RDH Blog - RSS 2.0Az egyik legnagyobb svéd napilap 2 aggodalmaskodó cikkben mutatja be a hazai ultra nacionalista mozgalmak cigányság elleni retorikáját.
A cikkben felmerül a Tatárszentgyörgyi roma gyilkosság, megszólalnak a roma áldozat rokonai, vagy megszólítanak fiatal roma értelmiségit is, aki az általa is tapasztalt munkaerő piaci kirekesztésről beszél.
A blogban fontos vonulat az interkulturális tanulás, a más kultúrák tükre, ami segít megérteni, hogy milyen a saját kultúrám. Sokat beszéltünk a kultúraváltás szükségességéről is.
Végigolvastam a kommenteket is, ahol több Svédországban élő magyar is megszólal, sőt vállalkozik arra, hogy segítsen megérteni a napilap újságíróját, vagy a svéd közvélemény lehetséges reakcióit.
Sokan zsigerből támadták a cikket, konkrétan azzal, hogy itthoni manipulációról van szó, azaz a nemzetáruló baloldali értelmiség megszervezte, hogy ilyen cikk jelenjen meg az országról, mert ezzel sikeresen lejáratható a jobboldal a külföldön.
Akik tolmácsolni próbáltak a két kultúra között, azok elkezdték ezt a kérdést helyrerakni, amiből interkulturális tanulás is lehetne. A svédek végletekig bizonytalanságkerülő mentalitásúak, mi pedig szélsőségesen bizonytalanságtűrők vagyunk.
Azzal érveltek, hogy a svédek rettenetesen racionálisak. Nem ülnek fel érzelmi hangulatkeltésnek és nem szokásuk a csúsztatás, a dolgok kiforgatása..
Szemben a mi kultúránkkal, ahol mi kapásból ötletelni kezdünk, hogy az, amit olvasunk az hogyan nem jelenti azt amit olvasunk, és ha nem azt jelenti, akkor mi mást jelent.
A racionális gondolkodás és a mitikus, sőt időnként mágikus gondolkodás közötti különbségről van szó. A racionális gondolkodás elemző, okokat, összefüggéseket kereső és definiáló attitűd hátteréről, míg ezzel szemben a mágikus gondolkodás „minden egy” gondolat és érzelem világa, vagy a mitikus gondolkodásnak az a hozzáállása, ami megpróbálja lemodellezni a jelenségeket, akármilyen módon, azaz megelégszik azzal, hogy valamilyen légből kapott okot találjon egy-egy jelenség magyarázatára.
Orbán Viktor, Csurka István, Kövér László, Morvai Kriszta és még sorolhatnánk sikeres agymosást végeztek ezügyben a hazai kultúránkban, ugyanis sokaknál reflexből előjön ez az érzelmi állapot. Ha a svéd napilap elemzi a hazai szélsőjobb előretörését és bemutatja a mélyszegénységben és totális kirekesztettségben élő cigányság helyzetét, a jobb oldali emberek a homlokukra csapnak, és : nini itt a New York – Telaviv tengely világméretű mozgalom újabb áskálódása, amiből természetesen egy szó sem igaz.
Hosszasan bizonygatják is, hogy a Tatárszentgyörgyi gyilkosságnak nincsen ismert tettese, így azt sem tudhatjuk, hogy valóban rasszista indítékból öltek-e vagy sem. Akik fordítani próbáltak ezesetben leírják, hogy a cikk nem a bűncselekménnyel foglalkozik, az csak illusztráció, a jelenség, amiről írnak, az a szélsőjobb előretörése. Tessék azt cáfolni, hogy a JOBBIK komoly választási eredményt produkált, vagy azt, hogy a JOBBIK sikere a Gárda erődemonstráló megmozdulásainak köszönhető, nem mellesleg az itt a valódi kérdés, hogy jelentős-e a kirekesztés jogosságát hangoztató, sőt a további és egyre drasztikusabb kirekesztést követelő szavazóbázis. Hogyan kezeljük a mélyszegénységet, vagy azt a közös metszetet, hogy a romák jelentős többsége a mélyszegénységben él.
Normális, elfogadható, tolerálható reakciót produkálunk ezekre a kérdésekre, vagy olyan válaszaink vannak, amelyek nem szalonképesek egy európai kultúra számára?
Úgy tűnik, hogy a jobboldali mitológia sikeresen hárítja az ilyen jellegű visszacsatolásokat. Semmiképpen nem következik be olyanfajta percepció egy ilyen cikk nyomán, hogy talán tényleg baj van ezen a területen.
Semmiképpen nem esik le az a tantusz, hogy esetleg nyugati szemmel megkérdőjelezhető, hogy miért jó eszköz az erődemonstárció, a Gárda felvonulás, a kisebbség elleni uszítás ráadásul nyomokban sem felfedezhető a cigánytelepek környékén a preventív szociális munka, a munkahelyteremtés, vagy a kisebbségi kultúra autonómiáját védő közösségi erőfeszítés.
Az orvos kommentek elemzésénél is feltűnt, hogy a vitakultúránk olyan, ami lehetővé teszi ezt a „süketek párbeszéde” szituációt. Olyan közéleti kultúrát sikerült kitenyésztenünk, ahol az egyetlen uralkodó politikai szocializációs áramlat magát az intézményességtagadó mentalitást erősítette fel a saját híveiben.
Pajzskén használjuk a racionális gondolkodás ellen a FIDESZ féle kommunikációs konzerveket.
Ha azt kérdezi tőlünk a nyugat, hogy miként élhetnek EU-s polgárok évi 300 milliárd humánfejlesztési forrás elköltése után ekkora tömegben - ekkora mélyszegénységben, és miért a polgárháború felé mutató retorika az egyetlen felmerülő ötletünk, akkor természetesen ettől a visszacsatolástól nekünk az kell, hogy eszünkbe jusson, hogy már megint a nemzetárulók megint nemzetközi szinten, már megint a valós helyzettől teljesen elrugaszkodott torzképpel, már megint a magyarok kiirtása érdekében tevékenykednek.
Arról persze nem szeretünk közbeszédet folytatni, hogy mit kezdünk az alku lehetőségeinkkel, vagy mit kellene megtanulnunk és valahogy úgy csinálni, ahogy működik. Miért nem tudjuk jól csinálni a foglalkoztatási EU fejlesztéseket, az EQUAL, szociális szövetkezet, foglalkoztatási paktum, termelési értékesítési szövetkezet, tranzit foglalkoztatási modell, LEADER és még sorolhatnám, mennyi mindennek a diszfunkciója vezet oda, hogy nincsen munkahelyteremtés érdemben a világ ezen táján.
Konkrétan az EU csatlakozás NFT I időszakot, azaz az első három évet érintő értékelésén végig arról beszéltek egy konferencián, hogy a Szlovénok milyen ügyesen lemásolták a skandináv modellt, és hazai „rendszerváltás programjában” megfogalmazott liberalizmus mennyire nem vált be.
Szlovénia már minden szempontból, azaz kulturálisan is nyugatnak számít hozzánk képest, mi meg irigykedünk a sötét balkánra, ahol még nacionalista háborúk is voltak. Nálunk még olyan nem volt, így semmi dolgunk, mint azon dolgozni naphosszat, hogy mikor lesz már itt is valami jó kis zaftos ramazuri. Persze látszik a balkánon, hogy sehová sem vezet a háborús retorika, meg a népirtás, öldöklés, de az tény, hogy ezt még nem próbáltuk.
Rettenetes sötétségnek tartom, hogy ennyire elnyomja ez az irreleváns retorika a valódi érdemi társadalmi tervezést. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy a civil közbeszéd szervezői sem hajlandók az érdemi munkahelyteremtés jellegű kérdések társadalmi vitájában felkapni a fejüket.
Ez nálunk nem téma. Akkor meg prüszkölünk, ha leírja a nyugati sajtó, hogy mekkora sötét egy társaság vagyunk! Ide jutottunk.
Kommentek