Hungarian Participation Democracy's Ghost.

A hazai nonprofit szektor komoly finanszírozási problémákkal küzd. Lényegében új belépőként lehetetlen az első két évben pályázati pénzekhez jutni (kizárják a pályázati kiírások az új belépőket), később pedig a tavalyi árbevétellel nem rendelkező szerveztek az üres kasszájuk miatt nem jutnak forrásokhoz.

A civil szektort még a FIDESZ kormány hatalomra kerülésekor aszerint kezdték el szelektálni, hogy ki-melyik szekértáborhoz csapódik. Ez a független valóban civil szervezetek szinte teljes elsorvadásához vezetett.

A Nemzeti Civil Alap korszaka óta van ugyan a civil delegáltak elosztható forrás a nonprofit szektor számára, de ez a forrás a felajánlott adó 1%-okra hivatkozva 6 milliárd körüli összeg, ami egy-egy sikeres nagyobb egyesületnek egy vagy két főállású munkatárs eltartására ad lehetőséget.

Amikor csatlakoztunk az EU-hoz, a különböző kiírt (HEFOP, ROP, AVOP, EQUAL) pályázatok nyertes listái arra engedtek következtetni, hogy 500 nonprofit szervezet kapcsolódik majd be a munkahelyteremtés körüli fejlesztésekbe. Mivel a kormány átlagosan 10 hónapos fizetési késedelemmel fizette ki a pályázati pénzeket, így a kérdés valójában úgy hangzott, hogy van-e az országban 500 olyan civil szervezet, amely 10-20 milliós forgótőkével a kasszájában várja, hogy a fejlesztésekbe bekapcsolódjon.

A Nemzeti Fejlesztési Terv II. ideje alatt (az elmúlt 2 évben) nem írták még ki a munkahelyteremtéshez kötődő pályázatokat. Ilyenkor arra is tartalékok kellenek, hogy a korábban összeszokott stáb ne szaladjon el a szélrózsa minden irányába.

Sem az EU-s források felhasználására készülve, sem a két éves „holt időszakban” semmilyen segítséget nem kaptak a civilek. Nagyjából 10-20 olyan szervezet létezhet az országban, amelyik megfelelő pénzügyi tartalékokkal rendelkezik, míg 500-ra számítanak a munkaerőpiaci fejlesztések.

Hasonló szakadék tapasztalható a III. szektor finanszírozásának átláthatóságában. Az említett Nemzeti Civil Alap, amit a civilek kontroll alatt tudnának tartani, kevesebb mint a szektor árbevételének 1%-a. A 700 milliárdos nonprofit szektor, mindössze 6 milliárdról tudja, hogy választott civil képviselők osztják el civil szervezeteknek.

Nem állítom, hogy a 99% az utolsó fillérig az átláthatóság és a hatékonyság teljes mellőzésével költődik el, az sem igaz, hogy az NCA működésében ne lenne kimutatható, hogy a bizottsági tagok lényegében ugyan úgy a saját szervezeteiknek juttatnak forrásokat, mint a politikusok.

Hagyományos magyar hozzáállás, hogy ha bajunk van, könnyen a valódi címzett helyett két-három szinttel fölé lövünk. Ha bajunk van a bolti kiszolgálással, megírjuk Kádár Jánosnak! Éppen ezért a miniszteri saját hatáskörben elosztható pénzkeret valóban problematikus, ha mindössze 2-3 bérkeretnyi pénzt jelent egy-egy minisztériumban. Valójában a forráselosztás nagy része átláthatatlan és a hatékonyság szempontjából is erősen kifogásolható.
 
Könnyű lenne szembefordulni a pártokrácia által generált eszkalálódó korrupcióval. Egyszerűen kétszintűvé kellene tenni a döntéshozatalt. Ha az NCA testületek fölött lenne egy másik jóváhagyó testület, nem szavazna meg olyan javaslatot, amelyben a bizottsági tagok a saját szervezeteiknek osztják el a források 80%-át. Ugyan ezt a modellt politikusok által kontrollált más forrásokra is ki kellene terjeszteni.

Az sem baj, ha a miniszterek kezében deklaráltan marad általuk szétosztható krízis intervenciós keret. Számtalan helyen kellene a lukakat betömködni! Egy miniszterre elegendő figyelem összpontosul ahhoz, hogy ez kiemelje az általa szétosztott forrásokat a háttér apparátusok homályos korrupt világából!