A különböző mozgalmakban meg lehet figyelni olyan figurákat, akik az összejöveteleken azért nagyon tájékozottak, mert ott vannak más fontos összejöveteleken. Soha sincs semmilyen véleményük semmiről, de szívesen elmondják, hogy máshol más körök mit gondoltak hasonló témákról.

A Pál Tamás -féle mozgalmakban a belépési nyilatkozaton színt kellett vallani azügyben, hogy kik azok, akik csak pártoló tagként "teszik be az energiáikat", vagy hajlandóak dolgozni is, vagy akár a célok kitűzésében is szívesen részt vesznek. A minősített tagság intézménye ilyen módon megszűri és elkülöníti egymástól az eltérő motivációjú rétegeket.

Abban is segít a minősített tagság, hogy a képzéseket a megfelelő helyre telepítse. Mindenki szereti az önkiteljesedést támogató tréningeket, de ez a rendszer a koordinátorokat iskolázza be annak érdekében, hogy összerázódjanak, közös nyelvük - témáik alakuljanak ki, esetleg azonos módszertani eszköztár használatában legyenek jártasak.

Pénteken, amikor úgy jártam, hogy módszertani felkészítő tréninget akartam tartani, de kiderült, hogy ennek nincsenek meg az alapjai, felmerült bennem a kérdés, hogy az a mozgalom, vajon képes-e beazonosítani a koordinátor figuráit? A tréningen megjelenők azért jönnek, oda, mert szeretnének ismerkedni a többiekkel, meg a helyi kultúrával, vagy adni akarják az önkéntes energiáikat az ügynek?

Az utánam következő tréning alaposan kihangsúlyozta a pénzügyi fenntarthatósági aranyszabályt, hogy az a szervezet, amelynek csak felélő projektjei vannak, amely nem alakít ki termelő ágazatokat, az automatikusan forrásfüggő pályára áll, tehát elég hamar előállítja önmaga tehetetlenségét. Behoztam azt a szimbólumot, hogy a szervezeti HR csupa olyan figurát gyűjt be, akik enni - inni és az akol melege miatt járnak be, kizárólag etetni és gondoskodni kell róluk, vagy maguk is hozzájárulnak a rendszer szükségleteinek megteremtéséhez. Bocik, vagy fejőstehenek?

Az emberi erőforrás gazdálkodás szempontjából nagy jelentőssége van annak, hogy a képzésekre fordítható időt és energiát képesek vagyunk-e arra a célcsoportra fokuszálni, akikbe megéri befektetni, akik viszonylag rövid időn belül alkotó részesévé válnak a szervezetnek. A civileknek olyan szervezeti kultúrákat célszerű kialakítani, amely erősen támaszkodik az emberi erőforrásra. Legtöbbször semmink sincs, csak az emberi tőke!

Azért jó a minősített tagság intézménye, mert legalább információt ad az egyén motivációs bázisáról!

Lehetővé teszi, hogy fair szerződés jöjjön létre a mozgalom és az aktivista között. Az önfejlesztési lehetőségekért cserébe magas szintű felelősségvállalást és aktivitást.

Ez a korrekt szerződés nagyon jól működött a Kultúrkör mozgalmaiban. A make or buy dilemma itt egyértelműen a megcsinálom oldalra billen.

Ezért nagy ezeknek a mozgalmaknak az elit rekruitációs gyűrűző hatása.

A kultúrkörön belül sokszor megkapom, hogy azért a mi témáink - módszereink nem mainstream fogalomrendszerek, így természetes, ha rajtunk kívül senki nem érti ezeknek a módszereknek a hasznosságát.

Én általában vissza kérdezek ilyenkor, hogy tényleg nem mainstream:

• demokrácia deficit
• tudás alapú társadalom
• a fenntartható fejlődés
• a pártok elképesztő korrupciója
• a munkahelyteremtés

Ezek tényleg, a teknősbéka hátrafelé futtatás jellegű társadalmi problémák?

Szerintem nem! Inkább arról van szó, hogy a Kultúrkör tudásbázisa hajlandó leértékelni magát, hajlandó 10 évre az asztalfiókba tolni egy-egy kulcsfontosságú fogalomrendszert. Eltűrjük, hogy 10 szolgáltató szervezetünk közül 8 éhen haljon. Eltűrjük, hogy valaha évi párszáz helyzetben elsütött módszer, ma háromévente 1-2 alkalommal legyen poén ebben az országban. Eltűrjük, hogy az EU pénzeknek ne a 30%-a költődjön humán tőke beruházás területre, hanem kevesebb mint 3%.

Aztán koppanunk, amikor egy-egy civil képzésen kiderül, hogy a civil vezetőknek nem sok T csoport élményük van, vagy egy teljesítménymotivációs tréningen azt tapasztaljuk, hogy a közösségi vezetőknek nem különbözik a teljesítmény motivációja az átlag (borzasztó) színvonaltól. Látványos a tudás-intenzív mozgalmak kipusztulásának hatása a civil vezetői térben. Előrevetíti, hogy mekkora hatalmas felkészítésre lenne szükség mondjuk ahhoz, hogy a 89-es színvonalat elérjük.

Azt gondolom, hogy tudományos discurzus vagy a sajtó, vagy a civil forrásokat elosztó mainstream leveszi az úját a világ fejlődésének ütőeréről, ha tovább blokkolja ezekről a témákról szóló közbeszédet.

Ez nagyban is és kicsiben is, tehát egy-egy konkrét szervezeten belül is csakis a szélre sodródáshoz járul hozzá! Ebben az országban a biciklitároló esetek alkotnak mainstream csoportokat és a biztonsági rendszerről szóló discurzusokat szorítják ki a közbeszédből!

Sikeresek ebben! De meddig?