Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Luszi kommentje

2009.02.04. 12:27 :: Saman

Mivel nagyon örülök annak, ha bekapcsolódnak mások is ezekbe a témákba, kiteszem Luszi kömmentjét, hogy el ne vesszen idővel. No meg hátha többet ír majd ő is.

Szia!
Szerintem fontos, amit írsz, erről beszélni kell.


Egyrészt érteni vélem a mondandódat, de a jóléti állam (amelyet így definiálunk) alkalmatlan arra, hogy ezeket a kérdéseket érdemben feltegye és kommunikálja az állampolgárok felé: a jóléti állam önmagában a fejlett ipari országok nagy kudarca: sem az állampolgárok, sem a kormányok számára nem hozott annyi előnyt, min amennyi kudarcot. Ezért teljesen új gondolkodásra és nézőpontokra van szükség.


A gyermekvállalás - egyrészt - a pár, a család, tehát az állampolgár mély magánügye kell, hogy legyen: mindenki szeretné eldönteni, hogy kivel, mikor és hogyan akarja vállalni a gyereke(i)t. (Nem véletlen, hogy a totális államok sajátja pl. az abortusz tilalma.)
Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a közösségnek (melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk időnként államnak vagy kormánynak, noha ez nem ugyanaz) teljesen mások az érdekei: az állam - fenntarthatósága érdekében - törődnie kell azzal, hogy a körforgásban ne legyen nagyobb hiba: mindig legyen megfelelő számú polgár, aki fenntartja azt.


A Föld kapacitása ellenben véges, ez is érthető, de ez az államok egyesével és végül azok összességének is a problémája, miközben minden állam a maga módján egyfajta egyeduralomra tör(ne) a kölünböző gazdasági és poltikai érdekei mentén: a megtermelt javak minél nagyobb részét szeretné magának tudni (többek között a fenntarthatósága érdekében). Nem is véletlen, hogy a jóléti állam eszméje a fejlett ipari országokban volt erős, és a megvalósítás is ott kezdődhetett el.


Még egy felvetés: nagyon nehéz fogalmakról beszélni, ha nem értjük meg egymást: az emberek zöme nem is érti, jobb esetben sejti csak mi is az az ún. fenntartható fejlődés. A magánvéleményem az, hogy a "fenntartható fejlődés" szóösszetétel egy kifejezetten rossz fordítás, mivel értelmetlen: ha a fejlődés nem fenntartható, akkor - ugye - nem is fejlődés. (De ez csak játék a szavakkal...)


(Ilyen a magyar nyelv sajátosságai és logikája.)

Válaszféle:

Nekem épp az tetszik a fejlődésmodelljeinkben, hogy leír olyan társadalomképeket, amelyek ma még nem a hétköznapi tömegkultúra részérei.

A zöld mozgalom kiművelt figuráinak lehet halovány képe arról, hogy mik is ezek a problémák, és csak nagyon kevés ember hajlandó részt venni az erről szóló közbeszédben.

Márpedig ezeknek a kérdéseknek a jórésze nemhogy a közbeszédbe beemelendő, figyelemre méltó kérdés, hanem az a kérdés, hogy mikorra fog tömegével megváltozni az azzal kapcsolatos mentalitás. Beleértve a fogyasztási kultúrát, a gyerekvállalást, a politikai tudatosságot, a harmadik világ szegényeihez és a saját szegényeinkhez való viszonyulást.

FF ügyben szokták emlegetni, hogy az emberiség 20%-a nevezetesen a centrumországok felélik az erőforrások 80%-át.

Itt sem tart a részvételi demokrácia olyan fokon, hogy ehhez a kérdéshez hozzá tudnának nyúlni. 400 évvel ezelőtt állt fel ez a struktúra és mára vált nyilvánvalóvá, hogy ez így veszélybe sodorja a földet. Veszélyeztetjük az unokáink létét!

Senki nem tudja, hogy pontosan merre van az az út, ami kivezet ebből az állapotból.

Ezért kellene beszélnünk erről.

Ezért vezettük le a "Munkahelyteremtés" -  országos társadalmi vitát 22 lakossági fórummal. Ezért kezdtük el a "Vidékfejlesztés" - társdalmi vitát aminek egyelőre csak 4 fóruma volt, és ezért szervezünk Jövőműhely 1.1. fórumokat, kb 30-at. Ezeken a műhelybeszélgetéseken arra kérjük az embereket hogy gondolkodjanak és beszéljenek ezekről a kérdésekről.

1 komment

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr4922134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Luszi8 2009.02.09. 22:30:08

Kedves Saman,

Mindenben igazunk van!
Ezeket a gondolatokat artikulálni kell, de a mai tömegmédia, a kormányzat, a politikai elit stb. erre a vitára, annak lebonyolítására és a felvetett problémák - egyáltalán - elfogadására (már, hogy létezik) alkalmatlan.
Amúgy mióta közösségek vannak - mint a történelmi példák mutatják - a nagy problémákkal, mint például a jövőkép (hogyan fognak élni ükunokáink?!) nem igazán foglalkoztak az emberek, csak néhányukat érdekelte, mi is lesz tulajdonképpen.
A zöd mozgalmakkal manapság az a baj, hogy egyre inkább marginalizálódnak itthon, és egy kissé "zárt" szempontok szerint közelítenek: a problémát, szerintem Mari néni szintjén is lehet kommunikálni, tehát nemcsak zöldproblémákról beszélünk. Mert az, hogy pl. a tengerek állatállományát lehalászta az ember - persze - egyrészt élelmezési probléma, de másrészt vastagon társadalmi is, és nem csak annyiban, hogyha - ad abszurdum - elfogy a hal, mit is eszik több milliárd ember.
Az ember "célja" - a társadalmi külső nyomásnak engedelmeskedve - jelenleg a fogyasztás, főleg a fejlett ipari országokban. Ezért kezdtem a jóléti állammal a mondandómat.
Az én véleményem az, hogy az általad felvetett problémákkal foglalkozni kell, de úgy, hogy az - az egyszerűség és a praktikum kedvéért - a tömegkultúra számára is "fogasztható" legyen... Látod, megint a fogyasztás...
Történelmileg úgy alakult, hogy a XVIII-XIX. század az emberi, majd a XIX. század vége, XX. század eleje az állampolgári (l. választójogi küzdelmek), a XX. század közepe és vége a jóléti jogokért folyt.
Szerintem a XXI. század pedig a fogyasztási jogoké lesz: a fogyasztásunkon keresztül sértik meg emberi és állampolgári jogainkat. Ez már mindjárt nem a fogyasztásról szól, hanem mindarról, amiről írtál.
Például arról, hogy a jövő fenntartható-e, s ha igen, hogyan legyen ez?

A fentebb felsoroltak egyéni jogok, de mindig fel kell tennünk azt a kérdést, hogyha az egyén és a közösség jogai összeütközésbe kerülnek, vajon kié az előbbre való?
Nem véletlen, hogy az egyéni jogok és a közösségi jogok egymással szembeni küzdelme már évezredek óta tart, és csak 2 évszázada beszélhetünk érdemben az egyéni jogokról ill. azok előretöréséről.
A közösség mindig fog alkotni olyan szabályokat, melyek elnyomják az egyén jogait a közösség jogaival szemben. Minél többet lazítunk ezen - annál nehezebb a dolgunk, mert végül mind a 7 milliárdan nem költözhetünk ki az erdőbe remetének, tehát marad az együttélés - más emberekkel, tehát a közösségel.
(Végülis már az ókori görögök is ismerték a cserépszavazást, és hát dicső hadvezérüket, Periklészt, nagy csaták megnyerése után, nem kiszavazták és száműzték?! Éljenek a birkák?!)
süti beállítások módosítása