A Marketing Centrum megmérte, hogy az emberek szeretnének-e reformokat.

Az emberek: igen.

Akkor mi volt ez a népszavazás? Teszi föl a kérdést Bruck Gábor és Marián Béla egy NOL cikkben.

A megkérdezettek 80%-a továbbra is tisztában van azzal, hogy a reformok célja a kisebb és olcsóbb állam.

Sőt azt is tudják az emberek, hogy az adócsökkentéshez ez elengedhetetlen. A relatív többségük (47%) mondja, hogy ez a versenyképesség feltétele!

Ezek a reformok már megbuktak, de kezdjünk el újabbakat!

Igazi bizonytalanságtűrő nép vagyunk. Ha muzulmánok lennénk, bizonyára kiderítenénk a Koránban „bor”- ként megjelölt tiltott italra, hogy Mohamed csak a sivatagban termesztett borokra utalhatott. És nyugodtan vedelnénk szőlő nedvét, mint ahogy egyes muszlim országok a sört, a pálinkát nem feltétlenül sorolják a tilalom hatálya alá.

A cikk végkicsengése az, hogy tök jó ez a nagy káosz, mert ez a feszültség adhat nekünk erőt ahhoz, hogy talpra álljunk! Állítólag az írek, meg az angolok és az újzélandiak is egy kiadós vállság nyomán jutottak arra a felismerésre, hogy valamerre csak el kellene indulni.

Tudtommal az angolszász országokban fejlett civil társadalom integrálja a reform elképzeléskehez a nemzeti erőket. Írország reformsikere arról híres, hogy szakmapolitikai konszenzus alapozta meg az EU csatlakozást oktatási, egészségügyi, vidékfejlesztési, foglalkoztatási területen.

Nálunk leginkább „Őrült Néró” I. "vitatkozik" „Őrült Néró” II.-vel! A helyi fejlesztésekre célzott EU támogatásokat a miniszterek magánpénztárcájaként kezelik! A helyieknek kuss!

Az egyik előadja minden társadalmi párbeszédet nélkülöző karizmatikus elképzeléseit, majd a másik szépen megfúrja. Úgy járunk, mint a „se dió, se mogyoró” egérkéje a zsillet pengével.

A cikk optimista kicsengése, hogy az ilyen helyzetekben szokott a politika koorporatívba átmenni!

Szerintem nálunk ennek semmi jele!