Luszi kritikai kommentjeit dőlt betűvel ide szerkesztem, majd igyekszem jobban kifejteni, hogy mit értettem a tételek alatt a nemzeti kultúrákra alapuló tudás alapú váltás bejegyzésnél:

 1) Sikerorientált angolszász rendszer. Két nagy hátrányát látom, az egyik politikai: a Westminster-modell (egyszerűség kedvéért "kétpárt-rendszer") alkalmazása ott bevált, nálunk soha sem lesz megfelelő. Ez politikai síkon "vág alá" ennek a rendszernek, a másik társadalmi.
Ha megnézed az angolszász országok társadalmi rendszerét, gyakorta éri az a vád, hogy a not-forproft (nonprofit) rendszer társadalma leképezi az állam társadalmát, tehát Mari néni a társadalomban betöltött pozícióját nem haladhatja meg a 3. szektorban (third sector - nonprofit szféra). Ez viszont egyáltalán nem tűnik hasznosnak és rugalmasnak.

Mostanában, ahogy van szerencsém kizárólag az angol TV hiradót nézni, bennem is lehullt a "nagy angloszász demokrácia" mítoszrendszer. A szervezeti viselkedés szintjén sem és a politikai jövőkép formálás területén sem tapasztalok kevesebb bolondot ott, mint itthon.

De ettől még ne beszéljünk el egymás mellett! Tessék azt a tételt támadni, amit napirendre tűztünk:

1. Ott tényleg komolyabb gazdasági szegmens az olyan jellegű szolgáltatás, ami nem fizikai árut állít elő és értékesít, hanem rendszerezett információt és szemléletfrormálást?

2.Az angolszász kultúrából eredő értékekre alapozva érték ezt el: mégpedig:

• partnerség építés - hálózat építés (lehetőleg nemzetközi kereskedelmi lánc!)
• Gazdaság és civil dominancia az állammal szemben stb.

3. Azzal azért vitatkoznék, hogy az angolszász modell, mármint az erős civil meg a politikai kontrollmechanizmusok köztük a kétpártrendszer, ne kapcsolódna ehhez a témához. Épp az az érdekes abban, hogy össze tudnak hozni az ottani társadalmak jóléti bérszinvonalat az ottani alkuk mechanizmusai miatt. Ez nem megy nekünk kultúrálisan!

A nonprfit szektor vagy az állam az akar-e és képes-e segítő kezet nyujtani Mari néninek, amennyiben a kasztrendszer béli helyét önerőből meg kívánná változtatni?

Meglehet, hogy igazad van abban, hogy a társadalmat felülről nézve befagyott az amerikai szegény legény - legkissebb királyfi mítosz, azaz nem tapasztalható érzékelhető társadalmi mobilitás ezekben a kultúrákban, de ez talán arról szól, hogy az információs társadalomtól kezdve nem vagyoni cenzussal kellene mérni, hogy ki a középosztály. Onnantól kezdve a projektképesség az a tőkefajta, amiből eldől, hogy valakiből középosztály lesz-e vagy sem. Ez pedig már kultúrális tőke és szociális tőke kérdése. Ezeknek a társadalmaknak a kicsit jobban őslakos - egészen friss bevándorló lejtőn látszik az, hogy igen is a vagyoni háttér helyett inkább látszik a munkaerőpaici előny azoknál, akik nyelvi és kapcsolati háló (nem beszélve a középosztályi kultúrális háttérről), ez azt jelenti, hogy a szociáis biztonságot garantáló minimálbér kétszeresét keresi meg a helyi a bevándorlóval szemben. Az angol társadalom pl. 60 millió népességből 23 millió az angol, a többi a gyütt ment, és egyértelmű, hogy a nyelv és a gyökerek előnyöket jelentenek. nemcsak a piacon. Az egész szociális rendszer nagyságrendekkel jobban hozzáférhető a tőzsgyökeres bennszülötteknek, nembeszélve az önszerveződésekről. Azok a társadalmak tehát előnyöket kovácsolnak abból, hogy csupa jól megfizetett azaz információs társadalomhoz és tudástársadalomhoz szervesen kötődő munkakört cserkésznek be a polgáraik számára és a rosszul fizetett ipari társadalom jellegű melókat pedig exportálják vagy a bevándorlókra bízzák.

Fölülnézetből tehát az is igaz, hogy akik hátrányokkal startolnak, azok nemigen küzdik le a hátrányaikat, nincs átfogó táradalmi mobilitás. Kifejezetten konzervál a rendszer. Igazad van, ha azt mondod, hogy nem tud kompenzáló teljesítményeket felmutatni az állami vagy a civil segítő szándék. Ugyankkor mégis úgy tekintek erre, hogy a kultúrális tőke és a kapcsolati tőke szintjén az egyén és a generációkon átívelő szinten is jelentős a mobilitás. Márpedig ennek a fejlesztési teljesítménynek nem a piac, hanem az állam és a III. szektor a motorja.

Ez erősen angolszász találmány. És működik!

Íme a nemzeti kultúrális alapok. Meg az információs társadalomra és tudástársadalomra alapozott fejlődés.

Ezért problematikus a hazai politikai elit részéről a civic education mozgalmak fizikai megsemmisítése!

2) Skandináv rendszerek: igen, nagyon jó, csak éppen - a már leírt forráshiányos ÉS pazarló - magyar rendszer alkalmatlan ennek a gondolatvilágnak a befogadására.

Magam is fültanúja voltam tavaly egy parlamenti konferencián, ahol a szlovénok váltását esetpéldaként felmutatva, maguk a politikusaink is egekbe magasztálták a skandináv gazdasági-társadalmi modellt. Nyilvánvaló, hogy a szlovénok és az észtek ezért érték el 5-6 év alatt nyugati életszinvonalat, mert azt a modellt követték. A cseheknél meg kultúrálisan szembeötlő, hogy mennyire nyugatiabbak nálunk. Ez persze már gazdaság szerkezeti sőt foglalkoztatási és mentalitás beli különbséget is jelent.

Ha van másik 3 keleti ország amelyik emiatt sikeres, akkor miért lennénk erre alkalmatlanok? Szerintem ha lennének normális politikusaink is, akkor ezt komolyan fontolóra vennénk. 

3) Japán nagyon sokat áldoz erre a hagyományra, és valóban beágyazta azt a mai, modern gazdasági rendszerébe, így nem nyújt kiemelkedő teljesítményt az oktatás általában, a gazdasági és foglalkoztatási válságok közepette az elbizonytalanodás olyan társadalmi pszichés nyomást fejt ki, amely pl. vezető öngyilkossági stisztikákhoz vezet stb. Végül, de nem utolsó sorban ebben a társadalomban a nők helyzete még kiszolgáltatottabb, mert a hagyományok kötelezik a nőket, és elvárják az ebből következő társadalmi szerepeket is, de a nők elvárásainak - esetleges - változásaira nem figyelhet. Ha kicsit belenézel, akkor ezt tapasztalod az uralkodó család esetében: a trónörökös fiú nem született meg, csak egy lány, az is nagy nehézségek árán, melynek következtében a hercegnő többször is öngyilkosságot követett el (nem tudta teljesíteni a társadalmi elvárásokat, de a nyomás nagy volt...)

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a japán és a  magyar kultúra miért okoz rekorder öngyilkossági eredményeket. Ez szerintem nem a társadalmi változások időszakára igaz csak, hanem általában jellemző a kultúráinkra.

Szerintem az ÉNINTÉZMÉNY kultúrájában felnőtt ember azért lesz rekord mértékben öngyilkos, mert ha a szerepei valamelyikében kudarcot vall, azt személyes tehetetlenségként éli meg.

Nálunk meg hiába akarok kiteljesedni a szerepim bármelyikében, ha a külvilág nem respektálja, hogy erőfeszítéseket teszek. A mi intézményességtagadó kultúránkban túl sok a kilátástalanság. Szerintem a magyarok mindenkinél többet nyelnek a családi, és a karrier területeken tapasztalható kilátástalanság miatt.

A politikai kilátástalanságot örököltük Mohácstól. Ez nem új! Ezért is vannak nagyon nehéz helyzetben a magam fajta közösségfejlesztők, akik azzal piszkálják a veleljéig elcsesezett passzív alattvalói attitűdökkel megáldott tömegekből azt a néhány tiszteletreméltó embert, akik részvesznek a civil közéletben, hogy miért nem haladunk...

Eledig a saját mozgalmi köreinken kívül nemigen akadtak értő fülek. 2 éve azt hittem, hogy talán  a zöldek elkezdnek megérteni, de ma már ezt nem gondolom az általam ismert zöldekről.

Változatlanul azt gondolom, hogy a japán énintézmény kultúra az a tükör számunkra, amely legvilágosabban megmutatja, hogy egyéni - kisközösségi szintem és társadalmi szinten is mennyire fordítva ülünk mi a lovon!

Ők tudátársadalomnak születtek, és megcsinálták ennek a világgazdasági porondon méltó helyét. Épp az olajválság után, azaz az információs társadalom beköszöntével vált ez nyilvánvalóvá, de valójában 1848-tól elkezdtek erre készülni.

Mi is. Csak mi ma se értjük! Ők ma az óvodában erre készítik fel az egyént. Mi az egyetemeken se!

4) Kína: Kína ennél többet tesz: a gazdasági fejlődés javait szűkebb társadalmi körben osztja szét döntően, elárasztja a világot a rossz minőségű, olcsó árukkal, melynek következtében számos országban, de Magyarországon is tönkrement pl. a textilipar, vagy bőripar, ahol tömegesen szűntek meg magyar munkahelyek, és nagyon fontos, hogy "exportálja" a forradalmat és antidemokráciát, és beavatkozik agresszívan más országok életébe.
Végül, de nem utolsó sorban pl. a találmányok és szabadalmak területén teljesen és totálisan jogtipróan és tiszteletlenül működik: a technológiákat egyszerűen ellopja: megvesz egy termék prototípusát, majd gyártani kezdi engedély és a védjegy vagy szabadalom oltalma ellenére.

Kína azért is rettenetesen rédekes, mert ők nem ugarani akarnak, azaz nem a tudástársadalom kiépítésében járnak élen, egyszerűen a következő lépésben legyőzhetetlenek. Ha már ipari társadalom, akkor ők, megadják a módját. mellesleg nem mulasztják el a többi területet sem. India és kína is lendületben van információs társadalom ügyben. Mi nem vagyunk lendületben.

5) EU: számomra az EU olyan, mint a Csillagok háborúja c. filmben a bolygóközi szenátus, miután Palpatin szenátor felszólalt: csak kiabálnak és "kaparnak" maguknak. Még emlékeztet a 300-as évek Rómájára is: mindenki a magáét hajtja, de azt nagyon, közben meg a világ ott van a kapuk alatt. Fel kellene ébredni...

Érdekes volt meghallgatni az angol EU minisztert, aki egy az egybe lefasisztázta azokat, akik az angol válságra a "zárjuk be a kapukat!" nacionalista szólamokkal, azaz bevándorlásellenes politikával reagálnának. Az EU ugyan tarka barka és zavaros közbeszédű valami, de valahogy mégis csak felnőtt az USA mellé. (Itt most nem magunkról beszélek!)

Afejlesztéspolitikában az EU általában és a közöttünk lévő kultúrális és társadalmi - gazdasági felfogás beli különbség akkor válik majd nyilvánvalóvá számomra, ha a 2004-2007-es NFT I. ellenőrei 2009-ben először néznek bele a támogatások papírjaiba.

Most kezdődik a tánc!