RDH Blog - RSS 2.0A következő 3 cikkben 3 oktatási megközelítésről lesz szó. Ebben a bejegyzésben a porosz gyökerű tekintélyelvű pedagógiáról, egy következő bejegyzésben a játszma szintű emberi rendszeren alapuló iskolai szervezeti kultúráról és később a humansiztikus gyökerű pedagógiai munkáról! Az írás része annak a 20 cikknek, amely az oktatás tartalmi refromájához tesz le javaslatokat - megközelítéseket.
A kommunikációs emberi rendszerek fejlődése modell azért érdekes a számunkra, mert az iskolában gyakran, a mentén nincs konszenzus a tanári kar tagjai között, hogy milyen bizalmi szinten tartsuk a kapcsolatot a diákokkal. Egyazon tantestület berkein belül együtt él a konzervatív pedagógus, együtt az, aki partneri alapokon kommunikál a diákokkal, és együtt az, aki kész személyes síkon élni az iskolai viszonyokban.
Az iskola fejlesztésén munkálkodó csoportok, a maguk módszertani eszközeivel elindítanak egy folyamatot, néhány pedagógus felfogja, megérti, megtanulja, alkalmazza, mások pedig azt kérdezik, hogy kerül a csizma az asztalra. A különböző elveket valló csoportok között értékkonfliktusok – viszonykonfliktusok alakulhatnak ki, amelyek hosszútávon terhelik a munkahelyi légkört.
A legtöbb iskolában, ahol feszültséget érzékelik személyes konfliktusokként kezelik a jelenséget, pedig egyszerű megoldást jelentene, ha tisztáznák az iskola közös értékeit, megfogalmaznák, meghatároznák, hogy mit képviselünk mi, mit teszünk, mit tudunk nyújtani és tudatosítják önmagukban, hogy az adott paradigma vagy paradigmák felvállalásával mire mond nemet a szervezet. Meg kellene fogalmazni azt is, hogy mit nem tud vagy nem akar felvállalni a tantestület, a szolgáltató szervezet.
A fenti modell fogalmaira alapozva tekintsük végig, hogy milyen társadalmi környezethez milyen oktatási kultúra illeszkedik szervesen. Mi a megrendelés és ezt hogyan teljesíti az iskola.
Hierarchikus viszonyok (szerep szint) újratermelésén alapuló oktatás
A XX. századi magyar modernizáció vargabetűi ellenére mindvégig megőrizte az oktatás felé azt a megrendelést,
- hogy termeljen írni, olvasni tudó,
- később speciális szaktudással rendelkező,
- az adott szakmában nyugdíjas koráig ugyanúgy működtethető szolgákat,
- akik tudják mi a dolguk, irányíthatóak és
- elfogadják a szervezeti hierarchiák megkövesedett viszonyait,
- jól tájékozódnak ebben a közegben és nem lázadnak,
- betartják a játékszabályokat, kiszámíthatóan ugyan úgy működnek,
- a premodern világkép kulturális kliséiből merítenek viselkedési mintákat
A szerep szintű emberi rendszer viszonyai, az oktatásban azt jelentik, hogy a fejlődés a felelőssége a pedagóguson van. Ő a helyzetek meghatározója, a diák, a hierarchiában alatta lévő személy, akinek szabályozza a viselkedését. Ha az általa képviselt szabályoktól eltér a diák, akkor negatív visszacsatolást kap, megbüntetik. Mindenki A RENDhez alkalmazkodik, mindenki egyforma, a tanárok ugyanazt nyújtják az egyforma diákoknak. Aki nem fér bele ebbe a kockába, az kilóg belőle (ugyanolyan zavarkeltő ha valaki jobb mint az átlag, mint ha valaki rosszabb, vagy más).
Ha egy iskola ezt a paradigmát tűzi a zászlajára, azt azért teszi, mert ragaszkodik a hagyományaihoz, régóta jól működik, így van jól minden, ahogy eddig volt, szükség van ezeknek a viszonyoknak a változatlan újratermelésére. Az iskolai nevelésnek ez a hagyományos terepe, mi is ilyen iskolába jártunk gyerek korunkban, ezt ismerjük, erről tudjuk, hogy miként működik.
Ha ideologizálni akarjuk ezt a választásunkat, azt mondjuk, hogy a szülő-gyerek vagy a tanár-diák viszony nem lehet más, mint hierarchikus, hisz az alapfelállás az, hogy a felnőtt tud - kompetens a diák nem, a felnőtt felelős a diák nem, különben is ekkora gyereklétszámmal, hogyan is bocsátkozhatnánk alkuhelyzetekbe, vagy hogyan engedhetnénk meg, hogy személyes viszonyok alakuljanak ki egyes kollegák és egyes diákok között.
Az iskola szokásokon alapuló fennálló rendje sérthetetlen kőbevésett szabály együttes, mindegy mi van az írott szabályokban, azokat nemigen tudja senki, nem is nagyon törődnek velük, úgyis tudja mindenki hogyan kell viselkedni. A szabályokról egyébként nincs alku, nem vagyunk kíváncsiak a hierarchiában alattunk lévők ötleteire, egyetértésére vagy problémafelvetéseire. Ha meg is hallgatjuk őket, nem tudunk mit kezdeni velük. Mi így tudunk tanítani és ez is éppen annyira komplex ahhoz, hogy ne próbálkozzunk alternatív megoldásokkal.
Ha egy ilyen csapat azt mondja magáról, hogy gyermekközpontú, meghogy személyiségfejlesztő, a dolog annyit jelent, hogy a törvényes kereteket betartotta az iskola, mindenki túlélte a dolgot, tehát senki nem halt bele. E fenti két értéket porhintésnek, retorikának kell minősítnünk ha megvizsgáljuk az olyan helyzeteket (például a konfliktus kezelési mintákat), amelyek valóban igényelnék hogy odahajoljon az iskola a gyerekhez. Ezeket a kifejezéseket az újságokból vagy a szomszéd iskola pedagógiai programjából szedik és nem jelenti azt, hogy a régi jó tekintélyelvű viszonyok helyett lenne bármilyen alternatív kultúra vagy szakmai kontroll amely átalakította volna a gyerekkorunkból ismerős frontális oktatás autoriter pedagógiai kultúráját.
Ez a fajta szervezeti kultúra az "ember - eszköz" logikára jár. Funkcionálisan helyén van minden szerep, de senki sem ragadtathatja el magát annyira, hogy személyes síkra terelje a dolgokat! Ebben a szocializációs közegben nő fel nagytömegben az az embertípus, akinek egyáltalán nem evidencia, hogy minden ember egyenlőnek születik! Aki olyan iskolába járt, ahol senkinek sincsenek jogai, aki nem hatos tanuló, az elmegy megdobálni a melegeket, vagy minimum nemzeti hősnek tartja azokat, akik ezt megtették!
A poroszos oktatás nagytömegben állítja elő a kudarcfélő és alapvetően nem polgári hanem alattvalói attitűdökkel felruházott embertípust!
A politikusok szeretik, hogy az oktatási rendszerünk erre a strófára jár, egyre inkább a tekintélyelvűséget tartják megoldásnak a foglalkoztatásban is. A pártokrácia rendteremtő - gondoskodó vagy "szigorú apa" képe szervesen illeszkedik ehhez a fajta pedagógiához. Az is problematikus, hogy az oktatás egy nagy rendszer. Nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni! A fejlődés feszültséggel jár, és ezért a pártokrácia halogatja az oktatás tartalmi megújulásával kapcsolatos problémák megoldását!
Kommentek