RDH Blog - RSS 2.0Újabb „civilgyilkos” definíciós kísérlet
Olyan társadalmi konfliktusokra használom ezt a kifejezést, ahol a konfliktus szereplői behelyezhetők a Hanermas féle életvilág – struktúra / rendszerszemlélet ellentétpárba.
A struktúra oldalán lévő személyek államigazgatási jogosítványokkal rendelkeznek, számukra a panaszos fél munkaeszközként jelenik meg a napi gyakorlatban, ezért elvitatják a konfliktusban az emberi jogait. Nem vesznek részt partneri viszonyra épülő párbeszédben, mert a civil panasztevőt nem tartják kompetensnek a saját vagy az általa képviselt csoport problémájának képviseletére.
Szélsőséges esetben a konfliktusban megengedhetőnek tartják a civil probléma felvető fizikai fenyegetését szervezeti mechanizmusok beindításával ilyen módon akadályozzák a probléma megoldását.
A jelenséget egyedi konfliktusokban Pál Tamás azonosította be a 80-as évek elején, az általa tartott képzéseken Dzsingisz Kán effektusként emlegette ezt a tünetegyüttest.
A FIDESZ kormány hatalomra kerülésével a közélet meghatározó paradigmájává vált, hogy pártokrácia költségvetési eszközök manipulálásával és törvényalkotási manipulációval általában kiirtotta az érdekképviseleti kultúra fejlesztéssel foglalkozó szervezeteket.
A civil képviselő intézményt súlyos támadás érte a pártokrácia részéről. Az EU források előkészítése ügyében semmi érdemi felkészülést nem tett a hazai pártokrácia csak azt, hogy megtizedelte a humánfejlesztésekkel foglalkozó civil szférát. Eltakarították az útjukból a független civil szervezeteket.
Az egyedi konfliktus kezelési defektus eszkalálódó társadalmi jelenséggé vált, ami mára odáig jutott, hogy az állam arra készül, hogy a hatályos jogszabályok alapján, emberölés vádjával bebörtönözze az egyik hiánypótló szociális szolgáltatás mozgalmi vezetőjét.
Nem ő az első olyan mozgalmi vezető, akit egzisztenciálisan ellehetetlenített a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia. Általános érvényű társadalmi méretű konfliktusról van szó, ami az érdekartikuláció terepein zajlik.
Kommentek