Amikor hajnalban visszafeküdtem, pár perc múlva egy másik téma ugrott be. Érdekes hogy nekem struktúrák jelennek meg a jobb agyféltekém üzenteiként.
Szoktunk olyan ötletelést gyakorolni tréningeken, hogy egy kifejezéshez magyar szóösszetételeket kapcsolunk, és ízlelgetjük a nyelvünk szimbolikus összefüggéseit.
Időnként hátborzongató felismerés a vége.
Így jártam most az egyesületünk nevével.
Korábban két európai - racionális jelentés tartam kapcsolódott az én fejemben az Állás/pont/ Lakossági Körhöz. Egyrészt beleláthatunk egy társadalmi vitákat generáló, a civileket a saját véleményük kifejtésére ösztönző tevékenységet. Ugyanakkor a szó megbontása jelzi, hogy itt kihangsúlyozzuk a munkaerőpiaci részvétel kérdését. Aláhúzzuk az állás-t, ezzel a zárójelbe tett ponttal. Rokon értelmű szó az állásfoglalás, amely lényegében a pozíció mgfogalmazását jelenti. Innen már közel állunk a politikai versengés és háborúkban használt foglomkészlet nyelvi gyökereinek feltárásához. Elfoglalni valamit a fizikai térben szoktunk. Ebben a szóban, a pozíció - mint szellemi attributum az a valami, amit elfoglalunk.
Ehhez képest teljesen metafizikai magasságokba szökellő élményem volt a nevünkkel kapcsolatban, amikor a PONT - részhez ugrottak be szókapcsolatok.
Ilyenek jöttek:
Nyugvópont
Fordulópont - Forráspont - szinguláris pont
Kiinduló pont és célpont
I. Nyugvópont - középpont - metszéspont
Az álláspont és a nyugvó pont egyaránt azt a metafizikai jelentést hordozza, hogy az egyenes mozgás, a görbülő tér miatt egy tökéletes kört alkot. Visszatér önmagába. A körmozgásnak pedig van egy abszolút közepe, amely nem mozog. A mozgás a mozdulatlanságból ered. Ez a középpont, egy kör átlóinak metszéspontját alkotó középpont szimbolikája. Egy jógamester Miklós Ervin Olivér magyarázta ezt nekünk egy Kultúrkör Szabadegyetemen, egyébként fizikusként végzett, és az emberi rendszerek fejlődéséhez tett hozzá hasonló megközelítéseket a mágikus nyelvünkből.
A keletiek ellentétben velünk a belső műre koncentrálnak. Ott keresnek értéktartamokat és nem az ember vagyona és státusz szimbólumokkal körbebástyázott hatalmával mérik egymást. A zen buddhizmus odáig megy, hogy valóságnak nevezi a belső mű útját, és káprázatnak fizikai világba belelehelt dolgainkat.
Képzeljük el, ha egy japán mester azt kérdezné a budapesti városvezetéstől, kátyú ügyben, hogy kinek a lelke van összetörve? Ki tévedhetett göröngyös utakra? Kinek foltos a sorsa?
A japánok a mozgás, a lendület előtt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanítsanak állni. Sokféle állást ismernek. A tornaórából ismerős kis terpesz, nagy terpesz és vigyázz állás csekély töredéke annak, amit a harcművészetek állás repertoárja mutat. A stabilitás képességére számtalanszor szükségünk lehet. Ahhoz, hogy a mozgásban keresni tudjuk a stabilitást, ahhoz hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat, az önkontrollunkat, ha felmerül a gyanú, hogy el fogjuk veszíteni, tudnunk kell fogalmilag, hogy mi a stabil. Hogy néz ki egy állás. pont.
II. Fordulópont - Forráspont - Szinguláris pont
A szinguláris pont, olyan, mint egy tökéletes dombtetőn álló golyó. Ránézésre lehet látni, hogy ez nem nyugvópont, mert helyzete tarthatatlan. Valamerre el fog indulni és lezúg a lejtőn a kiválasztott irányba. Csakhogy nem ismerjük azt az irányt. Sun Cu felhívta a figyelmet a helyzeti energiából adódó lehetőségek kiaknázására. A mozdulatlanságból kirobban a mozgás. Elindul valami. Elhagyja a statikus állapotát, és blevág a jövőbe. A fizikus erre azt mondaná, hogy csak az én nézőpontomból állt, hiszen tudjuk, hogy egy körpályán mozgott. Lényegében az történt, hogy megváltoztatta a pályáját. Más felé fordult. Megfordult. A harcművészetek közül az aikido használja leginkább a körpályákat és a fordulatokat. Lényegében egy támadó mozgásra úgy reagál, hogy kitér az útjából, követni kezdi, majd önmaga ellen fordítja a támadó mozgást. Visszaviszi egy körpályán a statikusságba. Ehhez használ fordulatokat, pörgéseket. Addíg pörgeti, míg le nem állíthatja. A legyőzöttet leszorítja és megadja neki azt a lehetőséget, hogy új pályára álljon. Olyanra, mely nem támad már.
III. Kiinduló pont és célpont
A nyugati cél racionális agyunk szeret ebben a két pontban gondolkodni. Mutasd meg, hogy honnan, hová! A mi mérlegünk ezért szereti a külső anyagi dolgokat. Lehessen anyagi gyarapodásban lemérni, hogy haladtunk-e előre. Mostanában kezdünk azon töprengeni, hogy a fogyasztással mérő világ vajon tényleg előre visz-e? Nem a pusztulásba? Jól csináljuk mi ezt? Fenntartható ez?
Kell, hogy bennünk legyen a mozgás képessége, de cél nélkül nem tudhatjuk, hogy jó irányba haladunk e. Célokat pedig a jelenlegi helyzetértékelésünkből tudunk levezetni.
Ha most nincs állásom, foglalkoznom kell ezzel, fel kell tárnom, kérdéseket kell feltennem, és válaszokat kell találnom. A közbeszédben ezért fontos elmondani másoknak az álláspontunkat.
Kommentek