RDH Blog - RSS 2.0Az andragógia előretörése a tudásszerzésben
Azt, amit az oktatásba be kellene vinni és az ahogyan azt be kellene vinni az ugyan az a dolog. Egy tréner – tanácsadó ha összeül egy csoporttal nem a tananyagot viszi be, nem autoriter módon előadja, hogy ezt és ezt így és így kell csinálni, hanem kereteket ad ahhoz, hogy mindezt a résztvevők a saját tapasztalati körükből összerakják.
Az egyik matek tanár ismerősöm – talán a Pál Tamás - mesélt egy esetet, ahol egy angol idős pedagógus kollega prezentációt tartott a facilitatív matematika oktatásból, megkérdezte, hogy melyik a két legjobb osztály a második évfolyamon, majd a másik kettő közül választott, kiszúrta a leg gyengébb képességű osztályt, a kollegák sápadoztak, hogy tuti a beégés. Az angol professzor tolmáccsal, természetesen – tehát tessék felezni az időt – feltette e kérdéseit, egyre többen bevonódtak elkezdtek kattogni az agyak és a kicsengetési előtti percekben a diákok feltalálták a másodfokú egyenletet. Nyílván ehhez másfajta beállítódás, másfajta tanárképzés és erős sajátélmény háttér kell, hogy valaki másokban zajló folyamatokra (érdeklődés, logikus építkezés, részvételi hajlandóság, alkotói öröm) órát, tantervet – tanmenetet tudjon építeni, de a dolog megtanulható és működtethető.
Vannak persze helyzetek, amelyeket nem lehet e szerint a módszertani paradigma szerint átvarázsolni, kénytelenek vagyunk a hagyományos struktúrában oktatni. A kérdés az, hogy megtehetjük-e, hogy el sem mozdulunk a facilitatív módszerek felé és hagyjuk, hogy az időnként lefolytatott PISA vizsgálatok egyre alacsonyabb színvonalat mutassanak ki, ami azt jelentheti, hogy 10 – 20 – 30 év múlva, máshol lehet jól képzett, szorgalmas, értelmes, önálló, kreatív munkaerőt találni és nem itt.
Az andragógiai (felnőttképzési) szemlélet abból indul ki, hogy a jelenlévők rendelkeznek némi tapasztalati körrel a területen, kompetensek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki kompetensebb mint a csoportvezető, de nem biztos, hogy mindenben a csoportvezető a legkompetensebb. Lehet, hogy korban és élettapasztalatban a gyerekek elmaradnak a tanár mögött, de kitudja mit láttak a spektrumon, mit olvasnak, mit láttak a szüleik munkahelyén, mi a hobbijuk …
A munkafolyamotok négy fázisban foglalhatók össze:
A problémák feltárása, a helyzetkép felvázolása,
a tapasztalatok összesítése
Azt, amit az oktatásba be kellene vinni és az ahogyan azt be kellene vinni az ugyan az a dolog. Egy tréner – tanácsadó ha összeül egy csoporttal nem a tananyagot viszi be, nem autoriter módon előadja, hogy ezt és ezt így és így kell csinálni, hanem kereteket ad ahhoz, hogy mindezt a résztvevők a saját tapasztalati körükből összerakják.
Az egyik matek tanár ismerősöm – talán a Pál Tamás - mesélt egy esetet, ahol egy angol idős pedagógus kollega prezentációt tartott a facilitatív matematika oktatásból, megkérdezte, hogy melyik a két legjobb osztály a második évfolyamon, majd a másik kettő közül választott, kiszúrta a leg gyengébb képességű osztályt, a kollegák sápadoztak, hogy tuti a beégés. Az angol professzor tolmáccsal, természetesen – tehát tessék felezni az időt – feltette e kérdéseit, egyre többen bevonódtak elkezdtek kattogni az agyak és a kicsengetési előtti percekben a diákok feltalálták a másodfokú egyenletet. Nyílván ehhez másfajta beállítódás, másfajta tanárképzés és erős sajátélmény háttér kell, hogy valaki másokban zajló folyamatokra (érdeklődés, logikus építkezés, részvételi hajlandóság, alkotói öröm) órát, tantervet – tanmenetet tudjon építeni, de a dolog megtanulható és működtethető.
Vannak persze helyzetek, amelyeket nem lehet e szerint a módszertani paradigma szerint átvarázsolni, kénytelenek vagyunk a hagyományos struktúrában oktatni. A kérdés az, hogy megtehetjük-e, hogy el sem mozdulunk a facilitatív módszerek felé és hagyjuk, hogy az időnként lefolytatott PISA vizsgálatok egyre alacsonyabb színvonalat mutassanak ki, ami azt jelentheti, hogy 10 – 20 – 30 év múlva, máshol lehet jól képzett, szorgalmas, értelmes, önálló, kreatív munkaerőt találni és nem itt.
Az andragógiai (felnőttképzési) szemlélet abból indul ki, hogy a jelenlévők rendelkeznek némi tapasztalati körrel a területen, kompetensek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki kompetensebb mint a csoportvezető, de nem biztos, hogy mindenben a csoportvezető a legkompetensebb. Lehet, hogy korban és élettapasztalatban a gyerekek elmaradnak a tanár mögött, de kitudja mit láttak a spektrumon, mit olvasnak, mit láttak a szüleik munkahelyén, mi a hobbijuk …
A munkafolyamotok négy fázisban foglalhatók össze:
A problémák feltárása, a helyzetkép felvázolása,
a tapasztalatok összesítése
Pedagógiai | Andragógia | |
A tanuló szerepe | insrtukciók követése, Passzív befogadás, infromációnyerés, kevés a felelősség a tanulási folyamatért, | Tapasztalaton alapuló elképzeléseket ajánl meg, interdependens aktív részvétel a tanulási folyamatért. |
A tanulás motívációja | Külső motívációk: a környezet kényszerít (család, vallás, tradíciók) A tanulók nem látják az azonnali hasznát | Belülről jön, a tanuló azonnal hasznosítani tudja |
A tartalom megválasztása | A tanár által irányított, a atanulónak kicsi, vagy semmilyen választása nincs | A tanuló magánéleti vagy munkahelyi gondjainak megolására irányul |
A módszer megválasztása | Tényeket infromációkat ad át | Tudást – tapasztalatokat oszt meg, erre épít |
Kommentek