Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Személyközpontú oktatási reformkísérlet a 100 évvel ezelőtti Oroszroszágban

2008.07.31. 12:02 :: Saman

A humanisztikus iskolareform kísérlet tündöklése és bukása
(Iván Kosztya naplója alapján)


A Szovjetunió alakulásakor volt egy komoly fellángolása az oktatási átrendeződésnek. Az életre nevelés jegyében, az elvtársak bevezették a személyközpontú iskola modelljét. Az órákon élő nyúllal prezentálták hogy milyen is a nyúl, a demokráciát úgy tanulták, hogy demokratikusan döntöttek a dogokról, ám egy idő után mindez úgy elharapózott, hogy az iskola áthelyezte működését Szásáék permanens házibulijába.

A szülők aztán elérték, hogy az iskola csinálja vissza magát iskolává, és ezt az  életre nevelés izét pedig tegyék be egy tantárgyba, amit komplexkának neveztek el. Ez volt az az óra, amin a gyerekek jól kitombolhatták magukat föloldódva a többi óra nyomása alól. A hazai oktatás technika órája innen származik.

A korabeli források szerint a nyugati értelmiség a csodájára járt a dolognak. Akkor még nem lehetett tudni, hogy pár év múlva a szocializmus üres és (a humanisztikus emberi viszonyok számára) halott rendszerré válik. Akkor még úgy tűnt, hogy ez itt tényleg az "új ember kovácsa" iskolakísérlet, amely szakít az elidegendett - bürokratikus szervezeti keretekkel. Makarenkó ekkor szedte magába mindazt, amiből a pedagógiai gyakorlata keletkezett.

A dolog amiatt érdekes számomra, mert érv lehet ahhoz, hogy nem szabad felrúgni az elmúl 200 évben kitaposott ösvényt, mert a vége úgyis csúfondáros bukta. Az akkori szovjet viszonyok és a mostani magyar viszonyok nem hasonlítnak egymásra. Egyrészt, akkor a környezeti humán tényezők alulról is és fölülről is (szülői nyomásgyakorlás a szovjetek részéről és a kezdeti anarchikus viszonyokat lassan felváltják a Szalinizmusban kicsúcsosodó autoriter-totalitárius rendszer viszonyai) a visszarendeződés felé nyomták ezt a reformtörekvést, de mi most szülőként is, és politikusként is, nyílván a partnerségen alapuló oktatási rendszert és a humanisztikus oktatási modellt akarjuk, ahelyett amit gyerekkorunkban mi is kaptunk. Lehet, hogy ebben nincs is társadalmi konszenzus, de erről szól ez a tanulmány, hogy lehet hogy lesz!

A labda most a pedagógusoknál és a pedagógusokat képző szakmai szervezeteknél van, rajtuk múlik, hogy milyen mértékben és milyen minőségben, milyen sebességgel hódítanak teret a készségfejlesztő elemek az ismeretátadó formákkal szemben. A hazai pedagógus szakma a 70-es évektől kezdve éppúgy nekilendült az oktatás belső forradalmának, mint a nyugati rendszerek, csakhogy mi halmozottan hátrányos helyzetből startolunk.

Jelenleg egyre nyilvánvalóbb, hogy óriási árat fizetünk az oktatás elmaradottságából eredő károkért. Mind az egyéni életminőséget (a pályakilátásokat), mind pedig a helyi társadalmi - közösségi klímát, mind pedig a politikai kultúrát aláássa a jelenelgi oktatás teljesítménye. Az iskolából kikerülő gyerekek közönyösek és apolitikusak, egyéni jövőképpel nem rendelkeznek, az önszerveződés - az informális hálózatok tudatos fejlesztése és erőforrásként való alkalmazása idegen és ismeretlen terep számukra.

Sem a munkaerő piac, sem helyi társadalom közösségi szövetei nem várják tárt karokkal a fiatal felnőtteket. A családok pedig mára felélték a Kádár rendszerben elhalmozódott tartalékaikat, így egyre kevesebbszer fordul elő, hogy a családi - rokoni segítő háló támogatni tudja a fiatalok életkezdését.

 

Szintek
Autoriter magatartás minták
Alku szinthez szervesen illeszkedő elemek
Facilitatív – alternatív lehetőségek
Tanóra

Egyirányú kommunikáció, magyarázat, rend számonkérése, megfélemlítésen alapuló légkör

 

A diákok  dolgoztatása,  alternatív értékelési módszerek, partneri viszonyok

Szakmai munka- közös- ségek
Szakmai kérdések hivatalos hangvételű megbeszélése
Elemező – építő jellegű műhelymunka kultúra

Jövőkép közös kialakítása, önismereti munka intézményes támogatása, működő értékelő – probléma megoldó rendszerek

A szovjet modernizációs kísérlet azt is megmutatja, hogy értelmetlen központi ukázokkal átrendezni az iskola életvilágát, mert ha nincsenek meg a pedagógusokban az új módszertan aprólékos részletei, akkor bizony ez halva született ötlet. Senkit nem lehet erre kényszeríteni vagy kérni, ezt ösztönzéssel és átképzéssel lehet elősegíteni.

Az iskola környékén már sokkal több elem várja a partnerségen alapuló iskolát mint 10 vagy 100 évvel ezelőtt. A média azonnal ráront minden esetre, ahol nagy nyilvános botrány van, rögtön országosan ismertté válik, hogy melyik szereplő mit játszik egy iskola körüli konfliktus esetén. Vannak szülők, akik igénylik az intenzívebb együttműködést az iskolával, vannak diákok, akik elolvassák az oktatási törvény rájuk vonatkozó részeit és Petrocsellit játszanak ha jogsértést vélnek felfedezni. (Hozzátartozik a tényekhez, hogy ez egy 4 évvel ezelőtti cikk! ma a média inkább azokra az esetekre ront rá, amelyek igazolják az inkvizíció gyakorlatának visszaállítását! Lehet, hogy 4 év alatt átfordultunk a felvilágosultnak látszóból a premodern felé nosztalgiával fordulóba?)

A központi tanterv már a múlté, szabad sokféle iskolát csinálni, és éles is a verseny az iskolák között, de egyenlőre ezt a versenyt a felvételi eredményekkel mérik (hogyan tudja visszaböfögni a minél aprólékosabban bebiflázott tananyagot) és nem azzal, hogy mennyit keresnek az innen kikerülő diákok és nem is azzal, hogy mennyire boldogok. Elvileg van NAT elvileg a helyi tantervek pedagógiai programok mérhetővé teszik, hol ment végbe valódi tananyagcsökkentés és hol burjánzott el még jobban poroszos liba tömésdi. Van már továbbképzési rendszer, amit lehetne használni arra, hogy a módszertani megújulást elősegítse.

Nyomuljunk vagy hagyjuk, hogy beérjenek a dolgok avagy
Szerves és szervetlen fejlődés az iskola életvilágában

Fehér Árpi barátom egyszer felvázolt egy "tojás kontra környezet" rendszerdinamikai modellt. Nagyjából úgy hangzik, hogy a tojás belső struktúrája meghatározza, hogy a belső viszonyok mekkora tartóerőt fejtenek ki. Ha egy egészséges tojást egyre nagyobb nyomás alá helyeznénk, egy darabig a belső szerkezet tartó ereje megakadályozná az összeroppanást. Egy ponton túl nyilván nem bírná és összetörne. Ha a tojás megromlik, azaz elveszíti a réteges szerkezetét és csak lötyög benne a tartalma, egészen kis nyomásra is összerpoppan.

A fejlesztés sikere azon áll, hogy a belső viszonyok átalakulnak-e egyik rendszerből a másikba és ezután az újjászületett lény szembesül a környezetével. Ha a környezet még nem tudja kiszolgálni az új lény igényeit a lény elpusztulhat nyomtalanul, ha viszont igen is megtalálja a neki megfelelő környezetei feltételeket, sikeresen alkalmazkodik, a lény életre való - akár szaporodhat is. Az iskolák zöme valószínűleg lemaradásban van a társadalomhoz képest, sokkal kevésbé demokratikus, sokkal kevésbé figyel a fogyasztói igényekre, nem képes még bevonni a szülőket, és a diákokat az iskola minőségének meghatározásába.

Az átalakulás egyik lehetséges modellje a páternoszter modellje lehetne, azaz kihasználva azt a lehetőséget, hogy jelenleg kevesebb a gyerek, sok iskolát már bezártunk, most a közalkalmazotti béremelés miatt újabb iskola bezárások várhatók, ez jelentheti azt, hogy sok iskolaépületben magániskolák – szakképző intézmények kaphatnának helyet, azaz a kormányzat tudatosan ösztönözné azon intézmények fölfutását, amelyek modernebb keretek között működnek és azokat építenék le, amelyek megmaradtak elavult modelleknél.
Amikor létrehozunk egy új iskolát, akkor viszonylag szabadon eldönthetjük, hogy milyenre alakítjuk azt.

A meglévő oktatási intézmények fejlesztése viszont igen nehézkes folyamat, körülbelül akkora kihívás, mintha azt kérnénk egy hajó legénységétől, hogy vitorlás hajójukat menet közben alakítsák át gőzhajóvá, vagy szárnyas – légpárnás csodagéppé. (Persze ezt nyugaton is megoldották valahogy!) Deszkánként maszatolhatunk ugyan az egyes részkérdésekkel, esetleg hagyhatunk elrohadni néhány olyan területet, ami amúgy sem tartozik a büszkeségeink közé. A diákmozgalmak iskolademokratizálási kísérletei, egyes lelkes pedagógusok előremutató fejlesztő tevékenysége, vagy az iskola szervezeti reformja a minőségbiztosítás eszközeivel, a kívánatos irányba viszik az iskolát, de törvényszerűen bukhatnak el és válnak hamar felejthető periódusaivá az iskolák életének, abban az esetben, ha nem valamiféle tudatos vagy féltudatos koncepció akcióiról van szó, ami szisztematikusan dolgozik azon, hogy lecserélje a régi rendszer kliséit az új rendszerére.

Ebben kihívásban azok a modellek szerepeltek sikeresen, amelyek valamilyen módszertani struktúrát adtak ahhoz, hogy a történet szereplői (tanárok, diákok) önmaguk találják ki, hogy mik a problémák és milyen megoldást lehetne adni ezekre. Sajnos az oktatásirányítás még nem tart ott, hogy ezekhez a megoldási javaslatokhoz pénzt, paripát, fegyvert tudna tenni. Az iskolavezetés vagy a környezet ha nem lép ezzel a folyamattal, akkor a tányér a földön landol és széttörik.

A hazai társadalmi-kultúrális krízis egy nagy rákfenéje, hogy jelenleg senkire sem számíthat a modernizáció! A politikusaink egyenesen buták, semmiféle tartalmi reform elképzeléssel nem bírnak, a szülői (ide általában a civil önszerveződéseket értem) közönyösek a témában, és nincsen részvételi hajlandóságuk az útkereséshez, nincsenek iskolaszékek vagy iskolához kötődő civil szervezetek, amelyek helyileg vagy városi pedagógiai programokhoz egyáltalán hozzászólnának, a pedagógus szakma pedig napi rutinként űzi azt, amit még Mária Terézia idejében kitaláltak. Lehet, hogy a gyerekeink jobban járnának ha Szásáék házibulijában hagynánk felnőni őket?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr22581496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása