Miután az Országos Cigány Önkormányzat konferenciáján 7 héttel ezelőtt beharangoztam, hogy kimegyek külföldre, volt néhány ellenreakció, amely lépéseket fontolgatott azügyben, hogy maradjak otthon.

Miután mindegyik lecsengett, így egy kicsit eltávolodva a dologtól ezek kitűnő érvek amellett, hogy miért kellett eljönnöm.

Mindegyik segítő szándék jól esett, és tudom, hogy egyik sem akar önmaga karikatúrája lenni, de kénytelen vagyok kritikai hangvételű összefoglalót írni ezekről. Hangsúlyozom, hogy egyik segítő szándékú potenciális partneremet sem szeretném megbántani, nem a személyük vagy a szervezeteik reakciója az, amit kifogásolok, hanem azt szeretném ezekkel az esetpéldákal illusztrálni, amiről egyébként is írni szoktam, egyébként is minél több esetpéldát felvonultatva.

1. Ott a konferencián egy andragógus roma értelmiségi vett rá arra, hogy szerkesszek könyvet a blogomból. Később kiderült, hogy ő politikai államtikár volt, és nemrég olyan autóbalesetet szenvedett, hogy kómában is volt.

Én bolond azt hittem, hogy a roma foglalkoztatási krízis egyik oknyomozó magyarázata miatt érdekes ez a predátor pártokrácia gondolatmenet, erre kiderült, hogy az illető közelről látja, a bőrén érezte, hogy a politika és a maffiamódszerek, azok miként függenek össze. Számára a zsákmányszerző pártokrácia nem egyszerűen a forrásokat eltérítő apparátusi érdekcsoportok elegye, hanem maga a maffia.

2. Felmerült, hogy az egyik országos politikában résztvevő cigány vezető, esetleg pénzt ad a könyvre és a roma vonatkozású munkásságunk publikálására, a mintaértékű közösségfejlesztő roma programjaink bázis és hálózatépítő tevékenységére. Szó volt róla, hogy x z időpontban dönt erről, de ahhoz képest, hogy két héttel tovább martadtam otthon mint terveztem, ez nem következett be. Máig nem.

3. Egy nagy szakszervezet elnöke arról beszélt, hogy ez a részvételi demokrácia módszertani gyűjtemény, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos megközelítésünk, a demokrácia deficittel kapcsolatos könyv, és a bérszinvonal emelkedéssel kapcsolatos startégia keresés nekik is rettenetesen fontos ügy. Benne vannak abban, hogy most nyelvtanulás ügyben kimenjek külfödre, de el tudnák képzelni a velünk való startégiai együttműködést és a könyv kiadására mindenképpen adnak pénzt.

Na ebből sem lett semmi. Az utolsó 2 hétben sorra nem találtunk időpontot a tárgyalások folytatására, majd amikor kijöttem, megírták, hogy nincsenek forrásaik az együttműködésre.

4. Az MTA egyik tudósa egy fenntartható fejlődés hálózatot pátyolgat. Közösség fejlesztési szempontból elég érdekes modell, kell hozzá minden civil elszántság és forrásteremtési tapasztalat. Az a kollega, aki most csinálja, az kilép, januártól kellene a helyére valaki. Ahogy az előző esetben is 2-3 státuszból összerakható volna egy fizetés.

Amikor kiderült hogy ez mekkora, majdnem leestem a székről. Az albérleti díjammal megegyező összeg hangzott el, ráadásul 8 hónapra, ráadásul ösztöndíjban /azaz legyek de jure munkanélküli/, mondjak le arról, hogy eszek, közelekedek, megint ismerjem be, hogy nincsen jogom ahhoz, hogy gyerekeim vannak...

Cserébe legyek egy 1-2 személyes intézet mindenese, arra a reményre támaszkodva, hogy a FF olyan ügy, amire biztosan szerzünk majd forrásokat!

5. A sorból egy kicsit kilóg, de a lelkem valami miatt ide sorolja, hogy az egyetem is megkeresett, hogy a szervezetfejlesztés órán vonuljak már fel ezzel a roma foglalkoztatási kutatási prezentációval, mert a hallgatók nem szokták elhinni, nálunk is vannak belső interkultúrális feszültségek a munka világa / nemzeti kultúra / szegénységi kultúra / nemzetiségi kultúra témában. Írtam a tanáromnak, hogy én ezt most nemigen tudom vállalni... 

6. A Falufejlesztési társaság konferenciáján bemutattak egy embernek, aki vidékfejlesztési startégiai tervezéssel foglalkozik a Váti Kht.- nál. Amikor kirakta a névjegyét, le is predátoroztam menten, de azért elküldtem neki a vidégfejlesztési társadalmi vita anyag linkjét, meg azt a blog cikket, amely bemutatja, hogy mekkora bírka türelemmel vártam, hogy a gyakorlatban kipróbálhassuk ezt a vitaanyagot.

Egy-két hét múlva visszaírt, hogy nagyon jó ez az anyag, és hogy használhatnák-e... A magam szabolcsi parasztgyerek stílusában elküldtem melegebb égtájakra. A Váti Kht. cirka 30 milliárdot stratégiai tervezett el a vidéki szegénység programok és a közösségfejlesztési ágazat orra elől. Én meg altruista hülyegyerek, majd ingyen odaadom nekik az anyagaimat, hátha megvilágosodnak tőle.

Mindez persze szimbolikus, mert ezek az anyagok kint vannak az RDH honlapon, meg itt. Macerás elolvasni.

Összességében tehát két hetet töltöttem otthon feleslegesen. Se a könyvemre nem szereztem egy fillért se, se stratégiai partnereket nem talátam az esetleges visszatérésem időszakára.

Feléltem egy keveset abból a pénzből, amit a kiutazásomra nagy nehezen összekuporgattam. Közel kerültem ahhoz, hogy valamelyik hitelem összedőljön, és felkerüljek a BÁR listára. Ha ez bekövetkezik, 5-6 évig nem kapok otthom semmilyen hitelt, így ezek szerint nem azért jöttem ki, hogy lakásvásárlás ügyben önrészt gyűjtsek 2-3 év alatt.

Ezek szerint minimum 5 évig maradnom kell.

A haza vezető út így meglehet hogy sziklaomlás áldozata lett. Vagy megemelkedett a belépési küszübe annak, hogy hazamenjek, vagy sokat kell addig várni. Addig meg is szokom itt ezt az idegen kultúrát.

Azt persze továbbra is figyelni fogom, hogy a tudásipar otthon továbbra is takarítőnőhelyettesi béreket kínál e szánalmas feltételekkel, meg az is érdekelni, fog hogy lehet-e az értelmes tevékenységekre forrásokat szerezni vagy a predátorok minden porcikáját uralni fogják a forráselosztási rendszereknek...