RDH Blog - RSS 2.0A hazai modernizáció az angliai bekerítésekhez fogható vehemenciával nekiesik a permodern kutlúrában gyökerező kölcsönös segítségnyújtás életvilágának.
Legutóbb a Gyurcsány kormány fekete gazdaság elleni intézkedés sorozata tiltotta be, próbálta piaci, pontosabban a redisztribúció számára adóztathatóvá tenni a kölcsönös segítségnyujtás alapú munkát. Többé nem szedhetek meggyet a családtagjaimnak vagy a szomszédomnak, csak ha az alkalmi munakvállalói könyvbe előre kifizettük az adót.
Való igaz, hogy számos szakmában, a ház körüli munkánkban nehéz elkülöníteni, hogy feketemunka vagy reciprocitás esete forog fenn. Vélhetően több a feketemunka és eleve kiveszőben van a reciprocitás, egyre kevsebb esetben dolgozunk ingyen rokonainknak, barátainknak.
Nyilván ebből a megfontolásból állami eszközökkel megpróbálták leszabályozni ezt a kérdést, amivel gyakorlatilag illegálissá minősítik a kölcsönös rokoni - baráti segítségen alapuló mezőgazdasági vagy építőipari munkát.
Nyilván a redisztribúció oldaláról nézve azt várták ettől az intézkedés sorozattól, hogy a fekete vagy szürkegazdaság sikeres megadóztatása esetén javul a költségvetési egyensúly és növekszik a piac, a legális gazdaság.
Sem az egyik, sem a másik nem következett be. Az emberek szorongása és az adóellenőrök munkája növekedett.
Az állami vehemencia okozhat viszont egy olyan érzetet, hogy a jelenlegi kormány a Rákosi rendszerhez hasonlóan mélyen beavatkozik az életvilágba, agresszíven fellép néphagománnyal szemben, megpróbál átnevelni, leszoktatni károsnak ítélt szokásokról.
Elindult egy ellentétes folyamat, elkezdtek gondolkodni, pontosabban civil köröket elekezdtek hagyni döntés előkészítést végezni arról, hogy lehet-e legális kereteket teremteni a reciprocitás szerű munkavégzésnek.
A cserekereskedelem vagy a munkaidő csere adózási szempontból és adminisztrációs szempontból ignorálja a piaci és az állami intézményeségeket.
Sem ÁFA, se TB se hasonló ügyek nem merülnek fel. Éppen ezért attól tart a piac, hogy nem tisztességes versenyt idézne elő a reciprocitás legalizálása, elismerése.
Hozzátartozik a hazai gazdaságtörténthez azonban, hogy a Kádár rendszer háztályi - második gazdaságot ösztönző kultúrája is inkább a premodern reciproitás terület kulturáját erősítette. Nem bíbelődött a rendszer azzal, hogy paici vagy redisztribúciós elemeket beiktasson. A háztályi cserealapja az volt, hogy a földhasználat fejében terményben fizetett. Az élőmunkaigényes mezőgazdsági termelésnél vagy az akkori építőipari munkáknál nem merült fel az adózás kérdése. Kitűnő gazdaság élénkítő programnak bizonyult, mert sokan váltak vállalkozóvá, az ország jelentős része kezdett plusz jövedelmet termelő gazdaságilag értelmezhető projektekbe. Ma is kellene ilyesmi. Valahogy biztosítani kellene 3-4 millió ember számára, hogy inaktivitás helyett vagy a paicról szerezhető jövedelem kiegészítése képpen vagy a redisztribucióból származó juttatás megalázóan alacsony volta miatt gazdasági aktivitásba kezdjen.
Az állami és piaci foglalkoztatási lehetőségek annyira szűkösek, hogy a kersőképesek 50%-ának biztosítanak csak legális jövedelem szerzési lehetőséget, sőt a munkaerőpiac szereplői sem képesek a bérből megélni, ezért nekik is szükség van jövedelem kiegészítésre, mint ahogy a nyugdíjasok egy jelentős része sem tud megélni az újraelosztásból származó bevételből.
Az állam részéről hibás percepció, ha azt hiszi, hogy pusztán a jogkövető magatartás hiánya miatt választják az emberek a foglalkoztatási szempontból legális szolgáltatás formák helyett a feketemunka vagy a reciprocitás formákat.
Elsősorban az az oka annak, hogy nem lehet jelen helyzetben sikerrel betiltani a recirocitást, mert a társadalom 60-70%-a nem engedheti meg magának, hogy tisztán a legális adózó szolgáltatásokra támaszkodjon.
Éppen ezért komoly jelentősége van annak, hogy ebben a helyzetben kialakul-e érdemi javaslat arra, hogy miként lehetne a munka világába történő reintegráció miatt épphogy nem betiltani a reciproitást, hanem a jelenlegi több tízszeresére emelni. Ösztönözni a kölcsönös segítségnyujtáson alapuló formák térnyerését. Mivel sem az állam, sem a piac nem beszél növekedésről, sőt további akár drasztikus visszahúzódás is elképzelhető 20 év után itt az ideje, hogy végiggondoljuk, a reciprocitás térnyerése hogyan tud kiegészítőként és munkaerőpiaci reintegrációként bekapcsolódni az életünkbe.
Meglehet, hogy a reciprocitás nem ellensége a hazai fejlődésnek, hanem a legfőbb erőforrása.
Kommentek