Be akartam csempészni utólag az előző cikkbe néhány olyan dolgot, amit nem írtam le, mert nem volt időm. Pedig lehet, hogy onnan kellett volna startolni.

A szocilológia tanárom az egyetemen ortodox liberálizmus ügyben szokott bennünket abajgatni a tantárgy kapcsán, és nagyon élveztem, hogy tudtam vele csipkelődni a neomarxizmus, meg posztmodern, meg zöld nézőpontból. Amiben viszont közös gyökerekre találtunk az a humánetológiai érdeklődésünk. Ez a modell vagy rendszer elvűség kérdés innen is elindítható.

Amikor még 7.-es 8.os koromban etológus akartam lenni, faltam a Csányi Vilmos könyveit (Konrad Lorenz kedvet csinált ehhez) és nagyon élesen él bennem az a tétel, hogy az ember abban különbözik az állatoktól, hogy képes az utódainak átadni a világról alkotott tapasztalatait (ha úgy tetszik modelljeit) (Kuhn nyomán paradigmának is hívhatnánk) a beszéd útján átadni az utódainak. Azóta a csoportfolyamatokat is tudatosan figyelem, de sok hozadéka van az etológiai humán etológiai elméleteknek a politikai szocializáció számára is. A blogban számtalanszor utalok arra, hogy a pártvezérek különösen a jobb oldali politikai ideológia kovácsai használják a mi falkánk vs. ellenséges kultúra felépítményeket. Szerintem számos ponton túllőnek a célon és az ország súlyos árat fizet azért, hogy építgetik a saját falkájuk szavazóbázisának identitás mintáit.

Van ebben ilyen rovar - bogár kérdés. Nekem úgy tűnik, hogy minden rendszerelmélet modell de nem minden modell rendszerelmélet. Erre próbáltam a magam művészi eszközeivel utalgatni, hogy Nagy Szulejmán meg Lajos királyunk fejében a csatáról lévő modell, meghogy ezek az átkozott politikusaink is mintha statikus hülyeségek mentén gyártották volna le ezt a nagy kudarctömeget, amit napjainkban élünk.

Így hasból azt gondolom, hogy a rendszerelméletek olyan modellek, amelyek nem csak a saját belső működésükkel foglalkoznak, hanem a környezeti feltételekkel is. Ma vizsgáztam mikroökonómiából. A közgazdasági paradigma ezen modellgyűjteménye nagyjából így dolgozik: Egy termék árát meghatározó 147 tényezőből kb. ez a 12 meghatározó, a többi lényegében nem nagyon befolyásol, csak extrém esetben. (most jön a modellezés!). Tételezzük fel, hogy ebből 11 tényező nem változik! Statikus! A mérés alatt ugyan az a hatása! és EGYETLEN tényező hatását nézzük meg, hogyan hat az árra.

Kicsit viccesnek tűnik. A gyakorlatban a közgazdászok nem feltétlenül szoktak ilyeneken filózgatni és ezeket a modelleket számolgatni a cégüknél. (Cáfoljanak meg ha tévedek!)

Ezzel szemben a rendszerelméletek nekem rengeteg olyan impulzust adnak, amely segítségével a gyakorlati munkában a rendszerszemlélet logikája mentén indítok el fejlesztési folyamatokat. Csakhogy itt áttértünk a számok világából az ingoványosabb talajokra. Heurisztikus modelleket használunk, ahol sok-sok szerepe van a belátásnak és kevés a számokkal körbeírható sztori. Ez már inkább művészet mint tudomány, hisz a katharzisra építünk, és a velünk azonos "hitet vallókkal" fújunk egy követ!

A Honti - Domschitz bizalom fejlődésről szóló modell alapján el lehet gondolkodni azon, hogy a pártokrácia tevőlegesen részt vesz-e az ország vezető iparágának, a turizmusnak a tönkretételében, pusztán azért, hogy aztán megmentőként hamarabb kormányra kerüljön, mint ahogy azt a választási ciklus diktálná.

október 15.-ös bejegyzés a blogon:

"A jobb oldali politikusok, az elmúlt pár hónapban, napi szinten festették fel azt a képet elénk, hogy a világ legtermészetesebb dolga volna a baloldali politikusok deportálása. Azzal, hogy „hazaáruló”, „nemzetgyilkos”, „népirtó”, „a magyarságot kipusztítani akaró”, és ehhez hasonló jelzőkkel címkézték meg a politikai ellenfeleiket, azzal a normális politikai versengés síkjáról áttértek a közbeszéd egy másik dimenziójába. A pártok közötti választás versenye, egy siker-kudarc játszma, ahol az ügyesebb megkapja a kormányzás lehetőségét. A meg akarnak ölni bennünket, ami valójában így hangzik:„Öljétek meg a politikai ellenfeleimet!” Ez az üzenetcsokor, egy élet – halál harc komplementer kommunikációs helyzet. Amikor a másikba beleolvasom, projektálom azt a szándékot, hogy ki akarja irtani a magunkfajtát. Fogjunk össze, és ezt akadályozzuk meg! Ilyenkor azaz egyértelmű üzenet, hogy tessék menni Molotov koktélokat dobálni, hátha lemond a kormány!

Az ország elérte a GDP növekedési ütem mélypontját! Ennek az országnak az egyetlen toronymagasan kiemelkedő húzóágazata a turizmus. Az idén a turizmus a rendszerváltás utáni történelemben először annyira kevés külföldi turistát tudott felmutatni, hogy a belföldi vendégek száma meghaladta a külföldiekét! Nosza ennyire megszaladt nekünk?"

Később ha a kapcsolódó elméletet felvázolom itt a blogban, a kívülállók számára is láthatóvá válik, hogy muszály ezeket a rendszerszemléleti megközelítéseket használni, mert borzasztóan praktikus dolgokat lehet leszűrni ezekből a modellekből.

Peter Senge tanuló szervezet víziója azért merült fel bennem, mert a Kultúrkörben számos ilyen rendszerszemlélet terjedt (Honti, Domschitz Matyi kockája, Korom közösségfejlesztési víziója) . Nálunk alapvető (szub)kultúrális elem, hogy foglalkozunk a csoportmunka kultúra fejlesztésével, alapvető, hogy segítséget nyújtunk az egyénnek abban, hogy tudjon rápillantani a saját "sisakrosélyára", azaz kapjon  kortárscsoport élményt vagy szupervíziós lehetőséget. Peter Senge ezen 3 fókusza tényleg alapfeltétele annak, hogy tanuló szervezetté váljon egy szervezeti ügyekben együttműködő embercsoport. Kell tudni a rendszerszemléleti modellek segítségével a környezet és a szervezeti misszió ügyeit elemezni - mélyíteni - konkretizálni. Kell egy csoportmunka kultúra, és ehhez módszertani felkészültségre és vezetőképzésre van szükség. A csoportos szellemi alkotás tudatos építésére. Arra is nagy szükség van, hogy saját modelljeink - elméleteink - előítéleteink - szervezetben képviselt szempontjaink saját magunk számára elemezhetővé váljanak.

Nyáron vagy az ősz folyamán remélem mindkét témát leközlöm. A bizalom fejlődéséről van már kész tanulmányom, kifejezetten ezt a politikai szocializációs aspektust végiggondoltam már, de még akarok hozzá írni. A tanuló szervezet -  megközelítést meg el sem kezdtem.