Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Van-e sanszunk egy sikeres nemzeti szintű kultúraváltásra?

2009.08.05. 17:44 :: Saman

Sokat cikkeztem már erről a kérdésről, de most ismét nekilendülök abból a szempontból, hogy más népek hogyan értek el sikereket azáltal, hogy kultúrális kihívásként fogták fel a megváltozott világhoz való alkalmazkodás kihívását.

Vannak olyan modernizációs kísérletek, amelyek a nemzeti hagyományokra építve, de bizonyos nemzeti ellenállásokkal sikeresen megküzdve alapoztak meg sikeres korszakokat.

Elemezni kellene a japán, a svéd, a szlovén és az indiai modernizációs pályákat és azt fontolgatni, hogy nálunk műköhetne-e hasonló fordulat.

Az alapkérdés, amire a nagy társadalmi szerződést kellene megkötni, az a jóléti társadalomhoz szervesen illeszkedő bérszinvonal. 

Ez után beszélhetünk arról, hogy a kultúránk egyszer majd helyet foglalhat-e topként számon tartottak sorában.

Alapvető hibája a rendszerváltás utáni korszaknak, hogy semmibe vette ezt a kérdést. Nálunk áremelő hatású, hogy zsákmányszerző államunk van, hatalmas adópréssel és egyre kevesebb kiszámíthatósággal - szolgáltatáskörrel, és egy zsákmányszerző piaci tulajdonosi réteg, aki nagyobb profitelvárásokat érvényesít a hazai vállalataiban, mint máshol.

Mind az állam, mind a piac az életvilág rovására nyer, zéróösszegű játszmákban gondolkodik, ez jelentős károkat okozott eddíg a társadalomban. Amikor azt látjuk, hogy a 35 év alatti számítógép analfabéták száma az észtekénél 3% a lengyeleknél 9, nálunk meg 36, az ilyen jellegű adatokból láthatjuk, hogy mi valahogy elfelejtettünk befektetni a jövőbe. Nem zavar bennünket, ha a hazai humáninfrastruktúra a keleti blokk országaihoz képest leszakadó képet mutat. A Globe - Hoffstede vizsgálatok bőben nyujtanak kapaszkodókat ahhoz, hogy megmutassák, enyhén szólva nem vagyunk versenyképesek.

 Vélhetően volna arra esély, hogy egyszer okunk legyen majd büszkeségre, mert sok olyan egyedi nemzeti sajátosságunk van, ami jelentős éréket mutat.

Vélhetően nálunk könyebben megszületnek egészen mély rálátással bíró teljesítmények, ezért van rengeteg feltalálónk vagy egy-egy tudományban jelentőset alkotott tudósunk.

Sajnos ez nem jelenti azt, hogy általában csúcsteljesítmény körüli szellemi teljesítményre lennénk képesek a szervezetek vagy a közélet porondján. Ami megy egy-egy egyénnek, az nagyon nem megy az intézményesültségeknek. Kifejezetten tudásellenes az együttműködés kultúránk, a közéletünk meg valósággal üldözi a gondolkodás területén eredményeket felmutató szellemi műhelyeket.

Nemlehet egyszerre hadban állni a kreatív alkotókkal, letiporni a konkurens műhelyeket, egyetlen egy ideológia monokultúráját elterjeszteni és közben azt várni az életvilágtól, hogy önmagától valósítsa meg a : "magyar vagyok, tehát csúcsteljesítmény fog kijönni a kezem alól" - állapotot.

A kettő kizárja egymást.

Vagy lesz olyan politikai rétegünk, aki hagyja dolgozni a csúcsteljesítményt elérőket, nem üldözi el őket az országból, nem vonja meg a fejlesztési forrásokat tőlük, nem akarja szekértáborokba kényszeríteni - vazalussá tenni, vagy nem haladunk közösen.

A kultúraváltás nem azt jeleti, hogy a politikai elit új ideológiát hangoztat holnaptól. Amikor kultúraváltást emlegetünk, akkor az a vágy él bennünk, hogy mikor lesz a hétköznapok tapasztalata, sok-sok hivatalban, sok-sok munkahelyen, sok-sok terepmunkában, hogy levetkőztük a régi rossz reflexeket és valami korszerű, valami progresszív a világban is figyelemre méltó, csúcsteljesítményként elismerhető más szokásrendszer szerint működünk.

A hollandok összerakták magukat egy nagy nemzeti depresszióból a gyarmatbirodalom elvesztése után. Kitalálták, hogy "kicsik vagyunk, de minőségiek" - és átzsilipelték a nemzetközi üzleti tapasztalatokra építhető rendszert új keretek közé.

A skandináv országok elképesztően jó autonóm jóléti rendszereket építettek ki, amelyek részei ugyan a nemzeteközi paicoknak, de saját rendszereik belső működése biztosít egyedi minőséget a jóléti rendszerek között.

A japánok modernizációja abban egyedül álló, hogy mennyire nyitottak a változtatásra és ezzel párhuzamosan mennyire nyitottak a nemzeti hagyományokra támaszkodni. Elképesztő érdeklődést mutatnak a letűnt kultúrális korszakok értékei iránt. Megfogható, gyakorolható, élhető a feudális és a történelem előtti kor kultúrájából fennmaradt számos elem. Ráadásul ez a mély hagyománytisztelet egy percig sem modernizáció ellenes. Az üzleti siker és a hagyomány nem ellenségei egymásnak. A verseny és az együttműködés nem egymást kizáró - kiszorító fogalmak.

Az indiai vagy a kínai modernizáció autonóm vonala is figyelemre méltó. Jelentős teret enged az indiai gazdaság az információs tásadalom tipusú gazdasági innovációnak, ugyanakkor, nem vált át az élelmiszer termelés vagy az étkezés kultúrája a hIt modellbe. Nem esznek információ alapú paprikát és nem óhajtják állami adópréssel agyon nyomni a nem információs társadalom komform mezőgazdasági termelést.

A szlovének sikere az, hogy tudatosan jóléti társadalom modellt követtek, azon belül is a skandináv modellt. A mi modernizációs kudarcunk mutatja, hogy mennyire jó választás az övék. Ők már 15 éve nyugati kultúrát élnek, nyugati bérszinvonallal, nyugati szociális ellátó rendszerrel, nyugati piaccal.  

A hazai politikai elit sokat tett a kultrális modernizáció ellen. A pártokrácia szemében a posztmodern mozgalmak nem az új kikísérletezői, hanem veszélyes konkurenciák, amelyeket el kell pusztítani.

Meg is tették, kiirtották az új tipusú társadalmi mozgalmakat a hazai civil palettából.

Ha nekiállnának valamilyen ilyen irányú változásnak, ha megszületne a szándék, akkor is nehéz lenne végrehajtókat találni az országban. Márpedig nálunk nem tizdannyi hanem vélhetően tízszerannyi terepmukásra van szükség a változások facilitálásához. 

A helyi önkormányzatok elszánt civil ellenességén látszik, hogy mekkora a pártokrácia fejlesztési analfabetizmusa. Sorra találkozam a helyi közösségfejlesztő munkában az önkormányzatok és a köztisztviselői apparátus civil ellenességével keleten és nyugaton egyaránt.

Márpedig az állam ehhez nagyon kevés. Egyrészt maga is buta és korszerűtlen, szó sincs arról, hogy élen járna abban, hogy elhagyja a saját elhagyható rossz szokásait, másrészt csípi a szemét, ha a civil oldalon értelmes visszajelzéssel találkozik.

Ezt a konfliktust beletolta az életvilágba. Arról, hogy kell-e változás és milyen irányú, ma már nem lehet annélkül eszmecserét folytatni, hogy valaki el ne kezdje a pártok kommunikációs konzervjeit megvédeni a fejlesztési javaslatokkal szemben. Szivesen vicsorgunk a közbeszéd porondján, de nem szivesen elemzünk és nem szivesen alkotunk probléma megoldó módon.

Ha találomra összeszedünk 6 magyar embert egy fókuszcsoportba, garantáltan megjelenik a csoportban Orbán Viktor szelleme és garantáltan elmondja, hogy miért nem kell változtatni semmin. A blogokban is látszik ez a tendencia.

Várunk.

Hátha megszólal majd a mester, és azt mondja majd:

 - "Ti mindannyian egyéniségek vagytok! 

 - Mi mindannyian egyéniségek vagyunk - skandálja a tömeg

 - Én nem! - emeli fel a kezét egy félszeg hang"   

Ezidáig a rendszerváltás utáni politikai elit nem fordult szembe az intézményességtagadó kultúrális  hagyományainkkal, sőt inkább az a tendencia, hogy csúcsrapörgeti az intzményességtagadó kultúrális elemeket. Új ritusokat teremt ennek felerősítésére.

Márpedig követő azaz- mintákat felmutatni és lemásolni tudó képességek nélkül nehezen képzelhető el egy nemzeti kultúraváltás. A pártorácia felőrli azokat az erőforrásokat, ami épp egy ilyen irányú fordulathoz mozgósítható lenne. 

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr931290964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása