Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Társadalmi igazságosság generációs metcete

2009.11.20. 14:57 :: Saman

 

Kik a vesztes generációk?
 
A Pál Tamás féle generációs adósság modell szerint osszuk fel a korfát három részre.
 
A korfa elején vannak a fiatal inaktív korosztályok. Tőlük várjuk, hogy a jövőben aktív korba lépve tartsák fenn a társadalom működő intézményességeit, ha lehet korszerűbb és egyre korszerűbb formában.
 
Középen vannak az aktív korosztályok.
 
A korfa végén pedig idős inaktív korosztályok találhatók.
 
A mellett nemigen tudok érvelni, hogy mit teremtett a rendszerváltás ezeknek a három csoportnak, inkább olyasmi jut eszembe, hogy mit vett el tőlük.
 
Gyerekek
 
Ma gyereknek lenni sokkal rosszabb mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt. A gyerekek jelentős tömege, 40-50% nő fel szegény családban.
 
Már a következő szakaszba tartozik az a kérdés, hogy fiatal felnőttként sokkal nehezebben kezdhetnek életet, ami vélhetőleg sokkal nehezebb szorongással telibb kamaszkort jelenthet. Az életkezdési szakaszt élő korosztályok sokkal tovább maradnak „kényszerfiatal” státuszban azaz a 40-es éveikben is gyerekként lógnak a szüleik nyakán, vagy az albérlet csapdájában próbálkoznak a napi túléléssel.
 
Aktív generáció
 
A rendszerváltáskor fiatal felnőtt vagy idősebb aktív korú korosztályokat generációnak lehet tekinteni, mert vannak kimondott céljaik. Ha a rendszerváltás társadalmi szerződését akár részben be tudtuk volna váltani gyakorlati tevékenységekre, akkor akár nemzedéknek is hívhatnánk magunkat.
 
Sajnos sem a demokrácia, sem a piacgazdaság, sem a jóléti társadalom tekintetében nem tudtuk meghaladni a Kádári viszonyokat. Jelentősen átszabtuk a kereteket, de nem sikerült előrelépnünk. Meglehet, hogy a késő Kádári rezsim nagyobb teret adott a demokratikus részvételnek, a piacgazdaságba való bekapcsolódáshoz ideálisabb berendezkedés volt és biztonságosabb jóléti társadalom modell.
 
A rendszerváltás társadalmi szerződésével nem tudunk elszámolni magunknak. Ez nem az a demokrácia, nem az a piacgazdaság és nem az a jóléti társadalom, amiről beszéltünk.
 
Az aktív korú generációkat jelentős frusztráció érheti, mert a kirekesztő és versenykorlátozó modellünk maximum ideig óráig köhécselő kisvállalkozásokat enged létrehozni nekünk, állami alkalmazottként számíthatunk a bérünk elinflálódására és piaci alkalmazottként a megalázóan alacsony bérszínvonallal sokszor irreális munkaóra elvárások párosulnak.
 
Az aktív generációk életpályája jentősen beszűkült. Korábban arra számíthattunk, hogy az egészségünk szabta korlát mondja meg, hogy meddig lehetünk munkában. Ma a gazdaság és az állam 45 éves kortól jelentős csoportokat dob ki a munkaerőpiacról.
 
Az aktív korú új belépőkkel is hasonlóan mostohán bánik a rendszer. Kitolódott az életkezdés. Hosszabb ideig vagyunk egyetemen vagy a pályakezdők „ideiglenesen elfogadható” parkoló pályáin. Az utóbbi 2-3 évben már a multik is lekezdték jelentősen csökkenteni a bérszínvonalat, azaz a gazdaság a friss szaktudással és ambíciókkal nyelvtudással rendelkező fiataloknak sem biztosít már olyan bérszínvonalat, amelyre alapozni lehetne egy életkezdést.
 
Előállt az a paradox helyzet, hogy 35 éves korig a pályakezdők veszélyeztetett státuszából 5 év alatt beérkezhetünk a túlkorosok veszélyeztetett státuszába. 40 év felett éppúgy kirekesztettség ügyben veszélyeztetettnek ismer el a munkaerő piaci ellátó rendszer. Ez egy beszédes gesztus a pártokráciától.
 
A „jövő kirablása” című nemzeti versenyfutás érdekes metszete, hogy milyen idős kori inaktív biztonság portfoliót kínálunk a három életszakaszban járóknak. A jelenleg nyugdíjas korukban járók egy folyamatosan elértéktelenedő nyugdíj színvonalat élnek meg. Az aktív korosztály 30-40%-a nem szerzi meg a nyugdíj jogosultságot. A maradék számára a három pillérű nyugdíjrendszer együttesen sem garantálja azt a nyugdíjszínvonalat, ami mondjuk egy jelenlegi lakásrezsi kifizetésére elegendő.
 
A gazdasági – társadalmi „fenntarthatóság” nézőpontja megkongatja bennem azt a vészharangot, hogy a fiatal generációk számítgatnak-e egyáltalán bármilyen közösségi-állami támaszra idős korukra. Ha a rendszerváltás óta tartó trendek folytatódnak, nem fog-e összeomlani a gondoskodás rendszere, nem szűnik-e meg a nyugdíjintézmény mint olyan.
 
Összességében az a meglátásom tehát, hogy a rendszerváltás nagy vesztesei gyermekek, az aktív korúak és az idős korosztályok.
 
Ebből az látszik, hogy vélhetően a rendszerváltó eliteknek nem volt társadalompolitikai koncepciójuk. Csakis így állhat elő egy össztársadalmi vesztes-vesztes helyzet.
 
Gyakorlatilag toldozgatják foldozgatják a kádári jóléti rendszer maradványait aszerint, hogy a költségvetési érdekek és a választási érdekek rövidlátó szempontjai mit kívánnak. Kiesett a büdzséből az állami bérlakás gazdálkodás kérdése, a bankok zsákmányszerző mentalitása vagy a pénzpiac lakáshitel körüli állami kondicionálása érdekes történet ebből a generációs szempontból.
 
A rendszerváltás első szakaszában megszűnt a lakáshitel, a meglévő lakáshitelek kamatait tetszés szerint emelték a bankok és szinte csak korrupció útján lehetett vállalkozói hitelhez jutni. 1999-től 2009-ig ideiglenesen újra elérhető volt a lakáshitel vagy a kisvállalkozói hitel, majd újra visszaállt a rendszer a korábbi modellre.
 
A nyugdíjrendszer fenntarthatósága is akkor kérdőjeleződik meg alapjaiban, ha az állami rendszer mellé megteremtett két ág befektetéseiről az derül ki, hogy nominálisan sem tudnak elszámolni a rájuk bízott tőkével.
 
Az állami szociális ellátások közül a rendszerváltás „sikertörténete” a rokkantnyugdíj intézménye. Ez volt az az ellátási forma, ami az ellátatlan munkanélküliség elől menekülési útvonalat jelentett sokak számára. Megalapozva ezzel a költségvetés fenntarthatatlanságát.
 
Összességében elmondható a defenzív gondolkodásunkról, hogy az ország tőkevonzó képességén túl képtelenek voltunk progresszív eredményeket felmutatni.
 
Alapvetően nyugdíjas centrikus az ellátó rendszerünk. Jobban védi a nyugdíjasok látszatbiztonságát és az idősebb aktív korúakat minimális ellátási érdekeit, kevésbé érzékeny a rendszer a fiatal pályakezdők vagy a gyermek korosztályok lépéshátrányának leküzdésére.
 
Anélkül képzeljük el a rendszer fennmaradását, hogy megfelelő mértékben befektetnénk a jövőbe vagy a működő (azaz helyi) gazdaságba.

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr581539832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása