Az olimpiai záró ünnepséggel egyidőben már is elkezdődött a hazai politikai folklór pofozkodáshadjárata. Menten felfordult a gyomrom, ahogy a politikusokat megláttam nyilatkozni. Amiket mondnak és ahogyan mondják...

Én a magam részéről nem tartom szégyennek azt a 21. helyet a 204 ország közül.

Az idei olimpia adott nekem valami nagy kicset. A kisebbik lányom életében először nézett végig meccset. A női vizilabda válogatott holland - magyar meccsét. Szoros volt, és vesztettünk. Ez volt az a pillanat, ahol a csapat letaszíttatott a trónról. A vizilabdás lányok sírtak a végén. Sírt a lányom is. Engem is mindíg lenyűgöz amikor azt látom, hogy mekkora empátia érzék mekkora érzelmi inteligencia van benne.

Eszembe jutott, hogy én a Moszkvai olimpiát láttam először a TV-ben. A nagymamámnál nyaraltunk, akitől kikaptunk, mert a tulipános ládából kiszedtük a menyasszonyi fátylát és szellemesdit játszottunk vele. Annyira ellentétes az ő személyiségével az hogy elővette a fakanalat... nem is tudtam komolyan venni, mert tudtam, hogy szeret. Amolyan "jó kis balhé" emlékképem van róla, pedig arra is emlékszem, hogy kaptunk a fenekünkre a bátyámmal együtt. Ma már én is félretenném a valódi önmagam és erőteljesen kifejezném egy gyereknek, hogy legyen szives tiszteletet mutatni a hagyományainkkal szemben.

A kezembe került a nagyobbik lányom rajzgyűjteménye, köztük egy március 15 témájú a mostani második osztályból.

Van rajta 4 db magyar huszár, meg egy huszárkutya, és 3 db kékhuszár, meg 1 szintelen hulla.

A nyertes - vesztes arány a következőképpen néz ki:

• 4 db magyar huszár :GYŐZTES
• 3 DB sógor huszár: KAMPEC
• 1DB szintelen hullát: éppen falatozzák
• 1 db huszárkutya: éppen falatozik

Látom, hogy az archaikus nemzeti érzelem megvan a leányban!

És ennek apaként és polgárként örülök!

Amikor viszont a pártpolitikusok megragadnak ezen a szinten... brrr. Korszerűnek és elfogadhatónak tartják hogy falkaállat korunkból örökölt indulatokkal viszonyuljunk más népekhez, vagy a társadalmunk más csoportjaihoz, vagy a más pártokhoz, akkor összeszorul a gyomrom. Sajnos a jelenlegi poltikai elit szinte semmi más eszközt nem ismer, csak a másik pusztítóimázsának felépítése. Most is egyből elkezdték ezt az undorító rebarbarizáló kampányt.

Ugyan az a párt, aki időnként bepróbálkozik azzal, hogy érzékeltesse a néppel, hogy foglalkozni kellene a sikerorientáltsággal mint olyannal, mert életveszélyesen kufarcfélő nép vagyunk... nem azt a lehetőséget látja ebben a helyzetben, hogy;

Milyen jó, hogy még mindíg a fölső 10% utáni első nép vagyunk az olimpián! Ahhoz képest, hogy a sikerorientált - kudarcfélő rangsorban mi vagyunk a 3. leg kudarcfélőbb nép ez elképesztően fantasztikus teljesítmény! Legalább valamit fel tudunk mutatni!

Ha ennek a pártpofozkodásnak következménye az elharapózó fizikai erőszak, akkor azügyben meg elszámolni valóm van ezekkel, hogy itt károkozás történik. Közjószágokat rombolnak le!

Amikor választaniuk kell 2 kommunikációs irány között: el kell dönteniük, hogy az olimpiai eredményünk az a "pohár félig tele van" vagy "félig üres" - irányú-e, -

Amikor válassztaniuk kell, hogy a "Viktor a sikerkirály sikerország nagy vezére" irányba használják fel a kommunikációs helyzetet, vagy nekiállnak bizonygatni, hogy a "másik falka már megint bemutatta, hogy mekkora nemzetgyílkos". Akkor ugye kétség nem fér ahhoz, hogy melyiket választják. Nincs ezekben a kommunikációs szakemberekben semmi empátia!

Már megint nem érdekli őket a siker! csak a vér és a pusztulat! Az a fontos ÉRTÉK számukra!

Muszáj ezt a záróünnepség befejezése előtt elkezdeni?

Nem örülhetnénk egy pillanatra annak, hogy ott vagyunk az élvonalban?