményük. Ha ez megjelenik mint lehetőség, az kő kemény szociális munka a családdal, hogy "Ne fogja vissza a gyereket!" - ettől az alternatív szocializációs közegtől. A Ve-ga mindíg is tette a dolgát ezügyben, de ekkora volumen meghaladja néhány altruista segítő erejét. A roma tanoda modell Kultúrkörös változatán, amit Nagy Zoli csinált Apátfalván látszik ez tisztán.

A saját életemben a közösségfejlesztői munkán túl épp a gyermeknevelési kérdésekben fontos ez a Korom Palitól kapott 3 szilárd pont.

Koromnak köszönhetik a gyerekeim, hogy tudatos bennem, hogy a szülők dolga szeretetteljes közegben felnevelni a gyerkeket. Dolgunk megengedni nekik, hogy minden aktivitás, amire képesek napi tevékenységük lehessen. A családban dől el, hogy miként állnak majd hozzá a teljesítményekhez, de az iskolával együtt kell dolgoznunk a tudás és a munka kérdésen.

A tágabb családomban látok negatív példákat arra, hogy nem igazán engedték a gyerekeket fizikai tevékenységek közelébe, így nekik fiatal felnőtt korukban olyan készségeket kellett felszedniük, ami gyerekkorban is megalapozódik más családokban.

Én például már egészen kicsi kortól megengedtem nekik, hogy bekapcsolódjanak a főzésbe.

A kisebbik lányom három évesen elkezdte azt játszani, hogy a leveskocka bedobása az ételbe az ő dolga. Ő ezzel tud hozzájárulni, és örült neki, ha elcsíphette ezt a momentumot, és kikövetelte magának, hogy ezt tehesse, amikor csak lehet. Két év múlva már olyanokat csináltam velük, hogy egy hasonló korú baráti társasággal, azaz 5-7 éves gyerekekkel már ételeket találnak ki.

Konkrétan olyan maffin sütő szeászokat rendeztünk, ahol mindenféle sütibe való cuccot kipakoltunk, liszt, barna liszt, kukorica liszt, rizs liszt, kókusz, kakaó, mazsola, mák, dió, cukrok, gyümölcskonzervek, joghurt, tejszin, tojás, csokik, aromák akármi, ami otthon van, és mindeki maga rakott össze egy száraz és egy nedves keveréket.

A maffinsütés kritikus pontjában mondtam csak alkotmányos fő szabályt, ami nagyjából így hangzik: a nedves és a száraz rész összekeverése után 1-3 perccel tegyük sütőbe a dolgot.

Ez igazából a sütőpor természeti törvénye. Ő a nedves dolog hatására képez gázokat, ezért jó tésztát kapunk, ha hamar be tudjuk tenni a maffinokat. Általában 3-7 dolgot kevernek össze, a nedves rész pedig tojásos joghurt, esetleg vajas vagy tejes tojás.

Szemre nagyjából látszi, hogy mennyi száraz és nedves dolgot kell összekeverni és kész. Soha nem sikerült selejtes maffint előállítaniuk. Mindíg finom sütiket produkáltak és nagyon élvezték, hogy a főzési kompetencia egészen az alkotás szintig a kezükben van.

Nyilván a "takarítsd ki a szobádat" fronton már nehezebb ennyire élvezhető ennyire látványos és produktív ötletekkel előállni, de vannak ilyen egészen jó bulik és vannak unalmasabb részei is annak, hogy a gyerekek a családban munkafelelőséggekkel találkozzanak.

Tudás ügyben az utóbbi pár hónapban jöttem rá, hogy mi a bajunk a kultúránkkal és ezen keresztül az iskolákkal.

A Csíkszentmihályi Mihály mint érzelmi inteligencia kutató mutat rá arra, hogy a toptevékenységeknek van egy flow tipusú érzelmi háttere. Az ármalásélmény, vagy ennek a kommunikációban -tehát közösségben vagy segítő - segített kapcsolatban - történő megjelenése alapvető a humanisztikus alapú kultúrákban és a japán szocilaizációs rendszerekben is lényeges elem. De az európai kultúra, még csak most adott nevet ennek azzal, hogy a Csikágói Egyetem és az amerikai érzelmi inteligencia szervezetfejlesztési irányzat elkezdi ezt pedzegetni.

Számunkra ez nem valami zöld köd - lila köd, amit talán 150 év mulva élni fognak az iskolák. A Ve-Ga születésekor versengett Szentesen a hazai drámamozgalom egyik vezéralakjával. A lányom olyan iskolába jár, ahol flow alapú oktatás folyik.

Számunkra, akik látjuk magunk körül, hogy lehetséges iskolai keretek között flow alapú pedagógiai rendszereket működtetni, nagyon nehéz megérteni, hogy miért nem terjed el ez egész oktatásban, ha nyugaton ez a folyamat zajlik, nálunk is meglennének az alapjai, miért nem lát rá erre az oktatáspolitika?

Munka területen végképp a feje tetejére állt a világ. Egyrészt kitört a posztmodern, azaz a magyar lakosság egy része is "befektetési hozamokból meg mindenféle szellemi alapú teljesítményekből" él és nem olyan munkából, mint amit anno a modern világan annak tartottak. Másrészt a korábbi értékvállságot felváltotta a zsákmányszerző rendszer új világa, azaz megtapasztaltunk "szabad piacként" egy alapjaiban kirekesztő és versenykorlátozó világot.

Szerintem a Korom közösségfejlesztő modelljéből nem kell kidobni ezt a szocializációs részt, legfeljebb ki kell egészíteni azzal, hogy a modell születése óta, milyen új erők torzítják a MUNKA a TUDÁS és a TÖRŐDÉS körüli viszonyokat.

A gyermekeimmel való szülői viszonyom azt mutatja, hogy ezek nagyon fontos vonatkoztatási pontok.

Ezek nem kerülhetnek ki a Ve-Galógiából!