Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Gyilkos-e a politikai elit mentalitása?

2009.01.16. 15:35 :: Saman

A blogban sokszor használtam a politikai elitünkre a civilgyilkos jelzőt. Nem teljesen hagyományos értelemben haszálom a gyilkos szót, ezért írok arról, hogy honnan származik számomra a fogalom.

A politikai elit éppen azt tartja óriási érdemének, hogy a Kádár rendszer politikai vezetéséhez képest a rendszerváltás utáni pártokrácia kezéhez nem tapad vér.

Ebben az értelemben a Kádári pártvezetés gyilkos és a rendszerváltás utáni elitre nem húzható rá a jelző.

Önmagában azonban nem az az egyetlen elvárás egy demokratikus berendezkedésű ország választott vezetőivel szemben, hogy ne semmisítse meg fizikailag a politikai ellenfeleit. Attól még nem nevezhető demokratikusnak egy ország, hogy ezt az eszközt nem veti be a pártokrácia.

Másfajta erőszak megnyilvánulásáról beszélek. Ezek a "vezetők" a rendszerváltás lelkét semmisítették meg. Akkor, 89 körül volt helye a részvételi demorkáciának a kultúránkban, ma már ez eléggé kikopott. Pál Tamás - Domschitz - Almási viszonylag könnyen tanítottak 450 iskolát Igazlátó Napra, szervezeteik könyen képeztek 15.000 civil aktivistát, én könnyen integráltam 20 civil szervezetet egy társadalmi vitába 1998-ban, de a legutóbbi szintén 20 fórumot számláló társadalmi vita megszervezésével már vért izzadtam. Mind a finszírozás, mind a civil bázisok életvilága, mind a hétköznapi hozzáállás, azaz a kultúra  megváltozott a részvételi demorkácia körül.

 

Laki László mondta egy TV interjújában, hogy nálunk a kapitalizmus pont olyan lett, mint amilyen kapitalizmusképpel a kommunizmus alatt ijesztgették az embereket. Mellesleg más országokban nem olyan a kapitalizmus, hogy a munkaerőpiacról a keresőképesek 50%-a kirekesztett és a munkaerőpiaci szereplők közül is az emberek 70%-a éhbéren él, és a napi megélhetését sem képes finanszírozni a gazdagok, a vállalatok és a lukasvödör állam pénzéhsége, azaz a pártokrácia és a tőkés réteg tolvaj módon kizsákmányoló mentalitása miatt.

Ez a magyar tipusú kapitalizmus pedig nem ismeretelen. Ez tette pokollá az országunkat a 30-as években is.

Beleléptünk kétszer ugyanabba a folyóba. Számos tekintetben produkáljuk a korábbi társadalmi őrültségeket. Ugyan olyan lett a választási földrajzunk, ugyan azokat az értlemetlen témákat rágjuk, mint annak idején. A posztmodern lepattant a magyar kultúráról és ezzel kezdetét vette a leszakadást jelentő gazdasági kultúrális távolodás a centrumországokban kialakult rendtől. Arccal észak-kelet felé nézünk, ismét hátat fordítottunk Európának.

A zöld mozgalmakban szinte kötelező olvasmány az Ismael című könyv, (Daniel Quin) amely az egész civilizált premodern és modern kultúrális fejlődést egy vakvágányként definiálja.

Elvevő és meghagyó kultúrákról beszél. Arról, hogy a törzsi társadalmak, azon belül is a vadászó gyűjtögető és maximum a nomád társadalmak egy fenntartható rend kultúráját élték, de azok a népek, amelyekben lezajlott a dehumanizációs forradalom, azoknál a népeknél beindult a bolygó elpusztítását eredményező kultúrális folyamat, amely hatékonysága exponenciálisan emelkedik az egyes kultúrális váltásoknál.

Az elvevő mentalitás, amely szerint az ember = eszköz, a föld = termelő eszköz, majd a különböző technikai és információs forradalmak mind hatékonyabbá tették a kultúrális lemaradásban lévő országok és az általuk birtokolt természetet kizsákmányolását.

A GYILKOS mentalitás alatt valami ilyesmit értek. Az a magyar közmondás, mi szerint valaki "Tökön - paszulyon keresztül..." érvényesíti az akaratát, azaz úgy jár az útján, hogy hajlandó letaposni minden útjába lerülő életet, számomra ez a gyilkos megnyilvánulás, ez a gyilkos útja.

Alapvetően japánul van ez a gondolat. Írtam is egy zen történetet, amely szinte szószerinti interpretációja Kenshin Szabó András történetének, amit edzéseken szokott elmesélni erről az egészről. Az általa alapított stílus mellesleg az eszköz és az ember mély kapcsolatával foglalkozik. Alkalmas-e az eszköz arra, hogy az ember elmélyüljön az útjában, a sorsában. Mi az a tudáskörnyezet, amely a kardot, vagy más fegyverek forgatásának tudományát személyiségfejlesztő eszközzé teszi? Hogyan tanítható a japán harcművészeti néphagyomány a fegyveres harcművészetek ezen interpretációjában?

A posztmodern kultúra is foglalkozik a témával, egy magyar-amerikai (Andru Vajna) filmje, a Terminátor  veti fel azt a kérdést, hogy a gépek véletlenül nem-e veszik át az uralmat? Nem lehetséges, hogy a nagyon okos gépek világa majd kiiktatja a zavaró tényezőt, az embert, abból a világból, amely erősen eszköznek tekinti az embert (is). Természetesen ez csak a fantazi világa. A pisztoly nem szokott úgy dönteni, hogy megöl valakit. Mindíg az ember dönt. Az ember és az eszköz viszonya tehát nem megfordítható. Valaki mindíg ott áll a lánc végén.

Ezt a valakit kereste a Mátrix is.

Mégha olyan szervezetekbe bújunk, amelyek eszköznek tekintenek bennünket és eszköznek tekintik önmagukat is, eszköznek a nemzeti költségvetést, eszköznek a Kiotói Egyezményt.

Mégsem nőhet a fejünkre ez az egész?

Tény, hogy a kultúra olyas valami, ami elszakad az egyéntől. nem vagyunk képesek fölé emelkedni, mert mindannyiunkban ott él, másokban is működni fog. Attól, hogy én leváltom, a  saját belső utamon, attól még nem váltottam le a többiekben!

Ez viszont nem jeleni azt, hogy tehetlenül néznünk kell a bolygó pusztulását, sőt részt kell vennünk benne, vagy a kultúránk kizsákmányoló, emberek millióit kirekesztő sajátosságait napi szinten működtetnünk kell.

Ha megtehetjük, hogy lépünk, akkor lépnünk kell! Felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékének, akiktől kölcsön kaptuk a bolygót! Ez a felelősség egyszerre számonkérhető az egyénen, és egyszerre a közösségek, akár a nemzeti kultúra méretű közösségek felelőssége is. Mármint számonkérendő felelősségről beszélek!

 

Nézzük a zen történetet:

 Egy fegyverkészítő a szekerével hazafelé hajt, amint három fiatal ronin az út szélén beszélget. A mester ismerte a három suhancot, tudta, hogy szeretnének útra kelni és kipróbálni önmagukat szamurájként az országot járva.

Készített hát nekik 3 kardot és útnak indította őket azzal, hogy időnként adjanak hírt magukról.

Három év múlva mindháromtól levél érkezett.

Az egyik ezt írta:

Mester kitűnő kardot készítettél! A szomszéd faluban szembe jött velem egy 60 kilos kandisznó, kirántottam a kardomat és kipróbáltam! Úgy suhant keresztül a testén, mintha a levegőbe csaptam volna!

A mester ezt gondolta magába:

- Nahát! Gyilkos lettél fiam! Ezért kellett Neked a fegyver! Bűnt követtem el, hogy kardot készítettem Neked! Lelked sötét tudatlansága az én karmám is!

A másiktól ez a levél érkezett:

Mester! A kardod pártlan! Már négy város dojojában megküzdöttem az első tanítványokkal, és mindenkit legyőztem! Eztán járom az országot és mindenütt kihívom majd a vívókat! Be akarom bizonyítani, hogy nincsen nálam ügyesebb kardforgató!

A mester ezt gonolta magába:

- Nahát, harcos lettél fiam! Azt hiszed, hogy mindenkit le kell győznöd ahhoz, hogy az utadon járhass! A vágy hajt az örökös győzelemre! Leleked tudatlansága az én karmám is!

A harmadiktól ez a levél érkezett:

- Egy városba érkeztem és hallottam, hogy a tanító öreg, és nyugdíjba ment. Beálltam a helyére és kaligráfiára tanítom a gyerekeket. Hogy ne legyen fárasztó a sok ülés, no meg azért hogy őseink hagyományával élő kapcsolatuk legyen a gyerekeknek, ezért minden nap gyakorolunk fakarddal. Néha megmutatom a fiataloknak, hogy igazi karddal hogyan néz ki a mozdulat. Erre használom a kardodat mester! Köszönöm! Tisztelettel meghajlok a munkád előtt minden nap!

A kardkészítő ezt gondolta magában:

- Nahát harcművész lettél fiam! Őseink hagyományát élővé tenni! Segíteni az ifjúságot,  megvilágosodást, utat keresni! Mégsem volt hiábavaló kardot adni nektek!

 

Miért mondom a politikai elitre, hogy civilgyilkos?

Mert azt látom, hogy az életvilággal nagyjából olyan kapcsoltuk mint az első roninnak. Úgy vágják ketté a nekünk civileknek fontos szférákat, hogy fel sem fogják, hogy mit cselekszenek.

A tudástársadalom szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy egy-egy magyar embernek mekkora az informális hálózati részvételi érintettsége.

Világméretekben igaz az amerikai adatsor, hogy minél kevesebb ember szerepel a telefon regiszteredben, annál nagyobb időt töltesz el a munkaerőpiacon kívül, ha egyszer álláskeresővé váltál. Ezért hazánkban, a civic education, és a társadalmi részvétel startégiai ágazatként kellene, hogy működjön, hiszen szélsőségesen individualista kultúra vagyunk!

Otthon is és a nemzetközi gazdasági vérkeringésben is vesztes helyzet, ha valaki begubózik és azt várja, hogy kívülről oldja meg valaki a problémáját. Ezt teszi a nemzeti politikai startégia is. Semennyire nem kíván a hazai emberi erőforrásra támaszkodni! Más népek sikeresen oldottak meg olyan változásokat, amelyben kulútraváltást kellett támogatni egy adott korban. Nálunk értéktelen az erről szóló mozgalmak mondanivalója!

Ezt a keljfeljancsi szemléletet terjesztették a mozgalmaink, és ez a társadalmi hasznosság olyasmi, amit a politikai elitnek feltétlenül likvidálnia kellett? A sajtónak mindenképpen hallgatnia kell ezek létezéséről?

A társdadalmi tervezézés mozgalmak legnagyobb rendszerváltás kori hazai alakja hosszú ideig tanított a Századvégen. Azt lehet modnani, hogy minden pártban és minden jelentős médiában jelentős számú "tanítványa" van. Nagyon haragszik az életművére, pedig az lenne a normális ha élő nemzeti kincsként tisztelnénk a munkáját. Mindent széttép, amit megír, mert azt gondolja, hogy összességében ártott a tanítása.

Pedig a pisztoly nem sül el magától! A pártok civiglyilkos emberekből álló hazai szervezeti kultúrák, de ez nem a Pál Tamás bűne. Egy csöppet sem!

"Az ő kudraca torony magasan emelkedik mások sikerei fölé!"

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr26881898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása