Reggel bekapcsoltam a TV-t, hogy megnézzem mennyi az idő, ugyanis a faliórám megállt. Kiderült, hogy lekéstem az edzést, pedig ez még egyszer sem fordult elő velem, viszont kárpótolt, hogy Csaba László éppen arról beszélt, hogy a mentalitásunkban milyen akadályai vannak a gazdasági fejlődésnek.

Nekem is kedvenc témám, hogy a Japánok mennyire fegyelmezetten be tudnak szállni a metroba vagy a repülőgépre, míg nekünk individualista népeknek, ez kétszer annyi idő, és csak fele annyi ember fér be! A TQM ügyben ért megvilágosodásom épp a Japán és a Magyar mentalitás szembenállásából született. Ha sikerülne olyan mérőeszközt csinálni, ahol az individualista - kollektivista és a férfias - nőies attitűdöket bemérhetjük, akkor kiderülhet, hogy mennyire intézményességtagadó egy-egy ember. Ha egy szervezet csupa intézményességtagadóból áll, akkor ott előbb szemléletformálásra - vezetőképzésre van szükség, mert a szervezeti struktúra - szervezeti kultúra oldalról nehéz elindulni. A bázisdemokratikus mozgalmaknál jobbnál jobb közösségi (politikai) szocializációs gyakorlatok vannak arra, hogy egyént bevezessék a kultúrába, de a cégeknél ez nem mindíg ilyen zökkenőmentes!

Beszélt arról, hogy alapvetően az a különbség a magyar és a más népek gazdaságfejlesztési stratégiája között, hogy máshol a gazdasági szereplőket hagyják dolgozni. Nálunk a családi vállalkozások attól rettegnek, hogy x + Y + Z hivatalnokok mikor jellennek meg és mikor tilttják be a napi tevékenységet.

Elmondta, hogy nem termelékenységi kérdésekben jobbak példál az amerikaiak. Egyszerűen több a gazdasági szereplő arányaiban. Nálunk szerintem másfél - kétmillió ember szereplője a gazdaságnak, ezek tartják el a hétmillió inaktív és egy éve még 1.800.000 ma már talán másfél millió állami alkalmazottat.

Érdekes finálé volt, hogy a sikerességhez való hozzállásról mondott néhány gondolatot. Azt mondta, hogy mi magunk közé fogadjuk, aki lassabban köti be a cipőfűzőjét, és feltétlenül kirekesztjük azt, aki gyorsabban köti be a cipőfűzőjét!

Na majd Orbán augusztus 20-án kiáll egy tríbünre, megrázza a kagylós csörgődobját mind a négy égtáj felé, és belénk lehelli az 1000 évig tartó sikerorientált attitűdöket!

Milyen jó lesz nekünk!