Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Megjött az első visszajelzés a kiadvánnyal kapcsolatban. A NOE semmiképp nem járul hozzá, hogy az Összefogás Szociális Parlament demokrácia deficit ideiglenes bizottsága jelentéseként tituláljuk a megfogalmazott problémákat.

Ma reggel írtam egy nyugodtabb hangvételű bevezetést, amelyben megpróbálom felkészíteni az olvasót arra, hogy mit is várhat a könyvtől.

A könyv arra keresi a választ, hogy a nemzeti politikai kultúra, amelynek kulcsszereplői a politikusok és a média, de az emberek hétköznapi mentalitásaként realizálódik, miként ágyaz meg a korrupció és a háttéralkuk demokráciájának. Az utcai őrjöngések 2 éve után mit kell féltenünk, a ránk boruló káosz miatt? A civil érdekképviseletek szerepe mi lehetne a korrupció esetleges visszaszorításában?

El tudnánk-e indulni Európa irányába, azaz képesek vagyunk-e a szociális piacgazdaság felé vezető útra lépni? Meg tudjuk-e fogalmazni önmagunk számára, hogy a környezetünk számára mit jelent a tudás alapú társadalom jövőképe? Magát az együttműködés intézményét képesek vagyunk-e annyira komolyan venni, hogy az jelentsen 1- 1,5 millió új munkahelyet és a jelenlegi bérszínvonal négyszeresét? Képesek vagyunk-e a koorporativizmus társadalmát megalkotni a jelenlegi levitézlett mutyiországból?

Azok a mozgalmak amelyekben 20 éve dolgozom, ezekkel a témákkal foglalkoztak.

Teljesen a margóra szorultunk, elpusztultak a módszergazda szervezeteink, megszűntek a helyi közösségeket hálózatba tömörítő országos ernyőszervezetek, ezzel a demokrácia fejlesztő társadalmi tervezés jelentősen visszaszorult a közösségfejlesztő terepmunkában.

2004-ben azt gondoltam, hogy mivel 2-300 milliárd Ft humán fejlesztésekre megcímkézett EU forrás jön majd éves szinten az országba, így a foglalkoztatás környékén lezajló, integrációs teljesítményeket igénylő kihívásokhoz újra hozzáférhetővé tesszük ezt a módszertant.

Tévedtem abban, hogy ez lehetségesnek gondoltam!

A blogom nyelvezetét ezért áthatja a személyes keserűség, a szellemi  irányzatunk eszközeinek marketing munkájából adódó kudarcok kivetítése a forrás elosztó folyamatokra.

Nehéz olvasmány ez így. Nem is várom, hogy egy politikus vagy egy civil közéleti szereplő bólogatva végig tudja olvasni. Ha felbosszantok valakit, akkor kérdezzen!

Ugyanakkor ennek a demokrácia deficit témában írott könyvnek az a célja, hogy megvitatható hipotéziseket állítson fel.

Nevén nevezze a legfontosabb betegségeket, amelyek miatt a demokráciánkkal nem lehetünk elégedettek, vagy amelyek miatt a hazai "együttműködés kultúrája" időnként kezd már életveszélyessé válni!

Cinikus stílusomban lehúzom a kereszt vizet a politikáról, a médiáról, sőt magunkról is. A civil szerveződéseket is felelősnek tartom az elmélyülő válság előidézéséért, bár leginkább a maffiakultúra irányába tolódó parlamenti pártok áldozatainak tartom a civileket.

A diagnózis fő tézisei a következők:

1. A Kádári diktatúrából örökölt mentalitásunk nem támogatja a tömeges állampolgári részvételt. A hazai civil önszerveződések nem képesek megfékezni a pártokrácia kontroll mechanizmusokat kiiktató tevékenységét, ezért a hazai demokráciában a civilek súlytalanná váltak, a pártokrácia megszállta, maga alá gyűrte, szekértáborokba kényszerítette a civileket, a médiát és a tudományos discurzus szereplőit.

2. A demokráciát tisztán tartó szervezetek finanszírozása, és a kommunikáció szervezésének technikai lehetősége, mint befoglaló keret nem támogatja a tömeges civil részvételt, ami látszik a pártok méretén (a hazai pártok tized akkora méretűek, mint például a szomszédos Ausztria pártjai), és döbbenetes módon a többi demokráciával ellentétben, nálunk a pártok taglétszáma messze meghaladja az összes civil aktivista létszámát! A közélet tehát a pártokra koncentrálódik, kirekeszti a helyi önszerveződéseket, kiirtotta a politika független szereplőket. A létező demokratikus kontrollmechanizmusok nem működnek. Elképzelhetetlen, hogy a pártok belső demokráciája leváltsa a korrupt vezetőket, inkább az várható, hogy a helyi önkormányzati vezetők is tömegesen a korrupció útjára lépnek. A fejlesztési források elosztásában ez azt jelenti, hogy a túlárazott autópályák korát felváltja a túlárazott iskolafestések kora.

3. A kultúra mint befoglaló keret súlyos problémákkal küzd. Köze lehet a régió országaihoz mért határozott lecsúszásunknak ahhoz, hogy világviszonylatban, (61 országban futó nemzetközi összehasonlító kutatás Globe és Hofstede adatairól beszélek),

• Az egyik legkudarcfélőbb mentalitású nép vagyunk!
• Az egyik legindividuálisabb nép vagyunk!
• Az egyik legkevésbé humán orientált nép vagyunk!
• Az egyik leginkább bizonytalanságtűrő nép vagyunk!
• Az egyik legkevésbé jövő orientált nép vagyunk!
• Az azért élek hogy dolgozzak vs. azért dolgozom, hogy éljek férfias - nőies skálán az egyik legnőiesebb kultúra vagyunk.

4. A jóléti társadalom, az információs társadalom és a tudás alapú társadalom egyre színesebb humán szolgáltató szektort feltételez. Nálunk a nonprofit szektorban foglalkoztatottak száma 2%, míg máshol 8%, annak ellenére, hogy máshol az aktív korú népesség 70-80%-a szereplője a munkaerőpiacnak, míg nálunk 50-45%. A reálbérek hosszú távú stagnálása, a diszkrecionális jövedelem hányad tömeges hiánya ellehetetleníti a felsorolt három gazdasági - társadalmi berendezkedés és kulturális állapot kibontakozását. A politikusok és az ország gazdasági vezetői ezért óriási bűnt követnek el, amikor blokkolják a reálbérek drasztikus emelkedését.

5. A politikusaink, és a közemberek is egyre kevésbé tisztelik az intézményeket. Különösen az együttműködéssel és a neveléssel összefüggő intézményességek hiánya válik versenyképesség csökkentő tényezővé. A pártokrácia ideológus érdekcsoportjai bármikor tudnak szónokolni a nagy nemzeti kultúraváltás szükségességéről, de közben kiirtották az ilyen innovációkkal foglalkozó szervezeteket, és semmiféle érdemi tartalmi fejlesztés nem folyik sem az oktatásban, sem a munkahelyteremtés területén.

6. Mindezeknek a tényezőknek egyfajta negatív szinergiája van. Peter Senge 4+1 feltétellel körülírta, hogy egy szervezet mikor - hogyan mond le arról, hogy az erősen az emberi erőforrás kreativitására tudjon támaszkodni. Sarkítva a következő kulcspontokat emeli ki a tanuló szervezet peremfeltételeit megfogalmazva, ezek a pontok a foglalkoztatáspolitika körüli civil discurzusban inkább sötét foltok, mint rendben lévő területek: