Mivel nagyon örülök annak, ha bekapcsolódnak mások is ezekbe a témákba, kiteszem Luszi kömmentjét, hogy el ne vesszen idővel. No meg hátha többet ír majd ő is.

Szia!
Szerintem fontos, amit írsz, erről beszélni kell.

Egyrészt érteni vélem a mondandódat, de a jóléti állam (amelyet így definiálunk) alkalmatlan arra, hogy ezeket a kérdéseket érdemben feltegye és kommunikálja az állampolgárok felé: a jóléti állam önmagában a fejlett ipari országok nagy kudarca: sem az állampolgárok, sem a kormányok számára nem hozott annyi előnyt, min amennyi kudarcot. Ezért teljesen új gondolkodásra és nézőpontokra van szükség.

A gyermekvállalás - egyrészt - a pár, a család, tehát az állampolgár mély magánügye kell, hogy legyen: mindenki szeretné eldönteni, hogy kivel, mikor és hogyan akarja vállalni a gyereke(i)t. (Nem véletlen, hogy a totális államok sajátja pl. az abortusz tilalma.)
Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a közösségnek (melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk időnként államnak vagy kormánynak, noha ez nem ugyanaz) teljesen mások az érdekei: az állam - fenntarthatósága érdekében - törődnie kell azzal, hogy a körforgásban ne legyen nagyobb hiba: mindig legyen megfelelő számú polgár, aki fenntartja azt.

A Föld kapacitása ellenben véges, ez is érthető, de ez az államok egyesével és végül azok összességének is a problémája, miközben minden állam a maga módján egyfajta egyeduralomra tör(ne) a kölünböző gazdasági és poltikai érdekei mentén: a megtermelt javak minél nagyobb részét szeretné magának tudni (többek között a fenntarthatósága érdekében). Nem is véletlen, hogy a jóléti állam eszméje a fejlett ipari országokban volt erős, és a megvalósítás is ott kezdődhetett el.

Még egy felvetés: nagyon nehéz fogalmakról beszélni, ha nem értjük meg egymást: az emberek zöme nem is érti, jobb esetben sejti csak mi is az az ún. fenntartható fejlődés. A magánvéleményem az, hogy a "fenntartható fejlődés" szóösszetétel egy kifejezetten rossz fordítás, mivel értelmetlen: ha a fejlődés nem fenntartható, akkor - ugye - nem is fejlődés. (De ez csak játék a szavakkal...)

(Ilyen a magyar nyelv sajátosságai és logikája.)

Válaszféle:

Nekem épp az tetszik a fejlődésmodelljeinkben, hogy leír olyan társadalomképeket, amelyek ma még nem a hétköznapi tömegkultúra részérei.

A zöld mozgalom kiművelt figuráinak lehet halovány képe arról, hogy mik is ezek a problémák, és csak nagyon kevés ember hajlandó részt venni az erről szóló közbeszédben.

Márpedig ezeknek a kérdéseknek a jórésze nemhogy a közbeszédbe beemelendő, figyelemre méltó kérdés, hanem az a kérdés, hogy mikorra fog tömegével megváltozni az azzal kapcsolatos mentalitás. Beleértve a fogyasztási kultúrát, a gyerekvállalást, a politikai tudatosságot, a harmadik világ szegényeihez és a saját szegényeinkhez való viszonyulást.

FF ügyben szokták emlegetni, hogy az emberiség 20%-a nevezetesen a centrumországok felélik az erőforrások 80%-át.

Itt sem tart a részvételi demokrácia olyan fokon, hogy ehhez a kérdéshez hozzá tudnának nyúlni. 400 évvel ezelőtt állt fel ez a struktúra és mára vált nyilvánvalóvá, hogy ez így veszélybe sodorja a földet. Veszélyeztetjük az unokáink létét!

Senki nem tudja, hogy pontosan merre van az az út, ami kivezet ebből az állapotból.

Ezért kellene beszélnünk erről.

Ezért vezettük le a "Munkahelyteremtés" -  országos társadalmi vitát 22 lakossági fórummal. Ezért kezdtük el a "Vidékfejlesztés" - társdalmi vitát aminek egyelőre csak 4 fóruma volt, és ezért szervezünk Jövőműhely 1.1. fórumokat, kb 30-at. Ezeken a műhelybeszélgetéseken arra kérjük az embereket hogy gondolkodjanak és beszéljenek ezekről a kérdésekről.