RDH Blog - RSS 2.0Avagy a centrum országok hadviselése a központi szerep megőrzéséért,
avagy meddig maradunk másodrendű polgárai az Európai Uniónak?
Milyen legyen az új Közös Agrárpolitika?
A blogban sokat foglalkozok ezzel a centrum periféria kérdéssel, mert alapvető nemzetstratégiai hibákra enged rálátást.
A mi kis civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciánk ugyanis afrikai „modernizációs modelleket” követ, azaz feneketlen korrupció, negatív tartományokban mérhető szociális érzékenység, és teljes tervezés és fejlesztésképtelenség jellemzi.
Hiába beszél az EU jóléti társadalom modellről, 70%-os foglalkoztatottságról és költségvetési fegyelemről… Ez nálunk nem divat.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy amikor alku helyzetbe kerülünk, a rendszerváltás utáni privatizáció, az EU csatlakozás vagy az NFT I és az NFT II tartalmi meghatározása ilyen történelmi helyzet volt, simán elfoglaljuk a lehető legrosszabb pozíciókat.
Bogár Lászlóval ellentétben én azt vallom, hogy nincsen szükségünk ellenségekre, mert nekünk vannak politikusaink, akik a jó ég tudja honnan szedett mandátumukból állandóan érdekes demodernizáicós folyamatokat vezetnek le.
A rendszerváltás után 20 évvel jól látszik, hogy nagy baj, hogy sose volt a politikai elitünknek valódi jóléti társadalom víziója, tudás alapú társadalom víziója vagy fenntartható fejlődés víziója. Mindig készek az ipari társadalom korához szervesen illeszkedő kizsákmányolás és kirekesztés mellett letenni a voksukat. Pedig mára ennek a fenntarthatatlansága társadalmi feszültsége elviselhetetlenné vált.
Abban igaza van a Bogár Lászlónak, hogy számunkra kedvezőtlen vagy inkább úgy fogalmaznák, hogy az erőnket meghaladó kihívást jelentő nemzetközi gazdasági folyamatok jelentősen közrejátszottak abban, hogy ide jutottunk, de csodavárás lenne azt képzelni, hogy mások abbahagyják a gazdasági stratégiáik működtetését és megvárják, amíg mi is kitalálunk valamit.
400 éve vagyunk német ország éléskamrája. A gyarmatosítás kezdete óta épült ez a félperiféria status quo, amit az EU CAP, a jelenlegi és vélhetően a jövőbeni CAP szintén ebben a relációban kíván fenntartani.
Az EU a vasfüggöny leomlása óta használja a piacunkat és az ezügyben bekövetkezett mértéktelen pusztítást elvevő hadviselést semmivel nem kompenzálta.
Mi fizetjük meg a társadalmi költségét annak, hogy egy teljes foglalkoztatottságból belepottyantunk egy 50%-os foglalkoztatottsági fenntarthatatlan helyzetbe.
A Bogár László féle államtitkárok lelkén szárad, hogy minden alkuhelyzetben aláírunk mindent, ami további veszteségeket okoz nekünk és erősíti ezt a centrum periféria egyenlőtlenséget közöttünk és az Unió régi tagjai között.
Az Eu a csatlakozás előtti 10 évben az alábbi piacfoglaló hadviselést folytatta a kelet európai mezőgazdaságok ellen, a keleti élelmiszerpiacok elfoglalásáért:
Költségvetésének 80%-át költötte olyan agrárszubvenciókra, amelyek az EU termékeket kivitték az Unió határain kívülre. A rendszer lehetővé tette, hogy az ottani és az itteni árkülönbözet megkapják állami támogatásként, a felesleget ide hozó kereskedők. Így találkozott a mi piacunk termelési költség alatti csirkecombbal, disznóhússal, tojással stb.
Emiatt a hazai termelés összeomlott, a piacokon évről évre jelentős khaosz tört ki, az árversenyből a nagykereskedelmi láncok jöttek ki győztesen.
A CAP quvótái ezen az összeomlott állapoton rögzítették a maximálisan előállítható élelmet, és a hazai civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia és a civilgyilkos zsákmányszerző EU apparátus a mai napig adós azzal, hogy ki fogja megfizetni a 20 évre a munkaerőpiacról kiátkozott, vagy akár csak az összeomlott mezőgazdaságból és kiskereskedelemből kipottyant munkaerő eltartásának társadalmi költségeit.
Van-e a hatása a cigányok munkaerő piaci helyzetére annak, ha az országban összeomlik az élőmunka igényes mezőgazdaság és az építőipar?
Van-e hatása a vidéki lakosság munkaerő piaci helyzetére annak, ha az országban összeomlik az élőmunka igényes mezőgazdaság és az építőipar, később a turizmus?
A vidéki magyar családok biztosan rendelkeznek olyan tőketartalékokkal, amely lehetővé teszi, hogy 20 éven keresztül viseljék ezen piacok összeomlásának társadalmi költségeit? Biztos, hogy mindegyik?
Még egyszer a természeti törvény a szabad versenyről Danile Quinn-től:
„vetélkedhetsz képességeid legjava szerint, de nem üldözheted a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, illetve nem tagadhatod meg, hogy táplálékhoz jussanak. Más szóval vetélkedni szabad, de tilos hadat viselni a vetélytársak ellen.”
Kommentek