Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Már napok óta jár az agyam azon a témán, hogy megmutassam az egyik kulcsmomentumát a munkaerőpiaci humánfejlesztések körüli anomáliáknak.

A tegnapi vicces cikk mutatja, hogy a hazai politikusok és szakmai érdekkéviseletek számára fel sem tűnik, ha humán infrastruktúra fejlesztési pénzekről törlik a humán részt, és szobafestésre költik el azokat a forrásokat, amelyeket az (egyes ember) belső mű korszerű átlakítására kellene elkölteni. Magyarul szervezeti felkészültségekre, tudásintenzív fejlesztő csoportok termékfejlesztésére, a szakmai hálózatok, különösen a képessétevő területen dolgozó szakmai hálózatok felkészültségének fokozására, általában a civil (tehát az életvilághoz közeli) informális hálózatok cunami szerű előretörésére, munkaügyi disszeminációra.

Még azok a progamok is, amelyeket képzésekre költ a kormány, kizárólag az ipari társadalom olyan ágazataira készít fel, amelyek már az ipari-jóléti társadalomból is kikoptak. Ezért van munkaerőhiány ezeken a területeken, mert az embereknek eszükben sincs annyi pénzért olyan munkát végezni! Még akkor sincs, ha vonzó fizetést tesznek az orruk elé (pl 140-160 netto egy esztergályosnak)!

Ez egy olyan kultúrális univerzálénak a hazánkban is ható gyakorlati következménye, amit a középiskolát (vagy azt sem) végzett polgáraink értenek, a politikusok és a munkaerőpiaci szakmai érdekképviseletek, vagy a munkaügyi központok munkatársai meg nem.

Szerintem a tudományos discurzus szereplői és a civil mozgalmak - hálózatok szereplői előbb utóbb azért csak - csak fölborítják a pártok és a velük kommunikáló civilek közötti civil életvilág ellenes működés fenntartására irányuló együttműködését. Azért, mert zsákutca a civil társadalom nélküli ország víziója! Zsákutca az integráció ellenes munkaerőpiaci fejlesztések politikája! Tudástársadalom elleni gazdasági merénylet eltéríteni a humánfejlesztések 300 milliárd forintjának 98%-át a tudásintenzív fejlesztésektől!

Egy munkankélküli és az ő telefon regiszterében lévő kapcsolati háló között van egy szoros teljesen szignifikáns kapcsolat. Minél hosszabb az a telefonlista, annál rövidebb a munkaerőpiaci reintegráció idő intervalluma.

Számunkra, magyarok számára van másik X oka annak, hogy a közösségiséget mint olyat nem kellene telejsen a sutbadobni, elpusztíani, megszállni, mint ahogy az MSZP - SZDSZ kormány teszi, és ahogy tette ezt a FIDESZ kormány 10 éve.

Amikor az ország nekigyűrkőzik egy olyan kihívásnak, hogy most akkor

• foglalkoztatási paktumokat fogunk kötni (ROP)
• kísérleti foglalkoztatási kezdeményezéseket fogunk csinálni (EQUAL)
• tranzit foglalkoztatási szervezeteket fogunk létrehozni (HEFOP)
• mentor programokat hozunk létre (HEFOP)
• integrált szolgálatói hálózatokat hozunk létre (HEFOP)
• támogassuk az élethosszig tartó tanulás (iletve az ezt eredményező szemléletformálás) elterjedését (HEFOP)
• helyi gazdaságfejlesztési -felzárkózási stratégiák alapján
• lépjünk hármat hátra, kezdjünk valamit a tömeges mélyszegénységgel,stb. stb. stb.

vizsgáljuk meg, hogy a szolgáltatások teljesítményének kibontakozását milyen tényezők segítik vagy gátolják.

Ezek olyan tenyeres talpas humánszolgáltatások, amelyek igen felkészült szolgáltatók kezében tudnak beilleszkedni egy helyi közösség életvilágába.

Gyakori, hogy nagyon sokat kell tanulni, amíg eljutunk abból az állapotból, hogy fogalmunk sincs mi az a mentor szerep, abba az állapotba, hogy jó mentorok vagyunk.

Az egyik leg sikeresebb tranzit képzésekkel foglalkozó szolgáltató azt mondta, hogy még a 4. évben is rengeteget tanultak erről a munkáról. Ehhez képest hazánkban semmi de semmi nem készíti fel az új belépőket ezeknek a bonyolult szakmai tartalmaknak az előállítására, ezért gyakran előfordul, hogy nincsen hatás specifikus tartalmuk! (MTA kutatás & mentor programok).

Azt kellene megvizsgálnunk, hogy amikor egy-egy ilyen kulcsfontosságú tudásbázis nem jelenik meg a humánszolgáltatás elvégzésére vállalkozók között, akkor ennek mi az oka?

Bizony azt kell mondanunk, hogy a zéró humánorientáltságú kultúránk itt is működik. A politikusok és a szakmai érdekképviseletek nem ugranak egymás torkának, ha a tudásmegosztás pénzei nem jelennek meg a fejlesztéspolitikában.

A HEFOP-os tranzit foglalkoztatás új belépői, vagy a LEADER döntéselőkészítéseket végző szakemberek, vagy a mentor programok végrehajtó stábja általában laikusként csöppen egy papíron készen lévő program végrehajtásának a kellős közepébe.

Ha japánok lennénk, tudnánk, hogy felkészületlenül nem lehet szemléletformáló produktum előállítására vállalkozó ügyre sikeresen vállalkozni. Náluk megvan a "győzni, mielőtt a harc megkezdődött volna" mítosza, ami felkészültségről, mégpedig a szervezet felkészültségéről szól! Ők hisznek a képzésben! Nálunk a 98-as fejlesztéspolitikai paradigma első körben a képzésmániás mozgalmakkal - szellemi áramlatokkal végzett!

Maga a pénzosztó struktúránk olyan, hogy tiltja a stábok szakmai felkészítését. Sem a projektek előtt, sem a projektek alatt nincsenek források, amelyek lehetővé tennék a fent felsorolt segítő tevékenységek szakmai tartalmának kikristályosítására időt és pénzt szánjon egy szervezet, és országos felkészítő programok sincsenek.

Maga az intézémnyesült civil szolgáltató szervezetek életvilága is olyan, hogy nem tudnak szétválni az alapítók és a végrehajtó stáb közötti funkciók. Az EU csatlakozás után 4 évvel még mindíg ott tartunk, csakis az alapító hite és a családi kasszájának tűrőképessége tarthat a piacon szolgáltatókat. Itt persze nem azokról beszélek, a pártokrácia rabló projektjei, amelyek 0 szakmai tartalommal vállalkoznak programok végrehajtására, és egyetlen a céljuk a "fogd a pénzt és fuss!"

Egy hazai civil szervezet nem tudhatja előre, hogy vállalkozhat-e arra, hogy 4-8 főre növeli a végehajtó stábját. Különösen nagy nemzeti öngyilkosság ez a hálózatépítő szervezeteknél, a humánszolgáltató tudásbázisok terjesztőinél, vagy a helyi fejlesztéseket végző bázisdemokratikus hálózatoknál.

A civil humánszolgáltatók finanszírozásának hektikussága miatt nálunk nem szerveződött meg a paktum készítés, a tranzit modell helyi működtetése, a LEADER integráicó, a telepes program megszervezése, a tanoda modell működttetetése, a szociális szövetkezet - közösségi vállalkozás létrehozása stb. stb. képessétevés humán infrastuktúrája.

Bezzeg Zuschlag bórker-hálózatból meg van 6!

A legnagyobb országos topszervezetek is akkora anyagi gondokkal küzdenek, hogy nem tudják a fejlesztő kapacitásokat kitenni a piacra.

A Magyar LEADER Szövetségnek például nulla munkatársa volt és nulla képzési programra nyert forrásokat, miközben ez a szervezet integrálta a kísérleti LEADER-ben résztvevő szervezetek munkatársait. Bázisemberek a családi kasszájuk terhére oldják meg, hogy egy tudásbázis elterjedjen. Ráadásul ezek olyan civil vezetők, akiknek sokszor a bázisközösségükben is nagy gondot jelent egy-egy új profil megjelenése, az hogy áttranszformálódjanak bázisemberből hálózatépítő emberré. Otthagyják a sokszor 4-5 profillal üzemelő helyi tányérpörgető mutatványt és nekiálljanak egy országos tányérpörgető vándorcirkusz kiépítésének.

Hogy volt ez az Országos Tranzit Foglalkoztatási Egyesület esetében?

Hogy van ez a főként mentor szolgálatokat kiszolgáltó EU HÁló vagy Godiusz Programban?

Jól haladunk a foglalkoztatási paktumokkal, vagy az EQUAL foglalkoztatási kísérleteinek országos programmá dúzzadt diszeminációjával?

Hogy van ez a telepes programnál?

A civilgyilkos pártokrácia abban nagy ász, hogy létező szakmai műhelyeket, a piacon elérhető tudásbázisokat kipusztítson a láthatóság az elérhetőség tartományából.

Abban, hogy láthatóvá, érthetővé, elérhetővé tegyen valamit, abban már semmi előrelépést nem lehet látni.

Az oktatásban nagyon szépen lehetett látni, hogy egy HIt paradigma szerint működő 4-6 év után, egy egy éves hIt fejlesztés, egyenesen zsuppolja a szervezti kultúrát hiT szervezti kultúrába.

A tanuló szervezeti paradigma szerint folyó kultúra fejlesztésre jött egy TQM egy év, majd egy év mulva már nem lehetett képzést tartani ugyanannak a tantestületnek, aki pár éve még lelkesen fogadta fejlesztéseket. Ebbe persze országos tudástársadalom lejtő is van! A rendszervcáltáskor az értelmiség széles rétegeivel lehetett élő discurzust folytatni olyan témákról, amelyeket ma már kínkeservesen nem lehet napirendre tűzni még a civil közegekben sem.

Hasonló folyamatokat látok a civil vezetőképzés piacán! Vert helyzetben vagyunk! Ránkszámoltak! és nem bírunk felállni!