Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Sok népnél megküzd a modernizáció a hagyományos kultúrális berendezkedéssel. Már a premodern és a modern határán is évszázadokig folyhat a vita, de a posztmodern és a modern vagy a posztmodern és a premodern értékvilág vitája is éppen úgy tarthat évszázadokig.

Vannak olyan pontok a történelemben, amikor nagyszámú kultúraváltás zajlik egyszerre, ennek a feszültséggócait a világban hasonló módon reagálják le az egyes népek.

1848 -ban próbáljuk csak összeszámolni, hogy hány helyen volt felkelés szerű megmozdulás a polgári modernizáció céljaiért, a fejlődést késleltető elitek ellen!

A fasizmus, a rasszizmus, a válságba jutott demokrácia és piacgazdaság faji elven történő mesterséges újrakonstruálása is egy olyan kultúrális univerzálé, amely még az USA-ban is kishíjján hatalomra jutott a 30-as évek válságában.

A háborús készülődés vagy a II. világháború utáni társadalmi berendezkedés, a centrumországok jóléti társadalom modellje vagy a szocializmus éppen úgy egy közös hullám, amely az 50-es évektől a 70-es évekig meghatározta centrumországok és a keleti blokk fejlődési irányát.

A ma embere számára ugyan úgy van modernizációs kihívás, amely mindenütt érzékelhető és ugyan úgy ahogy a 30-as években a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás, vagy a saját vérünk gazdasági előnyökhöz juttatása, erőteljesen mozgásban tartja a közbeszédet, ezért merül fel az USA vagy az Egyesült Királyság vagy a hazai közbeszéd számár nemes egyszerüséggel, hogy a kultúra egy neofasiszta periódusát éli.

A technológiai fejlődés következtében a korábban 80 vagy 22%-ot foglalkoztató mezőgazdság mára csak a foglalkoztatottak 3%-át tartja el, és ezek nagyrésze a centrumországokban külföldi.

Az iparban is lezajlik ugyan ez a cunami szerű átrendeződés, ma már balgaság arról beszélni, hogy az ipari irányú fejlesztések előrevisznek egy országot. Ezügyben a "műtét sikerült, a beteg meghalt" ország a mi kis Magyarországunk, amely a tőkevonzó kimagasló teljesítményével egy 50%os foglalkoztaottságot bírt elővarázsolni olyan bérszinvonallal amely a Kádár rendszer mindenkinek biztosított biztonságportfolóióját messze nem finanszírozzza, felébe harmadába sem.

A mezőgazdaságból és a későbbi évtizedekben az iparból kiáramló tömegek az információs társadalom és a tudástársadalom tipusú munkahelyeken találnak megélhetési lehetőséget, azaz rendszerezett információ előállításával, értékesítésével vagy szemléletformálással foglalkoznak. Tömegessé válik a távmunka és az egyéb alternatív foglalkoztatási módozatok, megnő a humánszolgáltató szektor. A kultúra és az állam pitbullként védik a kisvállalkozásokat.

Hazánkban a rendszerváltás utáni gazdaságban nagyjából a könyvelési szinten stagnálást lehet kimutatni azoknál a szerencsés társadalmi csoportoknál, ahol hellyel közel állandó a munkaerőpiaci részvétel, azaz nem sulytotta őket tartós munkanélküliség valami miatt. Szerintem négymilló ember az éhezés határán táncol az országban és a pártokrácia semmilyen adekvált fejlődési elképzeléssel nem állt elő. Tudnak annyit, hogy walaki megnyeri a választásokat, de a hatalommal nem kezdenek semmi olyat, ami a fejlődés irányába mutatna.

Ha a kultúrális univerzálé oldaláról nézem, akkor a hazai fejlesztéspolitika kifejezetten egy visszarendeződést finanszíroz, azaz kiírt mindent, ami progresszív módon információs társadalom vagy tudástársadalom komform módon gondolkodik és milliárdokat ad minden olyannak, ami buta és egyszerű fizikai termék előállításáról szól. Ennek hatására a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia köreinek feltőkésítésére költöttük ezt a 20 évet, és költjük az EU 7000 milliárdos fejlesztési forrásait, azaz a következő 10 évünket. Lényegi ellenállás ezzel szembe nincs.

A nemzeti vagy nemzetieskedő mozgalmak utcai vagy parlmanti tobzódása egy másik dimenziója ugyan ennek a kérdésnek, hiszen arról szól, hogy a hagyományok vagy az új dolgok milyen mértékben lehetnek egymás kárára. A technikai modernizáció következtében megváltozott életmód például jelentős mértékben mutathat átrendeződést az életmódban. Más dolog jurtában, vájogházban vagy panel lakásban felnőni.

Magam is híve vagyok a nemzeti hagományokhoz való értékmentő viszonyulásnak, de ezt egy posztmodern jelenségnek tartom. A pártokrácia nemzetieskedését blöffnek tartom abban a formában ahogy az hazánkban megjelenik.

Úgy gondolom, hogy a hazai pártokrácia a saját fejlesztési analfabetizmusát egyszerűen rákeni a globalizcióra és az EU-ra.

 Ennek a levét isszuk amikor a hétköznapi kultúrában olyan dolgok merülnek fel a vitapartnereinkben, ami 10 - 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna és egyértelműen őrültségnek minősült volna.

A világban mindenütt megint felerősödik a nacionalizmus mint a válságra adott demokrácia dinamikai válasz.

Ha kevesebb a munkahely, zavarjuk ki a külföldieket, a bevándorlókat, az idegeneket.

Nehéz volna eladni a politikai ideológiák piacán, hogy a struktúraváltások igen is feszültséggel járnak.

Nem fenntartható, hogy a föld energia és élelem készletének 80%-t a földpolgárság 20%-a éli fel és a másik 80% meg a 20%-on osztozik.

A jóléti társadalmak és a fejletlen országok között olyan zéró összegű játszma irányítja a világkereskedelmet a gyarmatosítások óta, ami fenntartja ezeket a centrum-periféria viszonyokat.

 A nemzeti kultúrális keretek között szavazunk arról, hogy mit kezdjünk azzal, ami ebben a rendszerben a saját országunkban újraelosztható adó. A pártok közötti versengés arról szól, hogy milyen nemzeti startégiát válasszunk.

Ehhez a startégiaalkotáshoz nézzük meg egy pillanatra a fenti koordináta rendszer modernizációs pályáit.

1. FICO féle Szlovákia útja azaz a nacionalizmus és a piac összehangolása

A nagy globalizáció versus lokalizáció fenntarthat egy nacionalista válaszreakciót, ami 150-200 éves kultúrális gyökerekkel rendelkezik. EU ügyben például ezek a pártok nyíltan EU szkeptikusok és EU ellenesek, de persze ez csak választóknak szóló kommunikációs mutatvány. Valójában nem tesznek lépéseket a világgazdaságból való leszakadásra, elszeparálódásra, de sokat beszélnek ennek valamilyen kamu verziójáról.

Könnyű a pesszimistának alapon, ezek a mozgalmak annál erősebbek, minél nagyobb a struktúraváltásból eredő társadalmi feszültség.

Szlovákia sikere például a négy nagy autógyár exportteljesítményén alapul az nemzeti össztermék nagyrészét ez tesz ki. De facto a globalizációs integrációs teljesítmény állította szárnyaló gazdasági növekedési pályára az országot. Retorikájában meg ezerrel nemzetieskedő rendszerről van szó, amely egyebet nem skandál, csak hogy mindenért a magyarok a hibásak, és a fél világ meg ellenséges közegnek számít. Egy szlovák kollegám így fogalmazott ezügyben: " A hétköznapi embernek elege van abból, ha süt a nap, ez a magyarok miatt van. Ha esik az eső, ez a magyarok miatt van!"

A hazai változzata ugyan ennek úgy nézne ki, mindenért a zsidók hibásak és a fél világ egyébként ellenséges közegnek számít. A MIÉP és a FIDESZ meg a Jobbik nagyjából ezt a fogják előadni a következő 20 évben kánonban.

2. Észak-Koreai azaz Sztálini modell direkt folytatása

Az ipari - technikai létfenntartás erőltetése és a kultúra és a rendszerezett információ területek azaz a kommunikációs terek ignorálása a fejlesztésekből ez is egy modernizációs modell.

Szembe megy az áramlással, azaz ragaszkodik Tih modelljéhez és teljesen süket TIh vagy tIh vagy tIH ügyekre, és mellesleg teljesen agresszív a saját nemzeti gyökereivel szemben.

Ennek tiszta modelljét láthattuk a sztálinizmusban, de be kell látnunk hogy a hazai kormány is ebben a paradigmában van kevesebb vehemenciával mint a Sztálinista rendszerek, de nem kevesebb hatékonysággal! Pusztán azzal, hogy szisztematikusan a Tih térbe esnek a választásai és a természetes fejlődés irányába mutató fejlődést igénylő erők elpusztulnak az országban.

Az MSZP és az SZDSZ egy látnes azaz lesszé fer eszközökkel működtetett modernizációs pályát képviselnek, amely a nemzeti sajátosságokra semmiképpen nem épít és a kultúrális univerzálé fejlődési pályát is tagadja.

Tessenek megnézni hogy a Liszaboni egyezményhez mi a kormányideológusok válasza. Nemes egyszerűséggel kiröhögik, ezt az egészet. Csak arról tudnak cikkezni, hogy az mekkora kamu. Pedig az lenne a normális fejlődési irány, és az amit a kormány csinál, az a nagy kamu! Az idő hamar ítéletet mondott! Ebben a blogban rengeteg adatot lapátoltam össze erről a témáról.

A Liszaboni szerződésben azt írják, hogy minden nemzeti kormány legyen szives 70% körüli foglalkoztatottságot elérni az információs társadalom és a tudástársadalom erősítésével.

Ez volna a kultúrális univerzálé európai jövőképben rögzített céliránya.

Ezután tessenek belenézni a LEADER, a foglakoztatási paktum, a szociális szövetkezet és még sorolhatnám az 54 féle főként EU forrásból működtetett intézményrendszer körüli rémtörténeteket annak igazolására, hogy miként működik ez a szisztéma a hazai fejlesztéspolitikai gyakorlatban.

3. Távol keleti modernizációs pályák: Japán, Kínai, Indiai és a kistigris országok modernizációja.

A japánok kultúraváltása egyedülálló atekintetben, hogy az egyes váltások elképesztő mértékben őrzik meg az előző kultúra nyomait. Képesek a japánok olyan kultúraváltásokra, hogy minden más népnél finomabban mentik meg a korábbi kultúra nyomait a következő generációk számára. Egyszerre elmondható, hogy náluk is agresszív életmódbeli váltások zajlanak le, azaz az új kultúra törli a régit, de ennek az ellenkezője is tisztán és világosan látszik. Mármint az, hogy nagyon világosak az átmentett kultúrális értékek.

Egy szabolcsi cigány agrármérnök - közösségi szociális munkás kollega hosszabb időt töltött indiában a közelmúltban. Sokat hallott kintléte alatt, hogy Indiában azért nem fog elterjedni az internet, mert 140 nyelvet beszélnek, és különben is a mélyszegénységben élő tömegek nem fognak elkezdeni számítógépet használni, mégha kialakulna a nemzeti nyelv szoftverháttere, akkor sem.

A szeme előtt alakult ki mindaz, amiben ez a szólam nem hitt. Altruista szoftverfejlesztők pár év leforgása alatt szinte minden indiai nyelvjárásban hozzáférhetővé tették a világhálót, kivállóan működik az egész közösségi  ingyenes hozzáférési pontokra épülve. Az altruista tudásmegosztás felerősödése kulcsfontosságú a periféria vagy félperiféria helyzetből, azaz kultúrális lépéshátrányból induló országok számára. Indiában erről többről van szó, ott az állam aktívan támogatja a modernizáló erőket.

A közelmúltban volt szerencsém néhányszor belenézni tamil TV hiradókba és filmekbe. Elképesztő, hogy mennyire haladnak ezekkel a modernizációs lépésekkel, miközben szó sincs arról, hogy a nemzeti kultúrát vagy jelen esetben ezt az eleve soknemzetiségű és eredetileg kasztokra tagozódó rendszert bántaná ez a modernizáció a közbeszéd szintjén.

4. Posztmodern irányba kultúraelhagyó országok, például Svédország

 Vannak olyan országok, amelyekben a modernizációs válátás erőteljesen törli a hagyományos kultúrát, de egyértelmű, hogy az új kultúra innovatívan kapcsolódik a kultúrális univerzálé adta fejlődési pályához.

A Svédek például óriási energiát fektetnek abba, hogy zenei termékeket adjanak el. A zene tipikus információs társadalom termék, mert nem igen van fizikai termék sajátossága, ha valakinek eladom, akkor megmarad nekem is és eladhatom holnap is. A svédek angolul élik a dalvilágukat, nemkis mértékben! Olyan világzenekaraik vannak akár a 70-es évekből, akár az amerikai szupersztárok piacán pozícionálva, ami komoly gazdasági teljesítményt produkál.

Az elmúlt 10 évben kitalálták a METRO újságot. A fél világon romba döntötték ezzel az újságírás körüli hagyományos piacokat azzal, hogy magukhoz kötik a reklámárbevétleket.

 A saját kultúraelhagyó mentalitásukra meg furcsán néznek.  A muszlim kisebbség kultúrafelfogása, amely leértékeli sokszor a svéd kultúrát, egyes szerzőknek az a válaszreakciója, hogy "mi tényleg elvesztettük a saját kultúránkat". "Mi az hogy svéd?"  A kultúrális gyökereihez erősen ragaszkodó muszlimok tükre mutatja, hogy a svédek egy erőteljes kultúraelhagyó folyamaton mentek keresztül, ami felszámolta a nemzeti hagyományok gyökereit. Azért lehet ez nehéz az ottani muszlimoknak, mert náluk ez fel sem merülhet. Ők ragaszkodnak a nemzeti kultúrális gyökereikhez mégha áttelepültek is egy posztmodernitás alapú kultúrába.

Erről olvashatunk a svéd demokrácia összeomlása című cikkben.