Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Jellemző-e a nagy hatalmi távolság vagy ennek ignorálása a hazai közéletben?

2009.08.25. 11:41 :: Saman

 A blogban végigvonul az a felismerés, hogy vélhetően nemzeti karakterünk szerves része az intézményesség tagadó mentalitás, ami épp arról szól, hogy könnyen átlépünk az intézményességeknek kijáró tiszteleten.

 
Konfliktus esetén előfordul, hogy a rendőrrel, az orvossal, a BKV ellenőrrel elkezdünk nem a szerepe szerinti komplementer viselkedés repertoár keretein belül viselkedni. Másoknál könnyebben megengedjük magunknak, hogy a beteg, a tömegközlekedést használó utas, vagy a közlekedésben résztvevő ellenőrzött autóvezető szerepe helyett, valami mást kínáljunk fel akkor, amikor elvileg kötelességünk lenne a kötött pályán intéznünk az ügyeket.
 
A politikusokra is ugyan ez igaz. Nem nagyon tudunk érdek alapú alku pozícióban szót érteni a politikusokkal.
 
A politikusoknál felmerül egy másik vetülete is a kérdésnek. Az, hogy ők át definiálják-e a szerepüket a nagy hatalmi távolságra épülő premodern viselkedésminták világába.
 
Elkülönülnek-e kasztrendszerszerűen a társadalomtól, berekesztik-e a kommunikációt a többi társadalmi csoporttal? A választások jellegéből adódó verseny világa át transzformálódik-e nálunk egy olyan rendszerré, ahol a pártokrácia az élethosszig tartó hatalomgyakorlásra készül?
 
Ráadásul a politikusoknál egészen furcsa helyzetet teremt, ha nehézkessé válik a velük való kommunikáció, mert az ő küldetésük – szakamájuk az, hogy a döntéseket minél inkább a közérdek, a közjó figyelembe vételével hozzák meg. Együtt a döntéshozatalban résztvevő szereplőkkel, ha úgy tetszik ellensúlyokkal. Ellenzékkel, civil kontrollal és törvényességi felügyeltekkel.
 
Ha feltesszük azt a kérdést, hogy választásokon egy karizmatikus vezetőt, egy programot, vagy egy facilitátort bízunk meg a jövőnk menedzselésével, egyértelmű, hogy a hazai közélet az első paradigmában gondolkodik ezen az autoriter - facilitatív skálán. A pártok sohasem gondolják komolyan a programjaikat és soha nem vonnak be a döntés előkészítési folyamatokba érintetteket és a területen fellelhető szakértőket. Ettől autoriter a hazai közélet.
 
Az autoriter vezetés mítosza egy alapvető jobb oldali politikai manipulációs eszköztár. A politikai marketing eszközeivel, azt az érzetet keltik a választópolgárokban, hogy konzervatív kormány esetén erős kézzel fellépnek a rendteremtés érdekében, visszacsinálják a régi hagyományokra épülő rendet, esetleg történelmi fénykorokat felvonultatva azzal példálóznak, hogy lehetséges erős kezű vezetés nyomán felvirágoztatni a közállapotokat.
 
A demokrácia keretei között azonban sokszor ez lufiként pukkan ki. A közelmúltban az állítólag mienknél fejlettebb amerikai demokráciában történt meg, hogy cirka 20 évnyi „striht father” image építés után a Bush család a Shell részvényei árfolyamát féltve rávette az országot, hogy rohanják le Irakot.
 
Végül is az erős kezű vezető képéhez minimum egy háború kell.
 
Nálunk is hasonló szindróma alakult ki, Orbán Viktor nimbuszának felépítése közben kb. a 38-as szintre sikerült felszítani a zsidógyűlöletet és a cigány ellenességet.
 
Az a fajta „közbiztonság” vagy „élhető jövő” – kép, ami mások megsemmisítésével, megtámadásával, megalázásával operál, kétélű kard. Itt közép – kelet európában veszélyes egymás ellen szítani a különböző népeket. Magyarország ezügyben nem számított egészen a közelmúltig veszélyes területnek, de ma már talán a legnagyobb kockázatnak számít háborús uszítás (tehát: pár évtizedre megreked a gazdasági élet) területen.
 
A hatalom elleni szembenálló mentalitásunk sokak szerint azért ennyire mély, mert hosszú évszázadokon keresztül éltünk idegen elnyomó hatalmak keretei között. Ezért számunkra a hatalom nem egy szerethető – belakható valami. Ettől a pár éves demokráciától nem lett tiszteletre méltó a „vezető” mint olyan.
 
Sőt az is előállt, hogy képesek vagyunk bele projektálni az „idegen elnyomó hatalom” képét az SZDSZ-be és rajtuk keresztül a zsidóságba. Ha nincsen idegen elnyomó hatalom, nekünk akkor is kell! Nem éreznénk jól magunkat nélküle! Akkor jó, ha lehet a hatalom boksz zsákját püfölni, ellenmozgalmat szervezni titkos hálózatban.
 

Igaz a kép egy kicsit zavaros Bogár László szájából. Nem szamiszdat mozgalomból jön, hanem FIDESZ államtitkári székből. Nem ő van elbújva, hanem az elnyomó idegen hatalomról mondja azt, hogy egy láthatatlan szövetség. Nehéz prezentálni, hogy az idegen elnyomó hatalom hogyan gyakorolja az elnyomást vagy a nagy hatalmi távolság építgetését, annál könnyebb a FIDESZ ilyen tevékenyégét megmutatni.

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr761336891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása