A rendszerváltás környékén sok amerikai fejlesztő szakemberrel találkoztunk a civil társadalom fejlesztése a demokrácia építés területén.

Akkor nagy presztízse volt ezeknek a szakembereknek, bár ma már látszik, hogy közöttük néhányan semmit sem értettek ahhoz a területhez, amire felhasználták az országba beáramló forrásokat.

Az utóbbi pár választási ciklus alatt kifejezetten az derül ki, hogy az ottani szerves úton kialakult demokratikus kultúra nem sokkal tart előbbre a hazánkban tapasztaltnál.

A II. szabad választásoknál történt, hogy egy tanárom a választási eredményt sokként élte meg, és azzal jött be az órára, hogy disszidálni fog, mert nem tud egy ilyen országban élni. Az előző amerikai választások után is hír volt a sajtóban, hogy sokan áttelepültek Kanadába, mert leírták a saját kultúrájukat a választásokon tapasztalt populizmus miatt. Inkább az a fájdalmas ilyenkor, hogy mennyire kiszolgáltatott az egyes ember a politikusok nyilvánvaló hazugságaival szemben. Azt feltételezzük, hogy csak-csak intelligensebbek vagyunk, mint korábbi generációk, de persze ezt a gyakorlat időnként erősen cáfolja.

A közéleti állampolgári nevelésnek épen az a célja, hogy felkészítse az egyént a szabad döntésre, a politikusok manipulációival szemben legyen saját értékítéletünk.

Átmenetileg persze be lehet csapni egy népet, de hosszú távon nem. A demokraták győzelme Amerika kijózanodását jelzi.

Biztató ez a jelenség. Annyira biztató, mint amennyire ilyesztő volt Bush két győzelme. Bush győzelme azért volt félelmetes, mert úgy tűnt, hogy a mediatizált közbeszéd uralma és a helyi közösségek klientarista pártokhoz csatolása nyert polgárjogot Bush győzelmével.

Már - már a vallásos fundamentalizmus szintjéig alakult ki olyan szövetség a Republikánus párt és a választói között, ami arról szólt, hogy amennyiben amerikai vagy, akkor ugye ránk fogsz szavazni.

Ez egy olyan érvanyag, amely a falkaállat korunkból hozott ösztöneinkre épít. Teljesen eltakarja, hogy a politikának programok közötti választásokról is szólni kell. Dühödt értékviták és viszonykonfliktusok foglalják el az időt a közbeszédben a valódi problémákat már napirendre sem kell tűzni.

Teljesen lényegtelenné váltak a programok. Hazánkban is kialakult az elmúlt 3 választási ciklusban, hogy a választási programokat elkezdték a lényegtelen semmi szintjére lezülleszteni a pártok.

Ha ezt megteszik, akkor megfosztják a választó polgárt a szabad választás jogától. Megtették! Itt, mi tudjuk, hogy mekkora "divatja lett" ennek a politikai kultúrának. Az itteni választópolgár sokkal kiszolgáltatottabb a politikusok hazug és korrupt hozzáállásával szemben, semmilyen intézményi háttere nincs annak, hogy számon tudjuk kérni a politikusokon azt, amit intézményként tenniük kellene.

Óriási várakozás, hogy lebomlik-e végre a kultúrában újra megerősödött rasszizmus.  Visszatérünk-e a 68-as gyökerekhez? Elkezd-e a fejlett világ abban gondolkodni, hogy a félperiféria és a periféria országaiban is rendet kellene tenni ahhoz, hogy a világ, a biztonság vizeire evezhessen végre!

Biztató azügyben, hogy a világ életében először, az internet adta átláthatóság, eszközként nyilvánult meg a választásokban. Ha az elmúlt 2 választásokon idehaza lett volna 6-8 internetes figyelmi centrum, amely dolgozik azon, hogy a politikusaink ne merjenek arcátlanul a szemünkbe hazudni nap mint nap, ha dolgoztunk volna azon, hogy polgárként megmérjük a pártprogramok és kampánytrükkök mögötti hazugságlufik súlyát, akkor megspórolhatunk volna magunknak egy kis gazdasági - kulturális - politikai összeomlást. Ami bekövetkezett az elmúlt 3 évben.

Bízom benne, hogy az amerikai józanság győzelme idehaza is letaszítja a trónról a korlátoltabbnál korlátoltabb bebetonozott politikai érdekcsoportokat.