RDH Blog - RSS 2.0Végiggondoltam, hogy a Globe - Hoffsted kutatásban 61 országban bevizsgált szempontok miként alapozhatják meg egy-egy társadalomban a tudás alapú gazdasági - kultúrális váltást.
1. A sikerorientált angolszász világ országai (UK, USA, Ausztrália, Kanada) meglehetősen a
Ehhez alapvetően szervezési készségek kellenek, ahol az állam és a magánvállalkozó szektor képes elsőbbséget szerezni és megvédeni ezeket a pozíciókat, akár háborúkkal is.
Ehhez ez egymással együttműködő hálózatiság kell, ami a mai napig adott. Fegyelem és nagyrendszerek, amik a modernizáció szolgálatában állnak. A demokratikus politikai rendszerek is ilyen hatékonyságelvű intézményrendszerek.
Ezeknek a kultúráknak meglehetősen erős az a gazdaságfejlesztő mechanizmusa, hogy a polgároknál és az állmatól független intézményeknél (gazdaság, egyetemek, NGOk) elég pénz van ahhoz, hogy akár a tudásra is költsenek. Vagy uram bocsá befolyásolják a kormányzati politikát.
Az USA-ban működik az az ösztársadalmi tudásmegosztási rendszer, ami kötelezővé teszi, hogy az újításra váró dolgokat hozzák nyilvánosságra. Emiatt hamar bekerül a köztudatba bárkinek az újítási javaslata.
Ez a nyilvánosságra és a szerzői jogok polgári tiszteletére alapozott fejlődés világa.
3. Skandináv bizonytalanság kerülő kollektivista rendszerek
A skandináv kultúrák közül péládul a svéd, elképesztően bizonytalanság kerülő, mondjuk a mi elképesztően bizonytalanság tűrő kultúránkhoz képest.
Ha egy svéd és egy tenyeres talpas magyar együtt nyaralanak, akkor a svédek napi ötször kiakadnak emiatt.
Csak hogy érzékeltessem, hogy min, jó tudni, hogy náluk pl. nincsen a boltban pénztáros. Mindenki elvesz egy leolvasót a kosárkájához, majd amennyit a leolvasó ír, annyit kifizet a becsületkasszának tűmő kasszánál.
Annyira érdekes egy kultúra, hogy a hónapok helyett pl. a heteket használják. Előre tudják, hogy mit fognak csinálni a 37. héten. A mi "majd lesz valahogy" kultúránkhoz képest hihetlenül tisztelik a megállapodásokat.
Nálunk azért nehézkes egy civil szervezetben időpontot egyeztetni a családokkal, mert a közeljövő már be van táblázva, a távoli jövőbe, meg úgyse látunk bele.
Egy német - magyar cserekapcsolatnál figyeltük ezt meg, hogy a német csoport 5 hónappal előtte pontos listát ad az ide érkező gyerkekről, mi meg 2 héttel előtte se tudunk olyan listát adni, ami 20%-fölötti változást ne produkálna!
Érdekes, hogy ezekben az országokban az állam nem hezitál állami pénzen segíteni bizonyos piacok forprofit vagy nonprofit vállalkozásait. A Svédek pl. állami ügynökségeken keresztül értékesítik a zenélni tudó embereik kapacitásait. Nálunk azért tart látszólagos távolságot az állam a szabad piacoktól, mert ha lenne ilyen, akkor a politikusok sógornői elözönlenék a rádiót!
Több skandináv országban, ha egy nonprofit humánszolgáltatást fogasztanak a polgárok, ez automatikusan jelenti azt, hogy pár éven belül az állam finanszírozni fogja, mert piaci hiánypótló szerepet tölt be.
Ez a kollektivista és férfias, konstelláció, amiben az intézéményesség személyes síkja megjelenik. Mindenki belső motivációból akarja jól csinálni a dolgát. Ezt hívtak énintézménynek némi képzavarral.
A japánok sosem akarják eltörölni a kultúrális értékeiket. Az ottani feudalizmusban nagyon erősen megmaradt a korábbi világkép, és az ottani modernizáció szintén nagyon erősen támaszkodik a korábbi mentalitásra.
A világ kultúrái közül a japánok értik a leginkább, hogy mi az a tudásintenzív szervezet.
Mivel erről már írtam és fogok még elmélkedni erről a jövőben, így ezt most nem részletezem tovább.
4. Kistigrisek
A kistigrisek sikeresen ragadtak meg vissza a zéróhoz helyzeteket.
Taivan például egész generációkat iskolázott be a mikroelektronika gyártásáról szóló iskolákba. Oda is települt minden ilyesmi.
Hazánkban, amikor 20.000 roma munkahelyet jelentő ágazati koncepciót tettünk le a munkaügyi tárca asztalára, akkor természetesen a kutyát se érdeklete, hogy nyilvánvaló a piaci rés, kitűnők az ország adottságai, és a társadalmi hasznosság se kutya.
5. Kína
Kínában úgy tűnik, hogy a szabad piac fogalmába nem értik bele a szabad rablást.
Az egész világ (értsd USA) 10 éve azon fáradozik, hogy jajj de jó lesz ha Kína szabad kereskedelmi övezetté válik, de annak ellenére, hogy a vállalkozás szabadsága megjelent Kínában, ez inkább azt jelenti, hogy Kína exportőrré vált és nem nagyon költi fogyasztásra a bevételeit.
Költi-e tudásintenzív fejlesztésekre, vagy piaci rések megszerzésére? Nagyon is!
Hazánkban a semmiért odaadtuk a piacainkat és semmiféle tudásintenzív fejlesztés nem kezdődik el.
Mindenki be van gubózva, és már csak azt kommunikálja, hogy nem beszélek senkivel, márpedig ami nem komminikáció igényes, abból nem lesz tudásintenzív, mert nem tud kialakulni megfelelő bizalmi háttér!
6. EU
Az EU-nak ott a Liszaboni Egyezmény fehér vagy talán lila füstje.
Asszondja, hogy legyenek szivesek a tagállamok / nemzetállamok 70% fölötti, azaz teljes foglalkoztatottságot csinálni az információs társadalom és a tudátársadalom erősítésével.
Na ez az, ami nem egyformán megy az egyes nemzetgazdaságoknak. Nálunk pl. elég csehül áll ez a kérdés...
Az elmúlt másfél évben, ha felszólalt valaki ebben a témában a sajtó nyilvánossága előtt, akkor azonnal írtam neki vagy annak a sajtószerkesztőségnek, aki a műsort csinálta. Lényegében mindenki látja, hogy egyedül nem igen fogjuk tudni megmozdítani ezt a kérdést.
A kultúra épp attól kultúra, hogy egymástól függetlenül ugyan úgy működik a másik emberben is. Éppen ezért nagyon nehéz a kultúraváltást elindítani.
Márpedig asszem már már hétköznapi beszédtémává válik, hogy el kellene már kezdeni.
A politikusok időnként felfestenek olyan képet, amely érinti ezt a kérdést.
Orbán polgári magyarország képe ilyen. Csakhogy a civilgyilkos természete sokkal erősebb a FIDESZ-nek, mint ez a változási szándék. Éppen ezért a polgári magyarország helyett a polgárok nélküli magyarország kora kezdődött el a FIDESZ kormányzattal egyidőben és a mai napig ez a meghatározó paradigma az uralkodó, annak ellenére, hogy a kormány lecserélődött.
Gyurcsány "kultúraváltás kell, és az oktatás tartalmi reformáját kell mielőbb megoldani" hazugságpolitikája is ilyen. Semmit, de semmit nem csinálnak ezen a területen.
Márpedig a tudás alapú társadalom és gazdaság az vagy erős államot és/vagy erős, ezügyben használható nemzeti kultúrális alapokat feltételez.
Kommentek