A Falufejlesztési Társaság csapatában egy lakossági fórumot - műhelybeszélgetést tartottunk Hetyefőn. Egy helyi civil csoport kezdeményezte az estét, de a polgármester is lelkesen részt vett a fórumon.

A vendéglátóink egy hagyományőrző házat működtetnek, amely egyben tájház is.

A kertben biozöldségek, teafüvek, csalán, almafák.

A szomszéd asszony házityúkból készült húslevessel vendégelt meg bennünket, és több szomszéd beállított süteményekkel is.

Frissen őrölt lisztből kenyeret sütöttünk, (én dagasztottam), a fórum utáni állófogadáson az egyik szomszéd település papja áldást kért rá mielőtt megettük.

Két fórumot tartottunk, egy Jövőműhely 1.1. és egy helyzetértékelő nagy fórumot, amelyen kb. 25-en vettek részt.

Bemutattuk az Uszkai program tapasztalatait és a település értékeiről, lehetséges fejlődési pontjairól beszélgettünk kb 3 órát.

Nagyon erősen kijött a fórumon, hogy van-e összetartás a faluban, sikerül-e összejárni, megbeszélni az ügyeket. Fel sem hoztam a Globe - Hoffstede kutatás adatait, mert a résztvevők önmaguk kerek - perec arról beszéltek, hogy a mi életmódunk egy atomizált társadalom zárkózott életmódja.

Nyilvánvaló volt a felismerés, hogy a szélsőséges individualizmusunktól szenvedünk.  Az is nyilvánvaló volt, hogy vannak azért olyan helyi kezdeményezések, amelyek könnyedén megtörik ezt a diót.

Eleven cáfolata volt ennek a felismerésnek az, amit csináltunk. Mindenki nagyon örült annak, hogy végre szóba állunk egymással, végre beszélgetünk, végre meghallgatjuk egymást.

Egy helyben lakó, egyébként sümegi önkormányzati képviselő, aki egyébként székely, és a nagyapjától hallotta a címben szereplő mondást adta meg a fórum mottóját.

Felemelő volt ez az egész nap. Mindannyian tanultunk és élményt kaptunk ebből a találkozásból. Remélem, hogy sok ilyen műhelymunka követi még ezt a kezdeményezést.