RDH Blog - RSS 2.0A múlt héten az egyik publicista le Apartheidezte a hazai szociálpolitikát cigányügyben.
Van egy Dél Afrikai kollegám, ezért kicsit képbe kerültem, hogy hogyan alakult ki az ottani faji alapon működő kasztrendszer ami hosszútávon fenntarthatatlannak bizonyult.
Sok más angolszász országhoz hasonlóan ott is olyan iskolai és egészségügyi ellátási alakult ki, amely a középosztály számára szinte automatikusan magániskolát és magán egészségügyi ellátást jelent.
Általában az angolszász országokra jelmező, hogy a középosztály könnyen hozzáfér a piacon található jól fizető állásokhoz, így semmilyen gondot nem okoz a rettenetesen drága magánellátások finanszírozása.
Amerikában ezért egyszerűen betiltották az iskolák etnikai szegregációját. Nem engedték meg, hogy elkülönüljön a fekete vagy spanyol ajkú szegény lakosság már gyermekkorban a fehér társadalomtól.
Dél Afrikában ennek az ellenkezője volt. A nem középosztályi körülmények közül jövő fekete lakosságnak semmi esélye nem volt a magánellátás finanszírozására, így kasztrendszer szerűen elkülönült, a feketék és a fehérek oktatása más ellátása, majd az állam által megszervezett módon fizikailag elszeparálták a fekete lakosságot.
Amerikában is komoly választási téma volt, hogy a társadalom közel 1/3-ának nincsen betegbiztosítása.
Jól körülírható, hogy ez egyrészt a szegények köre, de ott van egy jelentős középosztályi réteg is, akik egyszerűen kockázatot vállalnak ezzel. Fiatalok, akik tudatában vannak annak, hogy a az egészségügyi kiadások 80-90%-át életünk utolsó 2-3 hónapjában szokta ránk költeni a rendszer, de a mai életmód mellett ez ugye általában idős korunkra esik. Így sokan úgy taktikáznak, hogy negyven negyvenöt éves koruk előtt nem kötnek biztosítást, mivel amúgy sem sokszor használják az orvosi ellátást.
Obama egyik nagy választási ígérete volt, hogy olyan új modellel álnak majd elő, amely betereli a kívül maradókat a rendszerbe.
Úgy tűnik, hogy a beígért augusztusi határidőig ez nem fog bekövetkezni, ugyanis alapvető kérdések merülnek fel az elkészült javaslattal kapcsolatban. A koncepció jelentős állami beavatkozás lenne az USA egészségügyi rendszerébe, az eddig egyéni felelősségre építő rendszert felváltaná egy döntően állami kontroll alá került rendszer.
Az állam kontrollja pedig nem igazán működik. Korábban párszor foltozgatták már az amerikai egészségügyi rendszert, de minden esetben kiderült, hogy a tervezett költségeket akár tízszeresen meghaladó méretűre dagadt az állami költségvetésből élő ellátás ára.
A félig piaci rendszerek abban a pillanatban, hogy lehetőségük van a költségvetésből lehívni forrásokat, ezt meg is teszik. A pénz az államkasszából is csak pénz.
Obama új modelljét szocializmus bevezetésével szokták vádolni.
Úgy tűnik, hogy az egyén szabadságra és felelősségére építő biztosítási rendszer azokban az országokban is vállságba jutott, ahol a piacon elérhető munkabér tartalmazza az egyén felelősség vállalásának fedezetét, azaz olyan mértékű diszkrecionális jövedelmet, amelynek a terhére lehetséges a felelősséget az egyénre ruházni.
A hazai rendszerben egy kicsit elsietett volt a több biztosítós modell erőltetése, hiszen amíg nem lesz 6-7 millió polgártársunknak 3 -4 százezer Ft reálrétékű fizetése, addig a társadalomnak csak az a kis (statisztikai hibahatár alatti) része tudná valóban viselni ezt a felelősséget.
Ez a ráolvasásos liberalizmus, amely akkor is az egyént tartja felelősnek, ha nincsen körülöttünk olyan piac, ami diszkrecionális jövedelmet tartalmazó bért kínálna nálunk a 60-80% számára jelentené az ellátásból való kiszorulást.
Az SZDSZ – MSZP kurzusnak kalkulálnia kellett volna ezzel.
Nem kalkulált.
Társadalmi vita nélkül erőltette az elképzelését.
Bele is pusztult mindkét párt.
Kíváncsian várom, hogy Obamék mire jutnak a tengeren túl. Arra is kíváncsi volnék, hogy Orbánék is társadalmi vita nélkül fognak ökörködni (a mi időnkkel és pénzünkkel) vagy elkezdődik valami érdemi párbeszéd?
Kommentek