A tegnap összetákolt modell birizgálja a fantáziámat egy-két oldalról.
A szocializmus alattvalói mentalitását elvileg a polgári mentalitásnak kellett volna felváltani.
Azon kívül, hogy nálunk a szervezeti kultúrák nálunk szankcionálják a problémák kimondását, tehát lenevelnek a polgári mentalitás kommunikációs alapjairól (Pál Tamásék kutatása), sokat hallottam kamasz koromban arról, hogy a francia felvilágosodás körül író filozófusok kifejtették anno, hogy a polgár vagyonos, független és akár a nemesnél is felelősebb.
Valami dereng, hogy nálunk a polgárok bevonása a döntéshozatalba egy olyan vagyoni cenzushoz volt kötve, amely az emberek 80%-át kizárta a szavazópolgár státuszból akkor, amikor beveztték az "általános" választójogot.
Értelme van a döntéshozatalból eleddig kirekesztett rétegeket bevonni a döntésekbe, különösen, ha igénylik (jelzik a forradalmak), a jóléti társadalmak utáni innovációk polgárai meg egyenesen nem élnek meg erőteljes öngondoskodás és erőteljes önszerveződés képessége nélkül.
Nos, hogy is néz ez ki nálunk a rendszerváltás után?
Mennyire lehet a vagyonosodott rétegre számítani a hazai demokráciában? Ha mindenki tudja, hogy a jelenlegi parlamenti pártokrácia a szemünket kilopja, kik fognak új erőt szervezni?
Milyen mentalitás kellett a hazai vagyonosodott rétegbe való bekerüléshez?
Ha a politikusaink végérvényesen elkurvultak, és már olyan mértékben hordják szét a közpénzeket, olyan mértékben ignorálják a jogrendet, hogy ezzel már mindenki tisztában van.
Az az érzésem hogy nálunk a kisvállakozó is a predátor helyi változata. Neki is a tapasztalata, hogy az versenyképes, aki képes a közjót teljesen figyelmen kívül hagyva a saját gazdagodására koncentrálni.
Neki is az a mentalitása, hogy lehetőleg senki ne lásson bele a működésébe, cserébe ő se néz oda, amikor a politikusok vagy a köztisztviselők lopnak!
A demokráciaépítő mozgalmak így nem csoda ha kipusztultak. A pártokrácia kifejezetten ellenséges érték tartományba tartozik, a vállalkozók pedig hozzák az alattvaló mentalitásunkat négyzetre emelve a világ leg szélsőségesebb individualizmusával.
Ki tartana fenn ilyen mozgalmakat, akár csak magnak, akár az indián rezervátum szinten? A predátorok, vagy a vállalkozók, vagy a szegények családi kasszája?
Gyakorlatilag az a kérdés merült fel, hogy a társadalmi tőke, kulturális tőke és pénztőke szűkében lévő alsó középosztály, akik ma már kevesebb bevételből gazdálkodnak, mint amiből meg lehet élni, miért nem szervezte meg magát a predátorokkal szemben a családi kasszája terhére?
Négy éve Laki László ifjúság szociológus tartott egy könyvbemutatót. Arról panaszkodott, hogy a jelenlegi magyar társadalomban már a szociológia klaszikus (pl. Weberi) fogalmait sem lehet elővenni. "Mi az a középosztály?" "Ki a polgár?" Ki a jobb meg bal? Melyik szociálisabb? Melyik árt nagyobbat a nemzeti öntudat fejlődésének?
Kommentek