RDH Blog - RSS 2.01) angolszász rendszer
Fenntartva azt, hogy a Westminster-modell nekünk (Mo. számára) nem jön be, azért mindent összevetve az angolszász társadalom sokkal mobilabb, mint a magyar. Ennek több oka is van, de azok a csoportok, amelyek nem képesek a foglalkozási mobilitásra, azok a csoportok igencsak veszélyben vannak ebben a XXI. században, márpedig a magyar társadalom munkavállalóinak nagyrésze egyáltalán nem nyitott a mobilitásra sem a foglalkoztatásban, sem földrajzilag. A többit már nem is nézem.
Mindamellett az önszerveződő, önmagát segítő és így előbbre jutó közösségeknek nagyobb, jóval nagyobb esélyük van a túlélésre. A rendszerváltás utáni teljes politikai elit érdeke volt, hogy egyrészt a third sectort ill. a civil szerveződéseket kontrol alatt tartsa és irányítsa, másrészt korlátozza azokat: ez - érzésem szerint - inkább egy rossz kádári beidegződés, de érdekes módon midegyik párt így kívánta idáig. Minden bizonnyal egyszerűnek és ésszerűnek tűnt, hogy az "értelmiségi holdudvart" ezen keretek között kezeljék. Persze ennek az volt a következménye, hogy új vagy más hangok nem juthattak át a tömegmédia rostáján.
Mindezek a jelenségek nem így és nem ilyen fokon vannak jelen a legtöbb fejlett ipari ország társadalmaiban, mint pl. az angolszász ill. skandináv országokban stb.
2) Kínát nem becsülném le, mert a demokrácia teljes hiánya - a fenntartható fejlődés gátja. Sőt - álláspontom szerint - a FF gondolatmenetének következménye az, hogy azzal is szembe kell néznie a föld államainak, hogy az újraelosztás koncentrálása és más okok miatt is választanunk kell: Kína VAGY India. És ha választanunk kell, mindenképpen India mellett kell letennünk a voksunkat, csak a politikai okok miatt:
- Kínában a demokrácia teljes hiánya az FF ellenében hat;
- Kínában nem ismerik el a fejlett ipari társadalmak hagyományos jogrendszerét a leglényegesebb kérdésekben: emberi jogok, vallásgyakorlás szabadon, kisebbségi jogok, végül, de nem utolsó sorban a fogyasztási jogok, valamit a szabadalmak és licencek kapcsán;
- Kína ráadásul földrajzi korlátok között tartja a fejlődést, melynek értelmében egyre nagyobb a társadalmi szakadék a különböző csoportok között - földrajzilag.
Mindezek olyan súlyos handikeppek, hogy ezek okán Indiát kell választanunk, ha kénytelenek vagyunk ezt megtenni.
3) Sajnos gyakorta vagyok EU szkeptikus, mert erkölcstelennek tartom a kétutas fejlődési modellre tett javaslatokat (Kelet kontra "fejlett" Nyugat), a mérhetetlen korrupciót, és azt, hogy ráhagyja az EU és az állampolgár közé ékelt állam túlburjánzását. Ez mind kifejezetten az FF ellen hat. Persze kellemes lenne minden hibát az EU "nyakába" varrni, de ez nem lenne igazságos. Mindazonáltal egyelőre még a tevékenységük ezen a téren nem valami hatékony (l. az euró megmentése úgy, hogy a "keleti blokkot" elengedik, oldják meg maguk a gazdasági problémájukat, miközben ezek az országok az EU belépéssel még sérülékenyebb és nyitott gazdaságokkal rendelkeznek, mint a belépés előtt).
Mint látod, én egy kicsit mindig a közösségi ill. egyéni jogok mentén nézem az FF lehetőségeit. Ebben persze - úgy tűnhet - más a véleményünk, de ez nem igaz: ez csak más aspektusa a dolgoknak.
Még egy gondolat: én is azt érzem, hogy a mostani zöld mozgalmak alkalmatlanok az FF ilyen szintű artikulálására, tehát mindig a közösség marad: kisebb vagy nagyobb - nem számít, csak az, hogy képes legyen megjelenni a tömegmédiában úgy, hogy az még ne sértse más csoportok, közösségek, egyének alkotmányos jogait.
Ezért javaslom, hogy szentelj egy-két gondolatfutamot az egyén és közösség jogaira, mert akkor még inkább egyértelmű lesz, hogy az FF hogyan jelenjen meg Mari néni és a kormányzat szintjén is.
Válaszféle
Az én munkásságom valahol válasz a vastagon szedett utolsó kérésedre. 1998-ban és 2007-2208-ban szerveztem olyan társadalmi vitákat, amelyek nem a mozgalom belső világában zajló kommunikációs folyamatok voltak, hanem nyilt kampányok, amelyekhez csatlakozhatott bámely pártokráciától független szervezet. A sajtót kifejezetten bombáztuk anyagokkal.
Erre a szociálpszichológiai kísérletre reagált úgy a sajtó, hogy csak internetes felületek csatlakoztak a kampányhoz.
Erre a tapasztalatra ébredt fel bennem az a feltételezés, hogy hazánkban a sajtó és a civilgyilkos pártopkrácia közösen megsemmisítették annak a gyakorlatát, hogy civil erő a nyilvánosság előtt a közbeszédhez hozzátegye a mondanivalóját.
Elszigetelt karizmákkal pótolják ezt a civil kurázsit, ezért első ránlézésre úgy tűnhet laikus szemlélő számára, hogy a mi demokráciánkban nemcsak a civilgyilkos zsákmányszerző pártotkárácai beszéde az egyedüli lehetséges szólam. Ha közelebbről megnézzük, akkor azonban nyilvánvaló, hogy a kivétel erősíti a szabályt jelenségével állunk szemben, ugyanis a civil erők helyett, vagy a tudományos discurzus véleménye helyett, csakis a karizmák egyedüli, azaz zéró háttérrel, szervezettséggel rendelkező erők nyilvánulhatnak és nyilvánulnak meg olyan mértékben, amely esetleg érdek artikulációs folyamat szintet ütne meg.
Össze függ ez a kérdés az egyéni és közösségi jogokkal is. Sőt egyáltalán a jogkövető magatartás betegségeivel is. Ezek az témák súlyos nemzeti sorsügyek! A rendszerváltás idején nem véletlen, hogy a Pál Tamási iskola termékenyen mutatott fel ezzel kapcsolatos kutatási és civil fejlesztési projekt eredményeket.
Az sem véletlen, hogy a mostani válság új tartalommal, új tudományos eredményekkel és új civil technikákkal reagált erre a kihívásra.
Ha időd engedi olvass bele a korábbi cikkekbe. A közösségfejlesztő terepmunkán túl vastagon megjelennek a pártokrácia politikai szocializációs tevékenységének hatásait elemző cikkek és azok a témafelvetések, amelyek határterületek a fenntartható fejlődés, a munkahelyteremtés, az információs társadalom és a tudás alapú társadalom, azaz a gazdasági ás kultúrális felemelkedés témáival
Kommentek