RDH Blog - RSS 2.0A mezőgazdasági kapacitásaink kihasználatlansága egyik kulcseleme gazdasági stagnálásnak sőt egyértelmű lecsúszásunknak. Ha sikerülne feltalálni a tudás társadalom konform mezőgazdaságot, vélhetőleg a hazai mezőgazdaság feltámadna halottaiból és a mezőgazdaságból élők száma megsokszorozódhatna.
A rendszerváltás utáni mezőgazdasági összeomlást főként szocialista társadalom formálók azzal próbálták eladni a nyilvánosságnak, hogy a mezőgazdasági termelésből élők aránya még így is magasabb, mint a nyugati országokban megszokott.
Volt most egy kis csetepaté a japán piacon mangalica értékesítés ügyben.
Ennél az esetpéldánál is végig fogom elemezni, a valós esetpélda mentén, hogy az intézményesség tagadó kultúrális hátterünk megnyilvánulását láthatjuk, amely megveszekedettül hisz negatív áralkuban, semennyire nem érdekli az ágazatban élők egzisztenciája, kifejezetten megtagadja az ágazati önszerveződés diktálta játékszabályokat, ignorálja az intézményességeket.
Jelen esetben ez a lufi kipukkant idejében, de az ilyen esetpéldák segíthetnek megérteni azt, hogy miként tudtuk ennyire luzer módon elvesztegetni ezer és ezer család megélhetési lehetőségét a rendszerváltás után. Miért nem tudunk munkahelyteremtési sikereket elérni a mezőgazdaságban.
Japánban az történt, hogy Hungary Meat Kft. bevitt 300 kg mangalica húst és termékmintaként kínálta negyed olyan áron, mint ahogy azt a hagyományos exportőr.
A Japán piac elsőként ismerete el a 12-13 ezer Ft-os kilónkénti árat. Ez az árszínvonal nyilván normális bérszínvonalat tesz lehetővé a termelőknek és hosszú távon fenntarthatná az ágazati összefogás intézményes szervezeteit is.
Mindkét elemre szükség van a sikeres mezőgazdasági termeléshez, mert a mi individualista kultúránk bármikor rávesz karizmatikus őrülteket az ehhez hasonló akciózásokra.
Jelen esetben az akciózó Hungary Meat Kft. felkínálta a hazai mangalica állomány 30 tonnás kapacitását negyed áron, azzal a vélelmezéssel, hogy egy szerződést lobogtatva a termelők lemondanak majd bérigényükről is akár.
A hazai mezőgazdaságban számtalan olyan példát lehet találni, ahol a termelőknek kell a piaci aktivitásukat a nonprofit önkéntes munka kategóriába át definiálni. Ritka az ilyen eset, ahol a struktúra ellen tud állni. Ritkán van olyan ágazati összefogás, ahol a szövetség kijelenti, hogy a hazudozó civilgyilkos zsákmányszerző kereskedőnek nincsen semmilyen eladható kapacitása.
Olykor egybeesik az integrátor és közérdekkel szembe helyezkedő karizmatikus őrül szerepe.
Ha hamarabb találkozik az ilyen kereskedő a piaccal, simán azzal jön haza, hogy őrajta keresztül lehet itt a japán piacra értékesíteni, ha valaki ezt űberelni akarja, menjen oda és kínáljon jobb, olcsóbb terméket.
A valóságban azonban a termelők kezében van a hatalom, mert nekik van hatalmuk nemet mondani az olyan árajánlatokra, amelyek semmilyen munkabér és technológiai beruházás költséget nem tartalmaznak.
Ezt azonban a kulturális korlát miatt nem lehet eladni a termelőknek. Nem szokták elhinni, hogy a kereskedő szerződése semmilyen hatalommal nem ruházza fel a „hírvivő” szerepben lévő közvetítőt, amennyiben együttműködnek egymással.
A cikkben a piaci szereplők konfliktusaként találkozunk ezzel az esettel, de érdemes egyet hátra lépni és kicsit madártávlatból ránézni arra, hogy az állam, a politika, az EU miként szolgálja ki az ilyen esetek térnyerését. Vagy még messzebbről nézve a kultúra miként ösztönöz ilyesmire.
A téma részvételi demokrácia vonatkozásai, amelyekről már volt szó a blogon:
- "Kultúraváltás nélkül maximum egy lehetünk a balkáni országok között." Szembe kell fordulnunk a civilgyilkos zsákmányszerző kultúra bővített újratermelésével és meg kell találnunk Mangalica Szövetséghez hasonló működő rendszereket. A strucctenyésztés, a meggytermelés vagy a dinnye krízisen is kitűnően látszanak azok a tünetek, amelyeket közösségfejlesztőként tapasztaltunk a társadalmi tervezés gyakorlatok terjesztése közben. Mint forró kés a vajban, olyan könnyedséggel érvényesülnek a civilgyilkos zsákmányszerző érdekek a közérdekkel szemben.
- Munkahelyteremtési szempontból áttekintjük a természeti erőforrásainkat és a mezőgazdasági termelés körüli kapacitásokat. A mezőgazdasági termelés tudásintenzív változata azt jelentené, hogy az ilyen együttműködésből adódó piac bővülési lehetőségek megteremthetők. Nem állunk meg a termék előállításnál, hanem marketinggel együtt, ágazati önvédelemmel együtt kínáljuk a nálunk megtermelhető kuriózumokat, unikumokat. Ehhez nemzeti szintű felismerésre lenne szükség. El kellene hinnünk, hogy a hazai élelmiszer ismert és szeretett minőség a világpiacon, amit el lehet adni normális áron.
- Megküzdünk-e a jóléti társadalom intézményességeiért? Az EU forráselosztás eddigi gyakorlatában egybeestek az EU piacvédő és az újra elosztott források körüli versengésben megfogalmazott érdekei és a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia érdekei egy olyan alkufolyamatban, ahol a hazai bérszínvonal emelkedés procedúrájáról tárgyaltak. Zéró civil ellenállás övezte azt a megállapodást, amely 10-20 évre leállította a hazai jóléti társadalom típusú fejlődést. Nem alakultak és nem is fognak a következő években kialakulni sem a bérszínvonalhoz, sem a hiánypótló szociális szolgáltatásokhoz kötődő jóléti társadalom intézményességek.
Kommentek